Tájainkon egymás után vitte sikerre a 2020 februárjában elhunyt Soóky László drámáit, a két hazai hivatásos színtársulatunkkal azonban még sosem játszott. Bár azóta már eltelt két évtized, ám a dunamocsi származású Lajos András, egykori Ferenczy Anna-díjas műkedvelő diákszínészre talán még sokan emlékeznek a Gimisz Diákszínpadból is. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után Magyarországon bizonyította tehetségét, s immár a nyolcadik évadot tölti a Miskolci Nemzeti Színházban. Február 2-án 19 órától végre a Komáromi Jókai Színházban vendégszerepelnek a Feketeszárú cseresznye című kétfelvonásos színjátékkal.
Úgy tudom, hogy önt az érsekújvári származású felesége és a két lánya Budapesthez, a hivatása azonban már jóideje Miskolchoz köti. Kérem, röviden ismertesse a pályája alakulását!
Az egyetemi gyakorlatom után hat évre szerződtem a budapesti Vígszínházhoz, majd három évet töltöttem Bodó Viktor színész-rendező független társulatában, a Szputnyik Hajózási Társaságnál, azután újabb két évre visszatértem a „Vígbe“. Immár a nyolcadik évadot töltöm a Miskolci Nemzeti Színházban, ahol évente prózai, illetve zenés vonalon van három-négy olyan bemutató, amelyekben nagyszerű szerepekkel bíznak meg. Az egyes színes repertoárokat tervező Művészeti Tanácsban Béres Attila igazgató, Rusznyák Gábor főrendező, Szabó Máté művészeti vezető, valamint Keszég László és Szőcs Artur állandó rendező dolgozik, s melléjük időnként további jeles vendégrendezők érkeznek, például ebben az évadban Ascher Tamás is. Béres Attilával először az 5. miskolci évadomban, az Ördögök című Dosztojevszkij-darabban dolgoztam. Azután a 2020/21-es évadban rám bízta a Producerek című musical címszerepét, amely szerkezetileg elég bonyolult, hiszen egy szám közben mondok pár mondatot, aztán énekelnem kell, majd ismét prózai rész következik, miközben folyamatosan szól alatta a zene. Bár három és fél órán át színpadon vagyok, s végig tartanom kell a ritmust, sikerül helyt állnom Max Bialystockként…
Az energiaválsággal sújtott új évadban, amikor a kulturális intézmények felett is Damoklész kardja lóg, eddig milyen szerepeket kapott?
Szeptember közepén A „K“ ügy című darabot, vagyis Kohlhaas Mihály történetét Rusznyák Gábor főrendező feldolgozásában mutattuk be. A nézőktől kapott visszajelzések alapján ez egy erős előadás, amelyben Kohlhaas „jobbkezét“, Nágelschmidt hadvezért alakítom. Rusznyák az összes eddigi Kohlhaas-feldolgozást alapul vette, s a saját változatában eléggé szabadjára engedte a fantáziáját. Ekképp a közönségben azt az érzést kelti, hogy a Kohlhaasszal 1534-ben történt igazságtalanságnak, amikor a lovait nem engedték tovább egy tartományból, akár egy mai panaszirodában is helye lehetne… Majd október közepén volt a Jézus Krisztus Szupersztár rockopera bemutatója, amelyben Pilátust játszom. Annak kapcsán éppen most tartunk egy Szupersztár-hétvégét, amikor ötször adjuk elő a közkedvelt musicalt… Azután december 9-én az Ének az esőben című musical bemutatójára került sor, amiben a Producerek címszereplője, Max Bialystock ifjúkori énjének életét tárjuk a nézők elé. Időutazunk a némafilm-gyártás 30-as évekbeli időszakába, amikor az amerikai filmstúdiók folyamatosan készítettek hangosfilmeket, s Max is beletanult a producerlétbe. Az év végi ünnepi időszakban a nézők nagyon élvezték, azt, hogy a vele kapcsolatos, mindkét produkciót többször is műsorra tűztük, megmutatva, hogy a kezdőből hogyan lett dörzsölt, tapasztalt producer.
Miközben az energiaválság és a folyamatos áremelkedések miatt sok magyarországi színház a téli hónapkban kénytelen zárva tartani, a miskolci színházvezetés más megoldást talált. A Miskolci Színházbarátok Egyesülete az intézményünkkel együtt, tavaly októberben a www.jougyekert.hu oldalon adománygyűjtést indított annak érdekében, hogy a fűtési időszakban is tudjunk játszani. Mivel teltházas előadásokkal is képtelenség kitermelni a megnőtt rezsiköltséget, ezért e kezdeményezés addig tart, amíg át nem vészeljük ezt a nehéz időszakot. Most hasonló helyzet alakult ki, mint két évszázaddal ezelőtt, amikor a színházszerető polgárok közadakozásából, Miskolcon épült fel a mai Magyarország első magyar nyelvű kőszínháza. Nos, engem ugyanúgy meghat az, amikor egy orvos százezer forintos adományt küld, mint az, amikor egy diák a zsebpénzéből 5 ezer forinttal segít nekünk.
