Hosszútávú (jó) elképzelések nélkül lehetetlen az előrehaladás
Van egy város, ahol semmi sem megy úgy mint másutt. Van egy város, mely egy sor vállalkozást működtet úgy, hogy szinte mind ráfizetéses. Van egy város, ahol a képviselők úgy gondolják, hogy ha be lettek választva a testületbe, akkor ők olyan okosak, hogy szinte mindenhez értenek. Sőt mindekinél jobban értenek mindenhez is. Ha valaki nem ismert volna rá városunkra, akkor igen, ez a város, sajnos Komárom.
Folyamatosan írtunk az izsai szeméttározó körüli történésekről, amikor a város majdnem megvásárolt egy rendkívüli kockázatokat hordozó vállalkozást. Hajszálon múlott, hogy végül győzött a józan ész. Amikor a rendkívüli ülésen a képviselők úgy döntöttek, hogy sehogy sem döntenek szemét ügyben, a potenciális eladó megmutatta igazi arcát, és megtagadta a városi szemét bevitelét a telepére. Megtette annak ellenére, hogy érvényes szerződés kötelezi erre. Ezek a történések rámutattak arra a tényre is, hogy Komáromnak nincs hosszútávú szemétgazdálkodási koncepciója. Egyébként úgy néz ki, hogy a városnak semmire nincs hosszútávú koncepciója.
Egy koncepció általában szakértők által kidolgozott, jogi és gazdasági tényezőket figyelembe vevő dokumentum, ami kötelező érvényű a képviselőknek. Tehát az általuk elfogadott elveket, szabályokat be kellene tartaniuk – ha már drága pénzen kidolgoztatták. Amennyiben így viszonyulnának a munkájukhoz, akkor – feltehetően – nem volna módjuk felelőtlen projektek felvállalására. Amikor a város szeméttározó „vásárlási lázálmáról” írtunk, felhívtuk olvasóink figyelmét arra a hozzá nem értő magatartásra is, amelyet a képviselő testület egyes tagjai mutatnak. Ezek azok a képviselők, akik olyan problémák megoldására is vállalkoznak, amihez pedig nyilvánvalóan nem értenek. Példaként felhoznánk a legutóbbi testületi ülésen történteket, amikor annak ellenére, hogy még meg sem oldották a szemételhelyezési gondokat, már olyan nagyléptékű terveket szőnek, amiket még meg sem tudnak helyesen fogalmazni. Less Károly képviselő úr – aki mellesleg a Calor Kft. felügyelő bizottságának is a tagja –, fel szeretné futtani a cég működését, mégpedig úgy, hogy a Calor fűtené a még meg sem épült labdarúgóstadiont. A képviselő úr szavaiból úgy tűnt, hogy a cég egy jól működő vállalat, melynek csak egy gondja van, hogy „nincs módja a kibontakozásra”. Vizsgáljuk csak meg, hogy tulajdonképpen milyen cégről is beszélünk. A Calor Kft. egy 2007-ben alapított városi tulajdonú cég. Működési minősége a gazdasági eredményeiből azonnal kitűnik, főképp ha az állandó veszteség is eredménynek számít (van olyan város, ahol igen). Nyilván így gondolja Less képviselő úr is, akinek egyébként Marek Anton is segít a cég felügyelésében. Van is mire ügyelniük, hisz a cég tavaly 239 %-al (!) növelte a veszteségét, ami 23 ezer euró volt, s ennek eredményeképpen a cég eddig lekönyvelt vesztesége elérte a mínusz 59.036 eurót. Az is érdekes jelenség, hogy a vállalat menetrendszerűen kapja a büntetéseket a felügyeleti szervektől. Az ülésen a vállalat igazgatójának elmondása szerint a cégnek be kell ruházni potom 70 ezer eurót, hogy elkerüljön egy újabb büntetést az URSO részéről, mivel valószínűleg jogtalanul számlázott a lakosság felé. Mire is kell egy ilyen cég a városnak? A testületben ülő magánvállalkozók vajon fenntartanának-e egy ilyen céget, ami reménytelenül veszteséges? Mit szólnának a lakosok, ha megtudnák, hogy jogtalanul túlszámlázták a fűtési díjukat? Ha belegondolunk, ugyan mit szól ehhez a többi komáromi lakos, akinek nem a Calor fűt, hogy a város az ő adójukból dotálja kb. 400 lakás fűtését? Mi lenne, ha ők is kérnék, hogy a város szálljon bele a saját családi házuk kazánjának vételárába is? Ha a 70 ezres új kazán vételárát átvetítjük erre a 400 lakásra akkor kb. 175 euró esik egy háztartásra, tehát bármelyik komáromi lakos kérhetne a várostól ekkora hozzájárulást a saját fűtési számlájának dotálására! Csodálkozunk, hogy eddig még nem tették meg…
Egyébként arról, hogy ez a városi cég milyen felügyelet alatt áll, arra a legjobb példa az, hogy a képviselőik szerint a cégnél fizetett 1900 eurós átlagbér arányban van a cég eredményeivel…
Tehát foglaljuk össze: a város évek óta, szó szerint támogat egy olyan céget, amely fennállásai óta veszteséget termel, sorra rónak ki rá emiatt büntetéseket, helytelenül számláz a lakosság felé, és mindezt a dolgozóinak átlagban 1900 euró fizetéssel honorálja. De, ha még nem lenne elég, a képviselő úr úgy gondolja, hogy ez a vállalat képes lenne terjeszkedni is, mivel az igazgató úr az erre feltett kérdésére természetesen igennel válaszolt. Hogy is mondhatott volna nemet, hiszen ebből a cégből él! Egy új projekt születésének vagyunk tehát a tanúi, melynek szülőatyja Less Károly.
Következő számunkban részletesen foglalkozunk majd javaslataival. Mi ugyanis – vele ellentétben –, szeretünk konkrét információk alapján dolgozni, tehát esetünkben írni.
DUNATÁJ HETILAP 27/2020
