Hat éve tartó ármány ért véget tavaly december 5-én, amikor a Magyar Szabványügyi Testület illetékes szakmai fóruma, a Rovásírás Munkacsoport 86%-os, azaz több mint 4/5-ős többséggel zöld fényt adott a Michael Everson nevével fémjelzett számítógépes rovásírás-szabványtervezetnek, amely beemeli az ősi székely-magyar rovásírásunkat a számítógépes világba, lehetővé téve ennek széles körű elterjedését. 2014. január 14-én a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO, IEC) is hasonló arányban hozta meg a maga döntését e kérdésben, pontot téve ezzel arra a csalárd gáncsoskodásra, amely 2008 óta fékezte a folyamatot – honnan máshonnan, mint – Magyarországról.
Az ISO döntésről a hivatalos értesítés január 21-én érkezett meg, és ezzel a kérdés a Magyarok Világszövetsége által másnap, a Magyar Kultúra Napján szervezett rendkívüli sajtóértekezlet központi témájává vált.
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére
Kölcsey Ferenc
Himnusz (részlet)
E két határozattal megálljt parancsoltak annak az álságos kisajátítási kísérletnek, amellyel egy magyarországi csoport megpróbálta a magyar nemzet kulturális örökségének egyik legbecsesebb részét, az ősi, élő székely-magyar rovásírást idegen kézre játszani – fejtette ki Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, az esemény házigazdája.
Miután az ELTE-n tanító Komoróczy Gézakitalálta és nagy médiatámogatással világgá kürtölte, hogy a Kárpát-medencei Magyarország megalapítója, Árpád Nagyfejedelem zsidó lett volna, következett a „logikus” folytatás: az ősi székely-magyar rovásírást sem a magyar nép teremtette meg, hanem átvették azt a zsidó vallású kazároktól.(!?) Tovább a landesmanni úton – gondolhatták az ármány kiagyalói –, amíg nem marad más a magyar kultúrából, mint a fütyülős pálinka és a bő gatya! Ennek a kazárosítási kísérletnek a meghiúsítása egy olyan esemény, amelynek bejelentésére nincs alkalmasabb időpont, mint a Magyar Kultúra Napja – vélték a sajtótájékoztató szervezői.
Szondi Miklós számos rovásírás-oktató könyv szerzője, a magyarrovas.hu kiadója, a Természetesen Egyesület képviselője:
„Ősi írásunknak, a magyar rovásnak jelkészlete január 14. óta nemzetközi szabványtervezet lett.”
A folyamat 2008-ban kezdődött. Bíztunk benne, hogy 2010-re meg lesz a szabvány. Nem így történt. Három és fél, négy év után jöttünk arra rá, hogy a nevünkben eljáró, de velünk nem egyeztetők egy új beadványt készítettek. A Michael Everson féle szabványtervezet, amely korábban készült, a leginkább képviselte az ősi hagyományon alapuló rovás-jelkészletet. E mellé lett beadva, a mi nevünkben, de a mi tudtunk nélkül, egy Hosszú Gábor féle beadvány, amelyben megjelent az idegenszerűség…
Minekünk nagy elődeink, Forrai Sándor, Szentkatolnai Bálint Gábor, Fischer Károly, Magyar Adorján hagyatékát kell ápolnunk. El kell számolnunk vele gyerekeinknek, unokáinknak. Nem hagyhatjuk, hogy meghamisítsák.
Friedrich Klára íráskutató, számos könyv szerzője:
„A kazár rovásírással kapcsolatban, egész végig a vita alatt nem történt meg annak bizonyítása, hogy a kazár rovásírás jelei és a jeleknek a hangértéke, mennyiben hasonlít, mennyiben vethető össze a székely-magyar rovásírás jeleivel és hangértékével.”
A kazár rovásírás területén rendkívül sok a feltételezés. A Hosszú Gáborék féle szabvány védésekor folyamatosan felmerült egy kazárnak nevezett emléknek az emlegetése, a József kazár kagán, az utolsó kazár király levele a spanyolországi cordobai kaganátusban, amely a kazár fővárost írta volna le, illetve a kazár királynak a palotáját. Nos, utánanéztem ennek a bizonyos levélnek, amelynek nagy bizonyító erőt tulajdonítottak. Nos, ez a levél nincs meg, csak a XII-XIII. századbeli spanyol szájhagyomány útján állították össze ezt a levelet, ezt a „hatalmas bizonyítékot”…
Szakács Gábor újságíró, rovásírás szakértőForrai Sándort méltatta, aki az egész életét ennek az írásnak a magyarság számára való megmentésének szentelte, és akit ezen munkásságáért tavaly posztumusz a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében a Magyar Örökség Díjjal tüntettek ki. Az általa megalkotott rovás abc-t nem kell bővíteni – mondta, azzal minden magyar szó kifejezhető.
