A Farkas Pál által vezényelt Dunakeszi Szimfonikus Zenekar és Jenei Gábor tenor április 30-ai fellépésének híre a kellemes időjárással együtt a korábbi években ilyentájt megszokottnál több érdeklődőt csalt ki a világhírű zeneszerző-karnagy komáromi szobrához. A Lehár Ferenc Polgári Társulás a 153 évvel ezelőtt született Operettkirályra emlékezett a szülőháza helyén létesített Lehár parkban.
A koszorúzási ünnepség Lehár fülbemászó operettdallamaival kezdődött, majd Klemen Terézia, a főszervező társulás elnöke üdvözölte a jelenlevőket, többek között Keszegh Béla polgármestert és a köztudottan zeneszerető elődjét, Stubendek Lászlót, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének elnökét. Majd feltette a kérdést, hogy miért is emlékezünk meg koszorúzással Lehár Ferenc születésnapjáról, amire így válaszolt: „mert elmondhatjuk, hogy Komárom neve az ő művészete és elismertsége által került fel a világ zenei térképére“. Hozzátette: igaz, hogy ő keveset tartózkodott e városban – saját bevallása szerint főleg a gyermekévei nyarait töltötte a nagymamájánál.
Mint mondta: kevesen tudják róla, hogy egy szerény, de nagy művész volt, aki rengeteget dolgozott – erről tanúskodik 31 operettje, 2 operája és több mint 200 zeneműve, s már az életében is nagyra becsülték őt.
Azt is megemlítette: bár sokan azt gondolják, hogy a másik neves zeneszerző, Kálmán Imre nagy riválása volt, pedig valójában jóbarátok voltak. „Bizony, Lehár Ferencnek köszönhető a később világhírűvé vált Csárdáskirálynő megszületése, hisz´az akkor alkotói válságban levő Kálmán Imrére a szó szoros értelmében ráparancsolt, hogy fejezze be e művét. Bad Ischlben, nem messze az ő villájától béreltek Kálmán részére villát, hogy a szemét rajta tarthassa és ellenőrizhesse Lehár“ – idézte fel kettőjük hajdani viszonyát Klemen Terézia.
Majd felkérte Keszegh Béla polgármestert a beszéde megtartására, aki leszögezte, hogy az elmúlt években a korábbinál sokkal tartalmasabbá váltak ezek a megemlékezések, s a civil szervezeteknek köszönhetően egyre nagyobb teret kapott a Lehár-kultusz, illetve az Operettkirály műveinek népszerűsítése. Rámutatott: az ő tehetségét eleinte nem nagyon ismerték el, s alig akadt szövegíró, aki vele akart dolgozni, mert nem hittek benne. A későbbiekben azonban ez megváltozott, s egyedi műfajt alkotott azáltal, hogy ötvözte a zenei stílusokat, s a népzenétől sem ódzkodott. Egyes kritikusok azt hangoztatták, hogy létezik az opera, az operett és Lehár, mert ő teljesen sajátos, különleges stílust hozott létre.
„Ez a különleges ember méltán mutatja Komárom különlegességét is, amire mi olyan büszkék vagyunk. Bízom abban, hogy még több dallammal, kültéri kiállítással, szórólapokkal, emlékestekkel és sok mással sikerül(t) elmondani a nagyvilágnak, hogy nem csak Bad Ischlhez, hanem a szülővárosához is ugyanolyan szervesen kötődik az egykori „komáromi gyerek“, Lehár Ferenc…“ – fogalmazott, e nehéz időkben a Lehár-dallamokkal is szellemi feltöltődést, ellazulást kívánva a jelenlevőknek.
A beszédek után a Lehár-műveknek jutott a főszerep, amelyekből Jenei Gábor operett- és musicalénekes a Komáromba szintén vissza-visszatérő, Farkas Pál által vezényelt Dunakeszi Szimfonikus Zenekar kíséretében adott elő részleteket. A nívós szabadtéri koncert végén felhangzott a hosszasan zúgó taps, majd a szervezők és a vendégek elhelyezték a tisztelet és hála koszorúit a Lehár-szobor talapzatánál.
Nagy-Miskó Ildikó, muzsa.sk
