HAZA Egyéb Merénylettel kezdődött, Trianonnal végződött

Merénylettel kezdődött, Trianonnal végződött

988
hirdetés

46937_305_210Száz évvel ezelőtt 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös elleni sikeres merénylettel kezdetét vette a nagyháborúnak nevezett első világháború.
Azon a júniusi napon Ferenc Ferdinánd egy boszniai hadgyakorlat megtekintésére érkezett Szarajevóba. A hadgyakorlat célja a Monarchia haderejének demonstrálása volt a Balkánon. Ferdinánd vasúton érkezett városba. Megtekintette a kaszárnyát, majd a hat autóból álló oszlop harmadik kocsijába szállt feleségével. A Miljacka folyó mentén, az Appel rakparton haladtak. A rakpart mindkét oldalán tömeg állt. A városban kétszer próbáltak merényletet elkövetni a trónörökös ellen. Délelőtti kísérletet sértetlenül megúszta. Nem sokkal később Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű titkos szerb szervezet tagja pisztollyal halálosan megsebesítette a trónörököst és a nejét is. Princip egyből, célzás nélkül lőtt. Az első lövés Zsófia hercegnő hasi aortáját találta el a kocsin keresztül. Másodjára a fegyvert visszarúgás közben sütötte el újra, ezért a golyó röppályája magasabbra sikerült, így eltalálva Ferenc Ferdinánd nyakát.
A Monarchia 1908- ban annektálta Bosznia és Hercegovina területét, ezzel a nagyszerb államban gondolkodó szerbek haragját vívta ki. Ennek következtében Bosznia szerte alakultak monarchia ellenes titkos társaságok, melyek legfőbb célja a vitatott területek destabilizálása volt.
A merényletet követően Monarchia területén fellángoltak a szerbellenes indulatok. Ferenc József II. Vilmos német császárhoz fordult levélben jelezte, Szerbiával az ellentétek soha nem simulnak el. Helmuth Johannes Ludwig von Moltke német vezérkari főnök kifejtette, az erőviszonyok most a legkedvezőbbek egy háború kirobbantásához. Így a trónörökös elleni merénylet közvetlen okként, ún. casus belliként fogalmazták meg a nagy háború kirobbantására.
Pont egy hónappal a merényletet követően, július 28-án Bécs hadat üzent Szerbiának, és a csapatok megindultak délre. Néhány nappal később augusztus 1-én Németország hadat üzent Oroszországnak és Franciaországnak. Augustus elején a két szövetség – a Központi hatalmak és Antant – tagjai egymással szembe álltak a harcmezőkön. Mindkét oldal gyors villámháborúra és persze a saját győzelembe bízva indult a harcokba.
Mindkét szövetségi rendszer már jóval 1914-es esztendő előtt létrejött. Az Antant szövetségen belül vezető szerepe volt az Egyesült Királyságnak, mely legfőbb célja volt a fennálló politikai-hatalmi helyzet megtartása. Ezzel szemben a Központi Hatalmak, élükön a Német Császársággal kezdettől fogva a hatalom újrafelosztását tűzték ki célul.
A merénylettel kezdődő háború négy sanyarú éve mintegy 15 millió áldozatot követelt. Mindamellett Európa térképe is nagymértékben átalakult. Új államok sokasága született meg 1918 után, s ugyanakkor korábban sérthetetlennek vélt gyarmatbirodalmak porlattak össze. A hatalmi és politikai rendszerek gyökeres változását hozta magával a 1914. június 28-a utáni események sorozata.
A Felvidék.ma-nak  B. Szabó Márta, a Honti Múzeum és Galéria munkatársa elmondta: „Minden általános műveltséggel rendelkező ember számára nyilvánvaló, hogy a háború Osztrák-Magyar Monarchia számára tragikus kimenetele nagypolitikai játszmáknak nyitott teret, melyek negatív következményeit különösen az újonnan kialakított határok mentén élők tapasztalhatták.” A néprajzzal foglalkozó szakember hozzátette, hogy tájainkon az ún. trianoni határ történelmileg és néprajzilag egységes, családi kapcsolatokkal is átszőtt területet szelt ketté és szigetelt el. Az új államalakulathoz kapcsolt részeken aztán csakhamar a mai napig folyamatban levő, erőteljes demográfiai változások indultak meg. A néprajz szemszögéből nézve ezek a változások a kultúrák szorosabb kapcsolatát, keveredését eredményezték.
A háború szomorú hozadékának tekinti azt, hogy az említett időszakgazdag forrást biztosított a katonaélettel kapcsolatos anyagok, versek, harctéri naplók, új divatok, szokások kutatásához. „A síremlékek, a harctérről hazahozatottaké, illetve a harctéren elesettekre emlékezők, valamint az emlékművek a néprajz és a helytörténet számára egyaránt dokumentumértékkel bírnak” – hangsúlyozta végezetül a Felvidék.ma kérdésére B. Szabó Márta. 

Pástor Péter, Felvidék.ma

hirdetés
hirdetés