A Concordia Chorus PT december 16-án a Tiszti Pavilon dísztermében arra vállalkozott, hogy a szívünknek felettébb kedves, két magyar alkotó születési jubileumáról egyazon ingyenes hangversenyen emlékezzen meg.
Nem csak a helyi Concordia Vegyeskar, a túlparti Vox Femina Női Kar és a Selye János Egyetem Cantus Iuventus Női Kara előadásában hangzottak el csodálatos művek, hanem a szívünket melengették a Boráros Imre Kossuth-díjas színművész által elmondott versek is. Ráadásként pedig a mécsesek fényénél, mintegy nyolcvan torokból zengett a karácsonyi hangulatot teremtő Csendes éj…
A zene és költészet sajátos ünnepe Sík Sándor Te Deum-jával kezdődött. A Boráros Imre által tolmácsolt sorok az Istent dícsérték, és hálát adtak mindenért, egyebek mellett azért: „Hogy ember lehettem akkor is,/ mikor az emberek nem akartak emberek lenni,/ hála legyen…“.
Majd a Stubendek István karnagy által immár 42 éve vezényelt Concordia Vegyeskarnak jutott a főszerep. A 140 évvel ezelőtt éppen december 16-án, Kecskeméten született Kodály Zoltán saját és átdolgozott művei közül az Adventi ének, az Újesztendőt köszöntő és A 114. genfi zsoltár hangzott el, közreműködött Lohner Mónika (zongora) és Pfeiferlik Annamária karnagy.
A kiérdemelt tapsvihar után a Kossuth-díjas aktorunk Weöres Sándor Kodály Zoltán című versével idézte a háromszoros Kossuth-díjas, valamint kivál művész címmel kitüntetett zeneszerzőt, zenetudóst, zeneoktatót, népzenekutatót, az MTA tagját, későbbi elnökét. Hangsúlyozta az ő Pannónia iránti elkötelezettségét, hogy a saját és a hazája sorsa csak egyazon sors lehet: „Árát megadtam. Örvendj, szökj virágba:/ a kóbor széltől elragadtalak,/ hogy tiszta szálból szőjem a jövődet./ Sorsod vagyok, és sorsod az enyém“.
Majd a Selye János Egyetem Cantus Iuventus Női Kara Orsovics Yvette karnagy vezényletével szerepelt. Kodály Bicinia Hungaricájával és Epigrammáival, továbbá a Kodály-Bartók-gyűjtésből származó 20 magyar népdal javával, végül a Mester Karácsonyi pásztortáncával örvendeztette meg a hallgatóságot. A két közreműködő: Csehi Ágota (zongora) és Tóth-Bakos Anita (fuvola) emelte a koncert nívóját.
Azt követően Boráros Imre előadásában a 200 évvel ezelőtt, vagyis 1822 szilveszteréről 1823. január 1-re virradó éjszakán, Kiskőrösön született Petőfi Sándor költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja Jövendölés című verse hangzott el, amelyben húszévesen előre jelezte a saját sorsát: „ „Anyám, az álmok nem hazudnak;/ Takarjon bár a szemfödél:/ Dicső neve költő-fiadnak./ Anyám, soká, örökkön él”.
Az összekötő szövegében sok érdekességgel szolgáló Thoma László műsorvezető a dél-komáromi Vox Femina Női Kart úgy konferálta be, hogy e baráti kórusuk a Concordiával egyidőben bontogatta szárnyait, s az eltelt időszakban sok szép közös fellépés és feledhetetlen emlék fűzte egyre szorosabbra a barátságukat. Legutóbb a túlparti református templom adventi hangversenyén léptek fel a lelkes pedagógusokból álló csapattal. Kiemelte: ritka az olyan város, mint Komárom, amelynek mindkét részében már több mint négy évtizede folyamatosan több ilyen kiváló kórus működik: a Concordia Vegyeskar kezdettől fogva Stubendek István vezényletével, a Vox Femina Női Kar élén pedig Hoffmann Lászlót a neje, H. Kemenes Vera váltotta. Az Ave Mária című Bárdos Lajos-mű után Britten, Benjamin Bölcsődalával, Mendelssohn-Bartholdy, Felix Laudate pueri-jével és A 150. genfi zsoltár című Kodály-művel arattak nagy sikert. Közreműködött Illés Renáta (ének) és Siska Ádám (zongora).
Boráros Imre utolsóként Gágyor József Vallomás című versét mondta el, boncolgatva, hogy mi mindent is jelent az anyanyelvünk, s e vallomással zárva sorait: „Tebenned ölt teste a lélek, anyanyelvem, szeretlek téged“. „Bori“ ekképp állított emléket a többszöri díjazása után, 2014-ben Csemadok Életműdíjjal kitüntetett, december 4-én elhunyt pedagógus-néprajzi gyűjtő-helytörténész-költőnek, akinek már hosszú ideje több nemzettudat-erősítő versét szívvel-lélekkel tolmácsolja.
Majd ismét a Concordia Vegyeskar előadásában Egressy Béni-Petőfi Sándor Nemzeti dalát, Kodály Zoltán-Petőfi Sándor A székelyekhez című művét és a kórus hangversenyein kihagyhatatlan Kodály-művet, a mindenkinek jó éjszakát kívánó Esti dalt hallhattuk. A magyar és szlovák nyelvű ünnepi jókívánságok után elsötétült a díszterem, s a villanymécsesek fényénél, mindhárom kórus közös előadásában, mintegy nyolcvan torokból zengett a karácsonyi hangulatot teremtő Csendes éj. Egyedi ünnepváró elményként vésődött a retinánkba ez a művészi élmény, amely sokak szemébe könnyeket is csalt. Hálás köszönet mindezért valamennyi szereplőnek!
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
