A Szövetség a Közös Célokért, a Kárpátia Sport Polgári Társulással és a Felvidéki Értékőrzőkkel együtt, Duray Miklós születésének 80. évfordulójához kapcsolódó rendezvénysorozatuk nyitányaként, január 8-án az iNTERCAD Kft. hajótervezési vállalat komáromi Eötvös utcai épületén levő emléktáblájánál tartott koszorúzási ünnepséget. A felvidéki magyarság élő lelkiismeretének tartott, 2022 végén elhunyt politikus, közíró, címzetes egyetemi docens személyiségét és életművét több jeles személyiség méltatta.
A megfelelő hangulatot Nátek Eszter, a Selye János Gimnázium diákja a Vigyázz a madárra című Révész Sándor-dallal alapozta meg, kiemelve a madár szimbólumot, a szabadság és az élet jelképét, amiért felelősséggel tartozunk. Majd Mihacs Szilvia, az említett két társulás képviselője köszöntötte a hazai és magyarországi meghívott vendégeket s a további jelenlevőket. Megtudtuk: Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkár betegség miatt nem tudta tiszteletét tenni, ám a később felolvasott levelét elküldte a közösen emlékezőknek, s Újvári Zoltán beosztott diplomata, Magyarország pozsonyi nagykövetségének munkatársa képviselte őt.
Azután Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnökének ünnepi beszéde hangzott el. „Itt az ébredésnek, az újrakezdésnek, a fogadalmaknak és az új terveknek is az ideje” – hangsúlyozta, majd köszönetet mondott a szervezőknek e koszorúzási ünnepség megszervezéséért.
„Január 8-nál méltóbb, szimbolikusabb kezdése egy új évnek nem lehet. Nagyon jó az, hogy tavaly, az 1994-es komáromi nagygyűlés 30. évfordulója alkalmából egy konferenciát tartottunk, és felavattuk ezt az emléktáblát, amely az elmúlt évtizedek legnagyobb felvidéki magyarjáé, Duray Miklósé. Nem ez az egyedüli szakrális hely Komáromban, hiszen ha végig sétálunk az Eötvös utcától a Nádor utcáig, eljutunk Duraytól Esterházyig, s közben meg tudjuk ejteni az életünk, a megvalósított terveink értékelését. Nagyon remélem azt, hogy a további években január 8. mindig a nagy tervek megfogalmazásának és az újrakezdés megvalósításának napja lesz a Felvidéken” – mondta el egyebeken kívül.
Leszögezte: mit sem érnek azonban a megemlékezések akkor, ha abból az életpályából, értékekből, hagyatékból, kiállásból, amit Duray ránk hagyott, a mindennapjainkba semmit sem építünk be, s nem válnak a mindennapok valóságává. Az ő erényeit és parancsait is összefoglalta.
„A felkészültség, alaposság, aprólékosság és szakértelem mellett az állhatatosság, következetesség, elvhűség, a jövőkép-tervezés és -alkotás is fontos, amit kiemelnék Miklós erényeiből. Ma jellemző a polarizálódás, mindenhol, az Atlanti-óceán mindkét felén, Magyarországon, Közép-Európában, polarizálódás van jelen mindenhol a nagyvilágban, és ez alól nem kivétel a számbeli kisebbségi sorsba sodródott közösségek léte sem. Tehát a miénk sem, a felvidéki magyar közösségé sem. Ennek csak úgy tudunk ellenállni, hogyha közös célokat tudunk megfogalmazni, amelyek mögé valamennyien fel tudunk sorakozni…Ha erre az összefogásra nem leszünk képesek, akkor az említett polarizálódás szét fogja feszíteni a felvidéki magyar közösséget is, ami számunkra életveszélyes lehet…”.
Majd Somogyi Alfréd, a Szövetség a Közös Célokért elnöke beszédében hangsúlyozta: „A Példabeszédek könyvében azt olvassuk, hogy „Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz”. A komáromi nagygyűlés 31 évfordulóján, Duray Miklós emléktáblájánál egy igaz magyar ügy és egy igaz magyar ember emléke előtt hajtunk fejet”. Majd így folytatta: „Az utóbbi időkben megfogalmazódott néhányunkban az a történelmietlen kérdés, hogy vajon mi lett volna, hogy nézne ki a felvidéki magyar közösségünk, ha a Duray Miklós-féle Együttélés eszméje és értékrendje érvényesülhetett volna? Mi lenne, ha az Együttélés értékei mentén kezdtünk volna újraépítkezni, és újraépíteni a sorainkat már harmincöt évnyi eredményünk volna?
