A múlt hétvégén a dél-komáromi Aranytál étteremben tartotta meg 15. születésnapját a nemzettudat-erősítő felvidéki rendezvényeken való részvételéről is jól ismert Tolma Baranta kulturális és sportegyesület, amely tizenöt évvel ezelőtt a Felföldi Baranta Szövetség tagjaként alakult meg Észak-Komáromban. A jelenlegi vezetője, Herczeg István tizennégy éve vezeti az egyesületet, és felvidéki felmenőkkel is rendelkezik. Meghívásásra Észak-Komáromot Mihacs Szilviával, a Kárpátia Sport PT egyik motorjával, valamint a Pálfi családdal képviseltük a jubileumi rendezvényen.
A szülinapi esemény elején Herczeg István jóvoltából diavetítéssel színesített időutazáson vehettünk részt, majd dr. Molnár Attila, Dél-Komárom polgármestere köszöntötte a 2017-ben általa Polgármesteri díjjal kitüntetett Tolma Baranta csapatot, amely „valódi értékközösséget alkot, melynek Herczeg István a kovásza“. Mint mondta: a tagjai küldetést teljesítenek, s miközben teszik a dolgukat, nagyon fontos az általuk közvetített üzenet. Hozzáfűzte: a közösséget az államhatároktól független összetartozás érzése és annak gyakorlati megélése iránti igény hívta életre. Kellő utánpótlást kívánt a csapatnak, arra Isten áldását kérve. Végül a csapatvezetőtől köszönő oklevelet vett át a tevékenységük támogatásáért.
Majd többek között elismerő oklevélben részesült a Felvidékről: Molnár Attila, a Csenkey Baranta vezetője és a Csenkey Baranta csapat, valamint Pálfy Károly hagyományőrző huszár Dunaradványból, Sárai Róbert aktív barantás Kürtről és az ekeli pártoló tag, Simonics Béla, Dél-komáromból pedig az Endresz Csoport Egyesület elnöke, Arlett Tamás, aki szintén az „Egy város két országban“ eszme híve és azt a mindenkori tevékenységükben szem előtt tartja. Örömmel nyugtázta, hogy „A Tolma Baranta nem érdek-, hanem értékközpontú csapat“. A látványos szablyakiállítással egybekötött rendezvény ünnepi vacsorával és kötetlen eszmecserével zárult. Közben mikrofonvégre kaptuk Herczeg Istvánt.
Kérdésünkre a névválasztásukkal kapcsolatban elmondta: „Valójában a baranta számít a hagyományos magyar harcművészeti stílusnak. Annak elemeit Vukics Ferenc a múlt század 90-es éveiben kezdte el összegyűjteni, s 1997-ben Magyarországon megalapította az Országos Baranta Szövetséget. Azután Magyarországról a baranta átterjedt a jelenlegi külhoni magyar területekre is. Mi Tóth Gáborral és Bugár Györggyel a Felföldi Baranta Szövetség részeként hoztuk létre a komáromi Tolma Baranta csapatot, a nevünkkel Komárom város egykori megalapítójának emléke előtt is tisztelegve. Anonymus hiteles történeti forrásnak számító Gesta Hungarorumában olvasható, hogy Árpád vezér asz egész Pannónia meghódítás után, a hűséges szolgálataiért nagy földterületet adományozott Ketel kun vezérnek és a fiának, Alaptolmának. Az apa halála után Alaptolma fejezte be Komárom város megalapítását, s a kun törzsekkel itt telepedett le“.
Hozzátette: a Felvidék-szerte több csapattal rendelkező Felföldi Baranta Szövetséget 2008-ban Dunaszerdahelyen Kopecsni Gábor alapította meg. „A komáromi Tolma Baranta kulturális és sportegyesületként történő hivatalos bejegyzésére 2010-ben Pozsonyban került sor. Jelenleg 15 taggal tevékenykedünk, ám a létszám a ki- és belépések miatt, időközben változni szokott. Elárulta: az Ekel-Viharoson élő Simonics Béla pártoló tagjuknak a saját kúriájában és telkén már négyszer tarthatták meg a nyári edzőtáborukat, majd őszi botolótábort is rendezhettek nála, miközben a csapatnak nem csak a helyszín használatát, az ingyenes villany- és vízfogyasztást, hanem az ellátást is biztosította. Ezért a tagjaikon kívül ő is kiérdemelte az elismerő oklevelet.
Majd megemlítette, hogy vannak felvidéki felmenői: „ Az anyai vérvonalam teljes mértékben felvidéki: az anyai nagyapám Érsekújvárban, a nagyanyám pedig az újabban már nem is a Felvidékhez, hanem az Ukrajnához tartozó Gálocson született. Én azonban Magyarországon láttam meg a napvilágot“.
