Megnyitották az első Martosi Szabadegyetemet. A nyitónapon, július 18-án több mint kétezren vettek jegyet. A fesztiválra érkezett Kövér László fővédnök is.
Gazdaságunk jelenti a jövőt
A fiatalabbak szemszögéből valóban nehéz téma Felvidék fejlesztése, de mindenképpen fontos, hiszen a mi jövőnkről van szó. Erről folyt a vita az Árgyélus-házban.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke volt a fórum vezetője. A beszélgetésből megtudtuk, hogy 20-23 évvel ezelőtt Felvidék volt az ország legfejlettebb területe. Ehhez képest mára Szlovákia egyik legvisszamaradottabb régiója lett. Ezen változtatnunk kell. Magyarországon készítették el a Wekerle-tervet, amelyben megfogalmazták a határon túli régiók fejlesztésére és gazdasági együttműködésére vonatkozó célokat. Ennek felvidéki vonatkozása a Baross Gábor-terv, amely most készül. Baross Gábor volt magyarországi államtitkár legfőbb célja a tervek megvalósítása volt, s nem csak az, hogy beszéljenek róluk.
Völner Pál a szlovák-magyar közlekedési kapcsolatról beszélt. Elmondta, hogy 2001-ben aláírták a szlovák kormánnyal a 90 határátkelőhely kiépítéséről szóló egyezményt, és hogy Komáromnál új teherhíd, Esztergomnál pedig teherkomp építése a cél.
Radetzky Jenőtől tudjuk, hogy Magyarország nagy gazdasági többlettel bír a környező országokkal szemben, és ezt még tudná növelni a kelet-európai államok által. Az, hogy a kis-és középvállalkozásokat érintő hálózatok kiépítése milyen fontos, arra Antalík Imre hívta fel a figyelmet. A hálózati irodák lényege a kis-és középvállalkozások határon túli terjeszkedése, erről számolt be Horváth Csaba.
Nyílt beszéd a húzós témákról
Az első nap beszélgetős blokkjának végén érkezett meg a Feszty-parkba a szabadegyetem fővédnöke, a magyar országgyűlés elnöke, Kövér László.
Az ünnepélyes köszöntőt átugorva egyből belevágtak a közvetlen hangulatú beszélgetésbe Gubík László főszervezővel, a Via Nova ICS elnökével, valamint Berényi József MKP-elnökkel. Néhol meglepő nyíltsággal szóltak egy-egy érzékenyebb, vagy tabunak számító témáról. Értelemszerűen a nyugati sajtó „kedvencével”, a nézetkülönbségek gócpontját jelentő magyar alaptörvénnyel kezdődött az eszmecsere.
Kövér László a régi alkotmánnyal összevetve elmondta, hogy az nem volt több egy jogi technikai normagyűjteménynél, míg az új alaptörvény az ezeréves magyar állam hagyományára támaszkodva szilárd eszmeiséggel rendelkezik.
A határon túli magyarok szavazójogával kapcsolatban elmondta, hogy a szimbolikus jelentősége igazán nagy. Ha ők élni fognak a magyarországi választójogukkal, az új ihletet, erőt adhat a magyar nemzetpolitikának.
Berényi József az újabban megjelenő, ún. szlovmagyar identitás erőltetett terjesztésére tért ki, illúziónak nevezve azt. Mint elmondta, az ember alapvetően vagy magyar, vagy szlovák. Szlovmagyar identitás nincs, ez egy művi fogalom, amely az asszimiláció burkolt propagálása. Emellett felhívta a figyelmet arra a csapdahelyzetre, amit a kisebbségi párt kormánytagsága jelent. A választói ezt szeretnék, viszont ilyen esetben a szlovák koalíciós partnerek néhány gyakorlati engedményért cserébe elvárják a magyarok számára stratégiai fontossággal bíró témák jegelését. Ebből a csapdahelyzetből kivezető útnak a kisebbségi önkormányzatot nevezte: „Saját erőnkből kell kivívnunk a jogainkat. Nem azt kell figyelnünk, mások mit várnak el tőlünk, hanem azt, hogy mi mit várunk el magunktól.”
Kövér László ezt azzal toldotta meg, hogy „akaratunk ellenére a Jóisten nem tart meg minket – nekünk is akarni kell”.
A kassai polgár emberi nagysága
A Márai Sándor-kiállítást a martosi kultúrházban Mészáros Alajos, az MKP európai parlamenti képviselője nyitotta meg. Beszédében felvázolta a kiállítás ötletének keletkezését és sikereit. Kassa 2013-ban Európa Kulturális Városa lett. Számos prezentáció járta körbe a világot és mutatta be Kassa városát.
