A távolság és a határ már nem választhatja el a testvérvárosokat
Medgyesegyháza Város Önkormányzata és Gúta Város Önkormányzata a két település között már évtizedek óta fennálló jó kapcsolat megerősítése érdekében úgy döntött, testvérvárosi együttműködési megállapodást köt. A két város lakosságát valóban testvéri szálak fűzik egymáshoz, hiszen a II. világháborút követő „nemzetegyesítési”, vagyis kitelepítési program keretében sok gútait költöztettek át Medgyesegyházára, illetve sokan jöttek át akkoriban Gútára. A két település polgármestere – Ruck Márton Medgyesegyháza és Horváth Árpád Gúta képviseletében szeptember 27-én Medgyesegyházán, a XXI. Medgyesegyházai Napok alkalmából tartott ünnepi képviselőtestületi ülésen látta el aláírásával a megállapodást magyar és szlovák nyelven.
A gútai önkormányzat hattagú delegációja számára gazdag programot állítottak össze a vendéglátók, akik megmutatták a kisváros nevezetességeit, történelmi emlékeit. Az emlékek között a város vezetőivel együtt koszorúzták meg a gútai vendégek Baross László magnemesítő emlékművét (felvételeinken). Baross László 1865. október 16-án Felsőzsember községben (akkor Hont megye, ma: Horné Žemberovce – Szlovákia) született, középbirtokos családból. Elemi iskoláit Körmöcbányán, középiskoláit a nagyszombati főgimnáziumban végezte, majd 1884-ben beiratkozott a magyaróvári Gazdasági Akadémiára, melynek ekkor indult első magyar nyelvű oktatási éve. Kedves tanára volt Cserháti 
Sándor, a növénytermesztéstan professzora, aki tulajdonképpen elindította a növénynemesítői pályán. Az akadémia elvégzése után 1887-ben József főherceg uradalmainak alkalmazottja lett. Először a Fejér megyei alcsúti uradalomban dolgozott, 1892-től a gyapjúi (akkor Bihar megye, ma Románia) uradalomban volt segédtiszt, majd három év múlva Bánkútra került. A bánkúti gazdaság József főherceg nagy kiterjedésű birtokai közül a kisjenői (akkor Arad megye, ma Románia) uradalomhoz tartozott. Az Elek részeként számon tartott Bánkút-pusztát 1822-ben kapta meg József nádor, melyet 1878-ig teljes egészében haszonbérbe adtak. Ekkor állították fel a Rózsa-majori, majd 1886-ban a László-majori kerületet, s ezáltal a bánkúti gazdaságból 3486 kh és 756 négyszögöl került házi kezelésbe. 1895-ben az egész bánkúti uradalom területének (6563 kh 141 négyszögöl) túlnyomó többsége (94%) szántó volt. Mivel Bánkúton a termőtalaj a környező területeknél gyengébb sziktartalmú volt, a búzatermesztésre kedvező feltételek adódtak. Baross 1895-ben került Bánkútra, először László-majorba intézőnek, majd 1911-ben kinevezték a bánkúti uradalom jószágfelügyelőjévé, s itt élt élete végéig. Baross a köztudatban mint a „bánkúti búzák atyja” szerepel. Különösen megható volt, amikor a két polgármester a medgyesegyházai önkormányzat ünnepi ülésén közösen látta el kézjegyével a testvérvárosi együttműködésről szóló okiratot, amelyet a képviselők és a résztvevők felállva tapsoltak meg. A szerződés keretében a két fél vállalta, hogy az elkövetkezőkben elsősorban a családok ősi eredetének megőrzésére, a közös emlékek megvédésére fordítanak figyelmet, de keresik a lehetőségeket a határon átnyúló gazdasági együttműködésre is.
– Gmis –
DUNATÁJ HETILAP
