A Komáromi Jókai Színház előző igazgatója, Tóth Tibor színművész által ötödik éve működtetett The Art művészeti ügynökség a Pozsonyi Színművészeti Egyetem hallgatóival együtt január 13-án a dunaradványi kultúrházban nagy sikerrel mutatta be Yasmina Reza Művészet című vígjátékát. Annak teljes bevételét felajánlotta a Csemadok dunaradványi alapszervezetének, amely a magyarság dicső múltját idéző emlékművet akar felállítatni a Duna-parton, ekképp is erősítve a helyi lakosság nemzettudatát.
Varga Katalin, helyi Csemadok-elnöktől korábban megtudtam: a kultúrház közelében, a Duna-parton mindenképpen szeretnének egy olyan emlékművet emelni, ahol majd a nemzeti ünnepeinket (március 15-én, augusztus 20-án, október 6-án) méltóképpen megtarthatják, elhelyezhetik az emlékezés és hála koszorúit, mécseseket gyújthatnak.
„Természetesen, e jeles napokon eddig is tartottunk megemlékezéseket a kultúrházban és/vagy az alapiskolában, de a szabadtéri ünnepségeknek eleve más a hangulatuk. Sőt, Dunaradványon már kopjafák emlékeztetnek a szomszédos Virt temetőjében örök álmát alvó Baróti Szabó Dávid költő, nyelvújító, jezsuita pap és tanár áldásos munkásságára, továbbá a Hídverő-községek közös tevékenységére, valamint korábban a II. világháború hőseinek emeltek emlékművet. Falunkból azonban egy olyan nemzeti emlékmű még hiányzik, ahol többek között a Magyar Szövetség képviselőivel és az általunk működtetett MAGOK diákszínjátszó csoport tagjaival együtt fejet hajthatunk jeles személyiségeink helytállása, tettei előtt“ – fejtette ki.
Mivel e nagyszerű tervük megvalósításához már „csak“ az elegendő pénz hiányzik, ezért a szükséges összeget többféle úton-módon igyekeznek megszerezni. Ha az meglesz, akkor majd az e téren is megfelelő tapasztalatokkal rendelkező dunamocsi kőfaragót, Szalay Gézát kérik fel a híres süttői márványba álmodott emlékmű elkészítésére.
„Attól függően választjuk majd ki az emlékmű alapanyagát, hogy mennyi pénzt sikerül összegyűjteni, de reméljük, hogy nem kell majd lemondanunk a mutatós süttői márványról. Az mindenképpen időtálló anyagból készül, hiszen jeles költőnk, Wass Albert Üzenet haza című versében is hangsúlyozza: A víz szalad, a kő marad, a kő marad…“ – magyarázta lelkesen a dunaradványi magyar kulturális élet lelkes „motorja“.
Annak ellenére, hogy e lélekemelő célra eddig sem a hazai Kisebbségi Kulturális Alaptól, sem pedig az anyaországtól nem kaptak anyagi támogatást, nem mondtak le a szándékukról. A nemes ügy mellé állt a családjával évek óta e községben élő Tóth Tibor, volt színházigazgató is. Annak támogatása céljából tavaly A Komámasszony, hol a stukker? című vígjátékot mutatták be a legfeljebb százhúsz nézőnek helyet adó, dunaradványinál nagyobb befogadóképességű, marcelházi kultúrházban, annak teljes bevételét felajánlva e Csemadok-alapszervezetnek. Január 13-án délután pedig egy másik előadásuk, a Művészet című vígjátékuk bevételét engedték át e célra.
„Jól eső érzéssel töltött el a tény, hogy a szombati teltházas előadásunkra a helyi nézőkön kívül több környező faluból is érkeztek érdeklődők. A kapott pozitív visszajelzések alapján kijelenthető, hogy az elnyerte a közönség tetszését. Ráadásul többen tetszőleges összegekért téglajegyeket is vásárolhattak. Örülünk annak, hogy a magunk módján immár másodszor járulhattunk hozzá az emlékműállítás megvalósulásához. Ha a Csemadok-alapszervezet majd továbbra is igényli a támogatásunkat, akkor a későbbiekben a tervezett újabb előadásunk teljes bevételét is szívesen felajánljuk e célra. Mostanában kezdjük el próbálni Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című szatirikus vígjátékát, amely bemutatóját áprilisra tervezzük“ – nyilatkozta portálunknak Tóth Tibor.
Majd elárulta: „2006-ban elkezdtem körbejárni a környező községeket, keresve a családom számára legmegfelelőbbet, ahová Komáromból ki akartunk költözni. Falun nőttem fel, vonzódom a vidéki élethez, s Dunaradvány nagyon elnyerte a tetszésünket. Miután a Duna-parton találtunk egy telket egy kis házzal, az utóbbit átépíttettük, s oda 2011-ben kiköltöztünk. Azóta ott van az állandó lakhelyünk, a két lányunk is a helyi alapiskola alsó tagozatában kötött ki, ahonnan a nagyobbik már átkerült a hetényi „Tarczy“ felső tagozatába, mivel 5-9. évfolyam nincs Dunaradványon“.
Hangsúlyozta, hogy bár az új lakhelyükön kezdetben a Duna folyó bizonyult a legnagyobb csalinak, azóta már a helyi lakosokkal is jól összebarátkoztak: „Örülünk annak, hogy befogadott minket e hangulatos község, ahol azért is nagyon szeretünk élni, mert kedves, közvetlen emberek lakják. Közülük már sokan a barátaink vagy a jó ismerőseink, a mintegy 90 tagú Csemadok-alapszervezettel pedig folyamatosan együttműködünk. Természetesenek tartottuk, hogy segítsük előremozdítani a tervezett helyi emlékmű ügyét, ahol a nemzeti ünnepnapokon majd közösen, méltóképpen emlékezhetünk jeles elődeinkre“.
Bár az még kérdés, hogy mikorra gyűlnek össze a szükséges anyagiak, de mindenképpen példaértékű a dunaradványiak kezdeményezése. Aki azt támogatni szeretné, pénzadományt küldhet a Csemadok számlaszámára: SK54 6500 0000 0000 2057 4925. Minden segítséget előre is hálásan köszönnek a tettre kész csemadokosok! Mi pedig várjuk az emlékmű-avatásra szóló meghívót…
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