Éppen e felettébb nehéz időszakban 200 éves a Miskolci Nemzeti Színház. A vázolt helyzetben lehet-e nagyszabású jubileumi ünneplést tervezni ?
Nos, a Kamarát és a Játékszínt takarékoskodási okokból már november elsején be kellett zárni, s azokból az előadások a Nagyszínházzal egyazon épületben működő, Csarnok nevű játszótérbe költöztek. A jószándékú embereknek köszönhetően januárra és februárra úgy tudtunk műsort tervezni, hogy majd minden csütörtökön, pénteken és szombaton dupla előadást játszunk. Remélhetőleg tavasszal elkezdődhetnek a próbák Ascher Tamással, aki nálunk a Gyévuska című zenés játékot rendezi, de abban én nem játszom. Ugyanis a társulat nagy része, velem együtt májusban próbálja majd A tatárok Magyarországon című Kisfaludy Károly-drámát, amely 1823. 8. 24-én a miskolci színház nyitóelőadása volt, s idén is augusztus 24-re tervezzük a jubileumi díszelőadást. Továbbá a színházunk is csatlakozott a 10. Színházi Olimpia elnevezésű fesztiválhoz, amely kapcsán Béres Attila direktor neves külföldi színtársulatok előadásaival is színesíteni akarja az ünnepi évadunkat. A jubileumi program további részleteit pedig vélhetően március közepén közli majd velünk.
Február 2-án a Komáromi Jókai Színházban vendégszerepelnek Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című kétfelvonásos színjátékával, amellyel a 2019 őszén tartott bemutatója óta Miskolcon és több magyarlakta vidéken is osztatlan sikert arattak. Miről szól e darab, és hogyan jött ez a lehetőség?
A Szőcs Artur rendezte darabot eddig 47-szer játszottuk, s akad olyan miskolci néző, akinek a saját bevallása szerint annyira tetszett, hogy már 25-ször megnézte. Még az idei évadban is játsszuk ezt a komoly egyeztetéseket igénylő előadást, amelyben a többnyire budapesti tagokból álló, sokat koncertező Babra zenekar élőben muzsikál. A délvidéki Bácskában játszódó történetben én egy módos, szerb gazda vagyok, akinek a legjobb barátja egy magyar tiszttartó. Időközben komoly érzelmek szövődnek a nejem és a barátom között, amit férjként nem tűrhetek. E szerelmi háromszögön kívül a politikai-hatalmi viszonyok I. világháború utáni változása is megemlítendő: a lakóhelyünk az első felvonásban még Magyarországhoz, a másodikban pedig már Szerbiához tartozik, s a trianoni gyalázat is megmételyezi a viszonyokat. Ez az előadás tiszteletadás az akkoriban meghurcolt és elhunyt hősök emléke előtt.
A miskolci közönség a 2019/20-as évad előadásának választotta a „Feketeszárút“, ugyanakkor kaptam az Évad Színésze megtisztelő címet, s az előadás bekerült a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjába. A fesztivál azonban a Covid-pandémia miatt nem valósult meg. Az előadás vendégszerepelt Nagyváradon, ahonnan Czvikker Lilla színésznő, az Irinát alakító színpadi partnerem származik. Játszottuk a tokaji Írótáborban és a budapesti Thália Színházban, a Vidéki Színházak Fesztiváltján is. Egyedül ez a produkció kapott állótapsot a budapesti közönségtől. Most pedig izgatottan várom, hogy bemutassuk a hazai közönség előtt, Komáromban, ahol a hajdani alma materem is található. A tervezett vendégszereplés Szabó Csillának, az Event n.sz. vezetőjének köszönhető, aki korábban tőlem kérte, hogy ajánljak neki egy olyan miskolci előadást, amelyben én, a felvidéki származású színész is szereplek, s emiatt a meghívásunkra anyagi támogatásért pályázhat a Kisebbségi Kulturális Alapnál. Nagyon örülök annak, hogy sikerrel járt, s e darabot végre a hazai közönség is láthatja. Bízom abban, hogy majd a „Jókai“ nézőiben is hasonló mély érzelmeket váltunk ki, és ugyanolyan sikert aratunk, mint korábban másutt. Nagy szeretettel várjuk az érdeklődőket február 2-án, csütörtökön 19 órára a Jókai Színházba, amely pénztárában vagy online is kaphatók belépőjegyek.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
Gálos Mihály Samu fotói (Miskolci Nemzeti Színház), Részletek a Feketeszárú cseresznye című előadásból
