A levéltetvek a liszteskékkel és a pajzstetvekkel rokon szívó szájszervű puhatestű rovarok. Általában 0,2 – 8 mm nagyságúak, szárnyas és szárnyatlan alakjuk van. Színük a világos sárgászöldtől a pirosig, sötétbarnáig, sőt csillogó feketéig változó, egyeseket viaszfonalak borítanak. A sikeres védekezés alapvető feltétele, hogy ismerjük életmódjukat, a különböző fejlődési alakok változásait, vándorlásukat és a természetes ellenségükkel való kapcsolatukat.
A levéltetvek szaporodása különböző módon történik. Leggyakoribb az elevenszülés, ami az utódgondoskodás speciális fajtája. Amint a lárva elhagyja az anyja testét, rövidesen táplálkozni kezd annak közelében. A szűznemzéses szaporodási „módszer“ rendkívül alkalmas a levéltetvek fejlődésére, kedvező a növényrészek gyors meghódítására ─ károsítására. Ez a módszer a levéltetvek családjában több nemzedéken át megszakítatlan folyamatot képez, majd külső és belső tényezők (nappalok rövidülése, alacsony hőmérséklet) hatására ivarosan szaporodó alakok jönnek létre. Ennek terméke rendszerint az áttelelő tojás, amelyből a következő tavasszal kikel az ősanya és újabb szűznemzéssel nemzedéksort indít el. Ez történik napjainkban is.
A levéltetvek táplálkozásuk során szivogatásukkal közvetlen kártételt okozhatnak, melynek jele a károsított növényi részen görbülés, torzulás, szövetburjánzás, gubacsosodás, színelváltozás, szövetburjánzás, mézharmatkiválasztás.
A második, közvetett kártételük azonban veszedelmesebb, melyet a vírusok átvitelével okoznak. A zöld őszibaracklevéltetű például több mint 100 vírusfajt terjeszt. A csonthéjas gyümölcsök legveszedelmesebb vírusának, a Sárka vírusnak a terjesztői a zöld őszibaracklevéltetű, a sárga szilvalevéltetű és a komlólevéltetű.
A hamvas szilvalevéltetű a szilván kívül még a kajszi─ és őszibarackfán is előfordul. A cseresznyének és a meggynek domináns levéltetű kártevője a fekete meggy- és cseresznyelevéltetű. Almatermésűekben a zöld almalevéltetű a leggyakoribb. A levéltetvek elleni sikeres védekezés pontos időzítéséhez elengedhetetlenül szükséges az előrejelzés. A védekezés ehhez képest lehet preventív, történhet a kártevő szárnyas alakjainak megjelenésekor, illetve a kis kolóniák kialakulásának időszakában. A védekezés időzítése függ továbbá a levéltetűfajtól, a kultúrnövénytől és meghatározó szempont, ha a kártevő vírusterjesztő. A levéltetvek vírusterjesztésére jellemző, hogy a vírusfertőzésre a szükséges szívásidő mindössze néhány másodperc lehet, ezáltal az egészséges növényre néhány másodperc alatt átviheti a már fertőzött növényből szívott vírust. A gyümölcs- és zöldségkultúrákban, de az erdészeti kultúrákban is az első kezeléseket a levéltetvek ellen az előrejelzésre alapozva a levéltetvek betelepedésekor, megjelenésekor kell elvégezni és ez már a napokban elkezdődött, tömeges elszaporodásuk pedig fokozódik.
A levéltetvek ellen alkalmazott engedélyezett inszekticidek a következők. Kontakt hatással rendelkezők: Cyprin 10 EC, Delta 50 EW, Decis Protech, Decis EW 50, Dursban 480 EC, Fury 10 EW, Karate Zeon 5 CS, Nurelle D, Pyrinex 48 EC, Reldan 22, Vaztak 10 EC. Felszívódóak, szisztematikus hatással: BI 58 EC Nové, Calypso 480 EC, Mospilan 20 SP, Pirimor 25 WG. A megválasztandó töménységet minden esetben a megvásárolt készítmény címkéjén találjuk. A permetlé töménységének növelése abban a reményben, hogy jobban és tovább fog hatni, nagyon téves felfogás. Így csak a rovarölő szer egészségügyi és várakozási ideje lesz hosszabb, a hatásideje azonban nem hosszabbodik meg. ezzel csak a fogyasztókat, de leggyakrabban a saját egészségünket károsítjuk. A választható inszekticidek többségére jellemző, hogy más, egyéb rovarkártevők ellen is sikeresen alkalmazhatók pl. az almamoly, aknázómoly, pajzstetvek stb. ellen.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