Mészáros Alajos azonban az esztétikai szempontokon kívül egy más szemszögből is szerette volna megvilágítani a várost. Bepillantást nyújtott a toleráns, multikulturális, reprezentatív Kassa életébe. De egy város mindennapjairól csak úgy kaphatunk teljes képet, ha olyan személy mutatja be, aki otthonosan mozog a környezetben. Ez pedig nem más, mint Márai Sándor, a kassai polgár.
Ha figyelmesen végigjárjuk a kiállítást, megismerhetjük Márai életútját. Műveiben megörökítette a polgári életmódot és polgári értékeket, így az ő élete által tökéletes képet kapunk Kassáról. Mélyen foglalkoztatta az emberi lét, a magyarság és az európaiság. Az író csak remélhette, hogy Európa keleti részében egyszer majd újra szabad polgárként élhetnek az emberek. Márai az embert kutatta – a közeli kapcsolatoktól egészen a tág társadalmi viszonyokig. Életében meghatározó tényező volt a hűség. Hűség családjához, nyelvéhez, hazájához. A kiállítás a kassai magyar író emberi nagyságának állít emléket – Európában, melyet a hazájának tekintett.
Aki kreatív élményre vágyik – gondolatébresztő mondanivalóval fűszerezve – az a szabadegyetem teljes ideje alatt megtekintheti a Márai Sándor–kiállítást.
Emberi méltóság a 21. században
Az Árgyélus-ház csütörtöki utolsó beszélgetése, amely a „A világi méltóság aranyfüst és játékpénz; de az emberi méltóság valóság, színarany” címet viselte, felfokozott hangulatban kezdődött. Ifi szervezet fesztiválja lévén a nézők zöme fiatal volt, ám ezzel a komoly témával kapcsolatban a szervezők úgy látták, olyan embereket kérnek fel, akik sokat megéltek már az életben, ezáltal nagy élettapasztalattal rendelkeznek, és sokat tanulhat tőlük a fiatal publikum.
Erdélyi Géza és Jókai Anna szavait szinte megbabonázva, átszellemülten hallgatta a közönség. Ilyen választékos formában, ilyen kifinomult stílusban beszélni a mai világ erkölcsi értékátrendezőséről nem éppen könnyű dolog, a két előadó Lomnici Zoltánnal kiegészülve, mégis játszi könnyedséggel osztotta meg hallgatóikkal tartalmas gondolatait. Annak ellenére, hogy értéket közvetítettek és magvas gondolatokkal gazdagították a hallgatóságot, ők fordultak kéréssel a fiatalsághoz, hogy ne hagyják értékrendjüket, szellemi örökségüket elkárhozni. A mai kor ugyanis nem kedvez a fiatalságnak ily téren, szüntelen érik őket az intenzív igénytelenséget sulykoló hatások, mégis mindennek ellenére kitartani sokkalta többet ér. „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindig, minden körülményben.” (Arany János).
A martosiak büszkesége
A Tündérek tava mellett várta a közönség türelmesen a Martosi Hagyományőrzők fellépését. Érdemes volt rájuk várni, mert nemcsak a gyönyörű népviseletükkel, hanem előadásukkal is elkápráztatták a közönséget. A közel 30 éve működő csoport kéméndi, Komárom környéki és martosi táncokkal lépett fel. A talpalávalót a komáromi Árgyélus zenekar adta. A csoportvezetőtől, Kovácsné Keszeg Gyöngyitől megtudtam, hogy idén több fesztiválon, falunapon is részt vettek. Felléptek Magyarországon Tatabányán és Szarvason az Aratóünnepélyen, de többször jártak már Erdélyben is. Koreográfusuk Keszeg István, Martos polgármestere. A martosiak büszkék lehetnek rájuk, hiszen a női népdalkörük elnyerte Budapesten a Vass Lajos népdaldíjat. Fontos tudni róluk, hogy a tagok között akadnak 13, illetve 60 évesek is, akik ugyanolyan lelkesedéssel énekelnek és táncolnak együtt.
A Kisszínpad mellett Nagy János szobrait tekinthették meg az odalátogatók.
Négy napon keresztül figyelemmel kísréhetjük V.Nagy János fafaragó munkáját is, amelyet valóban érdemes megnézni.
Lázadni kell a jobb világért, de felelősségteljesen!