A Duray féle értékrend – az „együttélés eszme” – igazából soha nem tudott kibontakozni. Esélyt sem kapott a társnemzet gondolatának kifejtésére, a természetes régiókban való gondolkodás pozitívumainak elmagyarázására, vagy az autonómia tényleges értelmének tisztázására… Ugyanis, ha az „együttélés eszmének” kezdtek volna beérni az első gyümölcsei, az sokaknak sokat rontott volna az üzletén. Ami ebben a bolsevik stílusú propagandában – hogy azzal vádolom a másikat, ami az én bűnöm – a leginkább fájó Miklós emlékezetére nézve, az az, hogy a felvidéki magyar közösségből is sokan bedőltek ennek a profi módon megvalósított karaktergyilkosságnak. Máig hallhatunk olyan véleményt magyar embertől, hogy Duray Miklós szélsőséges volt. Ki kell mondanunk minden ilyen alkalommal, hogy ez nem igaz! Ő jogokat védett, illetve akart védeni…”.
Végül Duray egyik tanulmányának utolsó mondatát idézte: „Nincs más megoldás, mint egy meggyógyult, észhez tért felvidéki magyar közösséggel és egy felépült MKP-val neki vágni a sűrűjének”. Hozzátette: „Itt a feladatunk, amit Miklós látott és megfogalmazott, nekünk pedig el kellene végeznünk, hogy ezek a főhajtások és emlékezések ki ne üresedjenek, vagy ami még rosszabb, nehogy egyszer csak rólunk kezdjenek el szólni…”.
Nagy Ferenc versmondó József Attila A Dunánál című versének elmondása után Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezetője olvasta fel Nacsa Lőrinc államtitkár levelét, amelyben prófétikus alkatnak nevezte Duray Miklóst, aki „bátran és megalkuvás nélkül szólalt fel a rábízottak érdekében. Nem csak szavakban, hanem tettekben is a felvidéki magyarság ügyét szolgálta. Azzal, hogy a felvidéki magyarság boldogulásáért dolgozott, az egyetemes magyarság felemelkedését szolgálta”.
Úgy véli, hogy mindenütt, ahol magyarok élnek, méltó módon kell őrizni az ő emlékét, hiszen minden magyar felelős minden magyarért. Arra is kitért, hogy a történelem során már sokan akarták a magyarság vesztét, de mi, magyarok újra és újra a életet választottuk, főnixként támadhattunk fel a hamvainkból újra és újra, mert összefogtunk.
„Ennek az összefogásnak és együttműködésnek van jövője, amikor valamiért és nem valami ellen dolgozunk. Ez a valami számunkra az Isten, a haza és a család. Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség. Ez a magyar nemzetpolitikának és nemzetünk megmaradásának a kulcsa…
Alulról építkezünk, azaz nem Budapestről akarjuk megmondani, hogy mire van szükség például a Felvidéken, hanem arra figyelünk, hogy mit mond a helyi magyar közösség, és mit mondanak a helyi megválasztott vezetők…” – állt az államtitkári levélben.
Utána Pallag György, a Kárpátia Sport Polgári Társulás és a Felvidéki Értékőrzők elnöke idézte fel a tavalyi emléktáblaavatás előzményeit és részleteit, amelyekről egy évvel ezelőtt beszámoltunk az olvasóinknak. A koszorúzás után, amelyen a politikus fia, Duray Áron Bálint, valamint a Magyar Szövetség, több civil szervezet, kulturális és oktatási intézmény képviselői is elhelyezték a hála és emlékezés koszorúit a Duray-emléktáblánál, Kiss Róbert, a Nagyszombati Főegyházmegye püspöki helynöke és Somogyi Alfréd református lelkipásztor áldása szintén elhangzott.
Aztán a résztvevők közösen elénekelték nemzeti imánkat, majd sokan átmentünk a Kossuth téri Csemadok-székházhoz, amely bejáratánál fejet hajtottunk a Csemadok Komáromi Területi Választmánya által 2009-ben, az 1994-es komáromi nagygyűlés 15. évfordulója alkalmából állított emléktáblánál.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
