A Komáromi járás a 2016-os parlamenti választások szempontjából stratégiai fontosságú a Magyar Közösség Pártja számára. Stratégiához viszont stratégák kellenek, és nem mindegy, milyenek. Félő, hogy a Komáromban zajló folyamatok olyan külső érdekeket képviselnek, melyek nem az MKP-t erősítik, hanem annak tudatos (?) gyengítését szolgálják.
Sokakat meglepett, amikor az önkormányzati választások előtt a magyar párt helyi szervezete nem a városban népszerű, és a megyei választásokon legtöbb szavazatot kapott Stubendek Lászlót, hanem a szinte ismeretlen Czíria Attilát javasolta polgármesternek. A mögéje felsorakozott, Bastrnák Tibor vezényelte „összefogáson” a város lakosai gyorsan átláttak. A szinte előre kódolt eredmény be is következett. Az elégedetlenségi hullám mind Czíriát, mind az MKP képviselőjelöltjeinek nagy részét elsöpörte. Az ember azt gondolná, hogy a hibából tanulnak, a következtetéseket levonják, és kezdődhet a megújulás. Ennek ellenkezője történt. Czíria ugyan lemondott, de a tisztújítás után azonnal vissza is tért az MKP helyi elnökségébe, melynek vezetését politikai szempontból eredménytelen, tehát alkalmatlan, és többszörösen hibázó személyekre bízták. A régi-új vezetőségben van olyan is, akinek a nevével és életkorával megegyező személyt az Štb listáján találunk, az elnök pedig az a Csintalan Zsuzsanna lett, aki továbbra is a vegyespárttal való együttműködést fújja. Nem tudni, hogy politikai vakságról, vagy provokációról van-e szó. Bugár Béla az önkormányzati választások után azonnal kizárta a további együttműködést az MKP-val, arra majd a magyar párt esetleges parlamenti bejutása után térne vissza. A komáromi történések és az MKP helyi szervezetének ellehetetlenítése azt mutatja, egyesek azon dolgoznak, hogy ez a kérdés a 2016-os parlamenti választások után már ne legyen aktuális.
Király Zsolt (Körkép)
DUNATÁJ HETILAP