Dr. Mandics György matematikus, művelődéstörténész, egy átfogó, háromkötetes rovásírás monográfia szerzője:
„Sajnos, a mi nagy, szent királyunk (Szent István) idejében jött létre az, hogy a rovásírás végül is egy bűnös dolog lett.” Ez azért volt, mert Szent István nem volt jogszerű király. Ezért kénytelen volt megszakítani mindazokat a hagyományokat, amelyek arról szóltak, hogy nem ő a jogszerű király. Irtották a magyar kultúrát, közötte a rovásírást, amely rovásírással az volt a fő bajuk, hogy a királylistákat tartalmazták, hogy kik voltak az elődök, és azok nem úgy voltak, ahogy „kellettek”…
A rovásírás politika volt, politika ma, és az is lesz a jövőben is. Ne gondolják, hogy ettől szabadulunk.
Gyetvay György Gergely történész, informatikus, az MVSZ Elnökségének tagja, az MVSZ rovásírás-szabványügyi megbízottja megismételte, hogy semmilyen szakmai érv nem szól amellett, hogy a székely-magyar rovásírást és a kazár írást együtt szerepeltessék, és megnevezte a kazárosítási kísérletet elkövetőket, akiket az elhíresültSzegedi Csanád hozott helyzetbe: Dr. Hosszú Gábor, a titkon kazárosító szabványtervezet előterjesztője, Rumi Tamás, a rovas.info honlap szerkesztője, aki írásaival sokakat félrevezet és folyamatosan becsmérli a magyar hagyományhoz ragaszkodókat és Sípos László, az egyszemélyes Rovás Alapítvány képviselője. Vázolta a Magyarok Világszövetségének beavatkozását, amely végül e káros folyamat leállítását eredményezte.
Hozzászólóként jelentkezett Dr. Boór Ferenc, a Műszaki Egyetem kutatója, aki köszönetet mondott Magyarok Világszövetségnek és a társult feleknek azért, hogy megfújták a riadót, felvették a harcot, és elhárították a kazárosítási kísérletet. Ugyancsak köszönetet mondott az érintetteknek Hompoth Zoltán, az MVSZ Elnökségének tagja.
Zárszóként Patrubány Miklós vallomásszerűen felidézte, hogy 1991-ben maga is tagja volt az RMDSZ elnökségének, amely egyhangúan lesajnálta, és gyerekesnek minősítette, hogy Borbély Leventevezetésével székelykeresztúri ifjak rovásírással is kiírták a város helységnévtábláját. Az akkori elutasítók között ott találjuk Szőcs Gézát, akkori alelnököt, a második Orbán-kormány kulturális tárcájának vezetőjét, Tőkés Lászlót, akkori tiszteletbeli elnököt, Csapó Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács első elnökét és másokat. Az MVSZ elnöke ezzel a gesztussal ismételten megkövette Borbély Leventét és társait és bízik benne, hogy a csíkszeredai Quo vadis Székelyföld?-konferencia megszervezésével, későbbi munkásságával elégtételt is szolgáltatott huszonkét évvel ezelőtti tévedéséért.
A Magyarok Világszövetsége által a Magyar Kultúra Napján szervezett rendkívüli sajtótájékoztató nyitányaként a jelenlevők hódoltak a Himnusz és szerzője, Kölcsey Ferenc emlékének. Bottyán Zoltán, az MVSZ Kárpát-medencei Térségének alelnöke félórás előadásban fejtette ki, hogy a Himnusz egyszerre a nemzeti azonosságnak és egy nagyon mély, hitbéli meggyőződésnek is kifejezője, a magyar néplélekből kisarjadt fohász.
Amikor a pék és a kéményseprő összeverekedett, a pék fekete lett és a kéményseprő fehér? (Székely közmondás)
MVSZ Sajtószolgálat
fusz.hu
