Sok mindent sokféleképpen lehet csinálni. Van, hogy falakba ütközünk és van, hogy máshonnan nem várt segítőkészséggel találkozunk. Két azonos jellegű intézmény egymással teljesen ellentétes hozzáállását tapasztalta meg ismerősöm, akinek a kalandja azzal kezdődött, hogy Martost gépkocsival elhagyva az út mentén egy sorsára hagyott kiskutyára lett figyelmes. Hogy nem elveszett, elkóborolt kutyusról van szó, az rögtön egyértelmű volt, mert lelkiismeretlen gazdája egy kispárnát és nem mellesleg egy zsák szemetet is hátrahagyott a szerencsétlen kis jószággal együtt.
Ismerősöm megállt és még fel sem ocsúdott első meglepetéséből, máris jött a következő: nem egy, hanem két kiskutya volt sorsára hagyva az út mentén. Maga is kutyatulajdonos lévén rögtön eldöntötte, nem hagyja ott a kis jószágokat. Csakhogy az is világos volt számára, hogy a rendelkezésére álló parányi udvarba, meglévő kutyái mellé, melyek egyikét évekkel ezelőtt a gadóci menhelyről fogadta örökbe, nem vihet újabbakat, ezért kézenfekvőnek mutatkozott a megoldás, hogy a gadóci menhelyre szállítsa őket. Telefonon felhívta hát a gadóci menhelyt, de rögtön elutasításba ütközött, közölték vele, hogy nem áll módjukban befogadni a kutyusokat, mert nálunk most éppen karantén van, különben is vigye be őket Martosra, biztosan csak elkóborogtak (kispárnával a hónuk alatt!). Megkapta viszont a hölgytől az ógyallai székhelyű Vidám Mancs Polgári Társulás telefonszámát és a gadóci menhely hozzáállásának egyedüli pozitívumaként könyvelhetjük el azt, hogy őt megelőzve értesítették a gyallaiakat. Hamarosan csengett ugyanis ismerősöm telefonja és az ógyallai menhely jelentkezett, elkérték a címét és igérték, hamarosan mennek a kutyusokért. Így is történt, magukhoz vették a két kutyust és a honlapjukra felkerült képek tanúsága szerint Luna és Kira (azóta nevet is kapott a két bájos kutyahölgy) már állatorvosnál is járt és féregtelenítve, beoltva várja, hogy jó emberek örökbe fogadják. S ha már az örökbefogadásnál tartunk, meg kell említeni, hogy a Vidám Mancs Polgári Társulás ógyallai menhelyén történetünk hősein kívül további számos kutyus, de még tengerimalac is várja, hogy gondoskodó, szerető gazdira leljen.
-zsu-
DUNATÁJ HETILAP 12/2016
