Mi történik a komáromi tehetségekkel?

Az elmúlt években megszokhattuk, hogy a szezon végén a KFC legalább egy korosztályos csapata bajnoki címmel gazdagította a komáromi sport hírnevét. Avattak már komáromi bajnokokat a legalsóbb, felkészítő csapatoknál, a diákok korosztályaiban, de a legidősebb kadétkategóriákban is. Az eredmények és az elvégzett munka tükrében minden adott volt, hogy a KFC megugorja a következő szintet: felkerüljön a tehetséggondozó központok listájára (ÚTM), megalakuljon a futballakadémia, kiépüljön egy utánpótlás-nevelő és edzőközpont, illetve megújuljon a stadion. Azonban az elmúlt fél évben a szisztematikus leépülésnek lehettünk inkább szemtanúi, amit három látványos pontban foglaltunk össze.

1) Eredménytelenség

A jelenleg futó szezonban a tavaszi szezon kezdetéig egyetlen KFC-csapat sem vezeti a saját bajnokságát (a nők kivételével, akik igazi rivális híján valószínűleg simán bezsebelik a bajnoki címet és a feljutást). Sőt, mi több, minden KFC-csapat, a férfiaktól egészen az U12-ig, átlagosan nyolc ponttal kevesebbet szerzett, mint az előző év ezen állásánál. Ez hét csapatot érint! Persze nyilván nem minden kategóriában az eredmény a legfontosabb. A játék megszerettetése, az alapvető játékismeret megszerzése még a hibák árán is, illetve a sportos életmódra való nevelés elsőbbséget kell, hogy élvezzenek. Azonban az ekkora mértékű visszalépést nem lehet a véletlenre fogni és a szőnyeg alá söpörni. Nyilván nem az edzők kezdtek el hirtelen nem érteni a szakmájukhoz, ahogy valószínűleg a fiatal futballisták sem felejtették el, hogyan kell a labdába rúgni.

2 ) Utánpótlás-nevelési koncepció

Az U19 és U17 csapatok jelenleg közelebb állnak a kieső zónához, mint a pódiumhoz. Mi lett azokkal az U15 és U13 kategóriákban nevelkedett gyerekekkel, akik az elmúlt években rendre az élmezőnyhöz tartoztak? A legidősebb utánpótlás-kategóriában nem találni olyan a játékost, aki kiskorától Komáromban játszott és esetleg az idei szezon végén, kiöregedve a korosztályából, a felnőttek között bizonyíthatna. Helyettük olyan játékosokat találunk, akiket más kluboktól kölcsönözve, a jó eredmények eléréséért igazoltak Komáromba, azonban az eredmények szolgáltatása sem nagyon valósul már meg. Hiszen volt 2020-ban egy U19 bajnok csapata Komáromnak, de valamilyen okból a vezetőség abból a csapatból sem adott egyetlen játékosnak sem esélyt a felnőtt csapatnál való bizonyításra. Mi több, az akkori sikeredzők lábára is útilaput kötöttek. Ezzel el is érkeztünk egy másik problémaforráshoz, mégpedig a helyi kötődésű, kétnyelven beszélő szakemberek eltávolításához. Információink szerint az is az oka a nagy lemorzsolódásnak, hogy az elmúlt években megszaporodott az olyan edzők száma, akik nem komáromiak, nincs helyismeretük és csak magyarul vagy csak szlovákul beszélnek. Miért van szüksége egy messziről jött emberre egy klubnak, aki csupán ugródeszkaként vagy fejős tehénként tekint a KFC-re, mint arra a helyire, aki ugyanolyan kvalitásokkal rendelkezik, jó eredményeket produkál, kétnyelvű edzéseket tud tartani és akkor is a klubnál volt, mikor a feltételek köszönőviszonyban sem voltak a jelenlegiekkel? Miért nem kellenek a klubhoz hű emberek? A mai viszonyokban vajon meddig maradhattak volna a klubnál a Fercsík Pál, Czanik Károly, Szrenkányi Dániel és a hozzájuk hasonló edzők, akik a kort megelőzve, posztspecifikus edzéseket tartottak neveltjeiknek, és akik Priskin Tamást, Németh Szilárdot, Peter Lérántot, Molnár Pétert stb. adták a hazai, illetve nemzetközi profi labdarúgásnak?

3) Infrastruktúra hiánya

Lassan hat éve már, hogy a KFC kivívta a II. ligába való feljutást és megkapta az első, 1.8 milliárd forint értékű stadionfejlesztési támogatást a magyar kormánytól. Két magyarországi szakember érkezett a klubhoz, hogy a szakmai fejlődés, létesítményfejlesztés, utánpótlás-nevelés terén tanácsokat adjanak és összhangba hozzák a Kárpát-medencei Labdarúgó Akadémiák által elvárt színvonalbeli követelményekkel. Mit sikerült az elmúlt fél évtized során felmutatniuk?

– Nem sikerült elérni sem az ÚTM, sem az akadémiai státuszt, aminek köszönhetően éves szinten az előbbi esetében minimum 35 ezer, az utóbbi esetében minimum 100 ezer eurótól esik el a klub.

– Létezik egy olyan szabály a férfiak II. ligájában, amely megköveteli, hogy minden csapat kezdő tizenegyében helyet kapjon egy U21 kategóriájú, szlovák állampolgárságú játékos. Ha az egész mérkőzésén pályán van egy ilyen játékos, akkor száz eurókban mérhető jutalmat kap az adott klub. Ha több ilyen játékos marad a pályán, akkor többszáz euróra is jogosult lehet egy klub meccsenként. A szabályozás első három évében a KFC mindvégig a legkevesebb jutalmat begyűjtő egyesület volt. Ráadásul a 2021/2022-es évben egyetlen centet sem kaphattak és a jelenleg futó szezonban sem voltak jogosultak pénzdíjra. Pedig voltak klubok, amelyek ilyen úton 20-30 ezer euróra is szert tettek.

– Edzéskörülmények: a KFC-ben jelenleg 14 csapatot tartanak fenn, amiből 12 szerepel versenyszerűen. Aki a stadion infrastruktúráját ismeri, az kitalálhatja, hogy a jelenlegi létesítményrendszer nem nyújt elegendő lehetőséget a kültéri és beltéri edzések, mérkőzések és eligazítások céljára. A klub ezért a környező községekbe, városokba kényszerül utaztani a játékosokat, főleg gyerekeket. Ezen áldatlan és méltatlan körülmények több ígéretes tehetséget is arra késztettek, hogy elhagyják a KFC-t, vagy kettős versenyengedéllyel egy jobb feltételekkel rendelkező csapatnál is fejlődhessenek és játszhassanak.

Mint láthatjuk, bár a KFC igyekszik a sikerekről beszámolni, a valóság az, hogy a stagnálás, sőt a visszalépés jelei jelentek meg a lila-fehéreknél. A KFC-nél ténykedő két magyarországi „szakembernek” fontosabb egy nepotista rendszer fenntartása, mint a klub fejlődése? A KFC-ből kihalt a lojalitás, a hosszú távú perspektíva, az alázat és a helyismeret? Mikor vonják végre felelősségre a két szakembert a klubnál? Tehet-e, illetve akar-e valamit tenni a klubért a KFC elnöke?

Z.H.