HAZA RÉGIÓ Köszöntjük a 90 éves Kovács Kálmánt, a fogtechnikusok nagy öregjét

Köszöntjük a 90 éves Kovács Kálmánt, a fogtechnikusok nagy öregjét

1930
hirdetés

Büszke komáromi vagyok

Kovács Kálmán köztiszteletnek örvendő komáromi polgár, akit sokan ismernek és becsülnek, hiszen az elmúlt évtizedekben az egészségügy és a sport területén végzett szorgos munkájával kivívta magának ezt a tiszteletet. Mivel jómagam is régen ismerem őt és kedves családját, azért a közelgő 90. születésnapja alkalmából felkerestem őt és kedve feleségét Nádor utcai otthonukban, hogy a jókívánságok mellett elbeszélgessünk az életéről, sikereiről, örömeiről.

A régi kollégák között: (balról) Szabó Gyula, Kovács
Irén, Tasnádi Péter, az ünnepelt Kovács Kálmán, Hrivík
Géza és Őszi Ferenc

– Napjainkban is mozgékony vagyok, a feleségemmel együtt naponta járjuk a várost, dolgozunk a szigeti kertünkben és mindig elfoglaljuk magunkat, sohasem unatkozunk – kezdte mosolyogva Kovács Kálmán. – Komáromban születtem, az őseim is itt éltek és itt nyugszanak a katolikus temetőben. A komáromi Majláth-féle elemi iskolába jártam, majd a bencés gimnáziumban érettségizni. Leventeként előbb cseh fogságba estem, onnan megszökve Regensburgba, amerikai fogolytáborba kerültem. Innen 1946-ban kerültem haza. Mint sokan mások, én is részt vettem az új hajógyár építésében, s közben a munkám mellett szakmát tanultam. Mindig is érdekelt a fogászat, azért fogtechnikusnak tanultam ki. Közben mint úszó és vízilabdázó alapító tagja voltam a KAC vízilabdaklubnak. A helyi Csemadokalapszervezetben is aktívan tevékenykedtem. Katonai szolgálatom letöltése után kerültem az egészségügybe, mint fogtechnikus. Az egykori Klapka téri poliklinika épületében kezdtem el dolgozni Kalmár Oszkárnak, a fogászat főorvosának irányításával, akitől sokat tanultam. Kalmár olyan korszerű fogászati laboratóriumot alakított ki, amelynek az egész Csehszlovákiából csodájára jártak. Közben állandóan tanultam, képeztem magam Pozsonyban, Brünnben. A 80-as években atesztációs vizsgát tettem a kivehető fogpótlásból. Nagyon szerettem a munkámat, tanítottam az új kollégákat, még a feleségem is szakmabeli lett. A hajógyári fogászaton dolgozó Losonszki Irénnel 1954-ben kötöttem házasságot. Munkám elismeréseként 1954-ben a fogtechnikai laboratórium vezetőjévé neveztek ki, a Komáromi járás összes laboratóriuma a vezetésem alá tartozott. Összetartó kollektíva volt a miénk, a hálás ügyfelek szerint mindig áldásos és pontos munkát végeztünk. Közben kvalifikációs tanfolyamokat vezettem az egészségügyben és segítettem az újítási mozgalmat, a fejlődést. Szinte, nem is akarom elhinni, hogy 48 évig dolgoztam a szakmában, ebből 41 évig a fogtechnikai laboratórium vezetője voltam. 1991-ben mentem nyugdíjba, addigra sikerült olyan szakembereket képeznem, akik tudásukkal méltán léptek a nyomdokaimba – emlékezett vissza. Szerénységből nem említette, hogy több szakmai kitüntetésben részesült, amelyek közül kiemelkedik az 1987-ben az egészségügyi minisztérium által adományozott érdemes dolgozó kitüntetés. – A családodról és a hobbidról még nem is beszéltél – fűzöm tovább a beszélgetés fonalát. – Ahogy már említettem, Irénke a feleségem mindenben a társam és segítőm volt. Két fiunk született, Attila geodéta, Kamill pedig mezőgazdasági mérnöki diplomája ellenére sohasem dolgozott a szakmájában. A kerékpároknak szentelte az életét, övé a közismert Piko-Bike kerékpárszaküzlet és klubjával öregbíti Komárom sporthírnevét. Feleségemmel szinte naponta örülhetünk az öt unokának és a négy dédunokának. Hobbim a kertészet és a szőlészet, mindkettőnek napjainkban is hódolunk a feleségemmel. Mindig is szerettem az aktív tevékenységet, a tétlenség idegesített. Mindezek mellett sokat olvasok, beszélgetek a feleségemmel, keresztrejtvényt fejtek és sok tudományos programot nézünk. Amikor feltettem az ilyenkor önként adódó kérdést a hosszú élet titkáról, huncutul rám nézett és így felelt: – Az egészséges életmód, a sok mozgás, sportolás. Télen és nyáron egyaránt kijárunk gyalog a kertbe, és naponta megiszom a kétdeci fehérboromat. Nem fejezhetném be másképpen ezt a tanulságos beszélgetést, minthogy magam és a volt kollégák nevében is szívből gratuláljak, és további jó erőt és egészséget kívánjak neki kedves családja körében.

hirdetés

Dr. Bende István

DUNATÁJ HETILAP 40/2017

hirdetés