Arra is kíváncsi voltam, hogy mi mindent kínálnak a tagjaiknak. „Egyrészt vonzó lehet számukra az általunk biztosított rendszeres sportolási lehetőség, mert a számítógépeken és okostelefonokon felnövekvő sok mai fiatalnak elég mozgásszegény élete van. Másrészt nem csak az ügyességüket, hanem a magyarságtudatukat is fejlesztjük, őket abban is erősítve, hogy bármilyen körülmények között megmaradjanak annak, aminek születtek, magyarnak. Ehhez elengedhetetlen az, hogy az őseink által ránk hagyott hagyományainkkal megismerkedjenek, azokat kellőképpen megéljék, s majd tovább adják az utódaiknak, mert azok tesznek minket magyarrá. Ha mi nem, helyettünk senki sem őrzi meg azokat. Ehhez arra szintén szükség van, hogy elsajátítsák a vonatkozó elméleti tudásanyagot is. A fokozatvizsgák kapcsán meg van határozva az, hogy a fegyverforgatási készségeken kívül hány népmesét, népdalt, közmondást… kell tudniuk, ismerniük kell a rovásírásunkat, a régi magyar ünnepeket és a jeles történelmi személyiségeket is“ — fogalmazott.
Elárulta, hogy a komáromi csapat központja a tavaly áprilisi jurtaavató ünnepség óta az egyik tagjuk, Szalai Norbert monostori magánterületén található, ahol az elméleti foglalkozásaikat is tartják, valamint a közös énekléseik, meséléseik, közmondás-értelmezéseik és edzéseik is megvalósulnak. Mindezek korábban a II-es és VI-os számú bástyában valósultak meg, ahonnan a Covid-pandémia miatt kiszorultak.
Kiderült, hogy a rendezvényeken sokak által megcsodált mutatós egyenruháik, fegyvereik a tagok saját tulajdonát képezik. Ahogy az esemény elején is elhangzott: Komárom város vezetésének erkölcsi és anyagi támogatását élvezik. Sőt, dr. Molnár Attila polgármester a saját pénzéből vásárolta meg nekik a jurtát! „Mindig szívesen veszünk részt a városi rendezvényeken, a polgármester úr pedig már a monostori edzéseinkre is többször eljött. A 2017-es évi Komáromi Napok Tiszti Pavilon dísztermében megtartott ünnepi ülésén pedig Polgármesteri díjjal ismerte el a munkánkat“.
A Kurultájtól a komáromi HON-NAPOKON és a Magyar Lovas Színház produkcióin át, a Magyarok Országos Gyűléséig (MOGY) hosszasan lehetne sorolni azokat a rendezvényeket, amelyeken e csapat már közreműködött, bemutatókat tartott, s akkor a versenyeket, bajnokságokat még nem is említettem.
„Tárnok István, izsai huszárkapitány, a Felvidéki Huszár Hadjáratok főszervezője még a régi elnökünket, Kopecsni Gábort kérte meg arra, hogy vegyünk részt ezen az emlék-adjáratukon, amit kilenc alkalommal, a covidos határzár elrendeléséig meg is tettünk. Még azután is, hogy Gábor elkerült Gömörbe, s én lettem a csapatvezető. A MOGY-ra annak elsődleges szervezője, az Országos Baranta Szövetség hívott meg minket. Legszorosabban pedig a Csenkey Barantával működünk együtt: közös táborokat szervezünk és különféle programokat dolgozunk ki, hiszen egyazon szövetségbe tartozunk. Hamarosan a 2024-es évi rendezvényeinkről fogunk egyeztetni. Szívesen veszünk részt viadalokon is, s íjászatból mi is szervezünk egyéni és csapatversenyeket. A Balassi Bálint Szablyavívó Kupán pedig ugyan mindig csapatként indulunk, de a végeredményt mindnyájunk egyéni eredménye is befolyásolja…“ – sorolta.
Ahogy már említettem: az idei évzáró ünnepséget egynapos kiállítás színesítette, amelyen Herczeg István egyik jóbarátja, a Szőny városrészben tájházat is működtető Szőnyeg Artúr a saját fegyvergyűjteményéből nyújtott ízelítőt.
„Artúr több mint húsz éve foglalkozik kifejezetten magyar fegyverek gyűjtésével, a világháborúktól visszamenőleg egészen a huszár időkig, többféle pisztollyal, szablyával, puskával, karddal, szuronnyal… rendelkezik. Hozzánk a szablyagyűjteménye magyar vonatkozású darabjaival érkezett. Továbbá egy olyan I. világháborús huszár egyenruhát is hozott magával, ami a szablyákhoz tartozott, s azt a tulajdonosa egykori szablyájával együtt szintén kiállítottuk. Akárcsak a bordó színű tábori sapkát, amit egy Czibor Géza nevű, komáromi kalaposmester 1900 környékén készített“ – tudtam meg végül.
Aki kedvet kap ahhoz, hogy kérje saját tagfelvételét a komáromi Tolma Barantába, azt a https://www.facebook.com/
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