Miben nyilvánul meg a jövő értelmiségének társadalmi szerepvállalása? Lázad-e korunk ifjúsága? Szükség van-e lázadásra, és ha igen, milyen formában? E kérdések álltak annak a diskurzusnak középpontjában, melynek résztvevői a Kárpát-medence magyar egyetemi hallgatói szervezeteinek, ifjúsági mozgalmainak képviselői voltak. Mint kiderült, a fiatalság nem is annyira bolondság, ha korunk ifjai komolyan veszik a lehetőségeket és felelősségteljesen cselekednek.
A Kárpát-medence legtöbb magyarlakta régiójában találunk olyan kezdeményezést, csoportot, szervezetet, amely tenni kíván és tesz is saját közösségéért, viszont – a beszélgetésben résztvevők nagy részének véleménye szerint – sajnálatosan kevés fiatal érzi ezt feladatának. Aki ifjúságpolitikába, közösségépítő társadalmi tevékenységbe kezd, számíthat arra, hogy az árral szemben kell úsznia. Egyfajta lázadásnak is tekinthető az, ha egy mai fiatal, a többséggel ellentétben, érdeklődik a közügyek iránt és szerepet is vállal bennük. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, cselekedni kell! – vonható le a konklúzió. Korunk magyar ifjúsági csoportosulásainak nagy felelőssége van abban, hogy képesek-e hatékonyan megszólítani a fiatalokat és rávezetni őket a helyes, vagyis a magyar útra. Nemzetünk megmaradásáért, gyarapodásáért senki sem tehet többet, mint korunk felelősen lázadó fiatalsága.
A magyar érdekképviselet jövőjéről a Kárpát-medencében és Európában
A beszélgetésen magyarországi és határon túli ifjúsági szervezetek vezetői vitáztak a Kárpát-medencei magyarok, főleg a fiatalok politikai életéről, pártokról és pártharcokról. A beszélgetésben részt vett Ágh Péter, Gaal Gergely, Ljubic Molnár Mónika, Szabó József, Tőke Ervin, Varga Tibor, Majzík Balazs és a műsorvezető, Dömötör Csaba.
Gaal Gergely a beszélgetés elején kiemelte, hogy a mai fiatalság a rendszerváltás előtt nem politizált, csak később, a demokratikus rendszerben ismerkedett meg a politikával, így teljesen más nézeteket vall. A beszélgetés során visszatérő elem volt a magyar szervezetek működtetése, céljai és hatékonysága.
A szervezetek vezetői szerint a mai fiatalok egyre inkább elfordulnak a politikától, ami nem jó, mert a fiatalokat be kell vonni a közösségi gondolkodásba, de ez ma már elég nehéz. A vita egyik fő témájává lépett elő a kivándorlás a nyugati országokba, majd a fiatalok lázadásáról volt szó. Az előadók egyetértettek abban, hogy a fiatalok mindig is ellenzékiek voltak, és mindig is lázadtak, de ennek a lázadásnak egy célt, egy értelmet kell adni, tehát ne valami ellen, hanem valami mellett lázadjanak.
Egy tartalmas, sok hasznos információval járó beszélgetésnek voltunk részesei, aminek tükrében jó úton haladunk egy tényleges Kárpát-medencei magyar szervezet kialakulásához.
Örömzene hajnalig
Már csütörtökön elég magasra tette a mércét a P.Mobil és a Tankcsapda, nehéz lesz ezt felülmúlni, gondolhatta az egyszeri martlakó. Aztán jöttek Zsapkáék, és hűen saját magukhoz toltak egy fergeteges bulit hajnalig. Emmer Peti elmondta, nagyon örülnek, hogy felléphetnek itt, Martoson, hiszen a Via Novával régóta jó kapcsolatot ápolnak, már korábban is több rendezvényükön felléptek, így szoros a barátság a banda és az ifiszervezet között. A gitáros hozzátette, nemrégen Zselízen, egy a Via Nova által szervezett tehetségkutatón zsűrizett, amikor Gubík Laci felkérte őket a Martfesztre, állítása szerint ott helyben igent mondott. Egyébként nagyon készültek erre a bulira, és egy beugró zenésszel is kibővítették a „duót”, hogy még hatásosabb legyen a bulifeeling.
A beugró zenész nem más, mint a zenekar jóbarátja, Kovács Laci, akinek a dobok táncoltatása oly könnyűszerrel megy, mintha csak erre rendeltetett volna. Laci egyébként nem idegen sem a színpadon, sem a zenekarban, hiszen a Vadkerti Band oszlopos tagja. Valamint elmondásuk szerint, attól függetlenül, hogy duóként zenélnek többnyire, ugyanúgy „családtagnak” tekinthető, és számtalan projektben jamboriztak már együtt. A közönség a legkevésbé sem bánta a bővítést és önfeledten nyomták együtt a banzájt.
Felvidék.ma
