A gyümölcsfák sok évig a helyükön maradnak, így nagy számú kórokozó telepszik meg rajtuk, amelyek megfelelő védekezés hiányában évről évre újra károsítanak. Egy felmérés szerint a termés 30-40 százalékát világszerte a kártevők pusztítják el. Az eredményes gyümölcstermesztés fontos feltétele a növényvédelmi munkák szakszerű elvégzése, amelyeknél a mechanikai és fizikai védekezések éppolyan fontosak, mint a kémiai beavatkozások.
Tél vége felé a gyümölcsfák fokozatosan felébrednek nyugalmi állapotukból. A magasabb hőmérséklet a rügyekben felerősíti az életfolyamatokat. Ezzel párhuzamosan a telelőhelyükről fokozatosan előjövő kártevők, éledő kórokozók egyrészt ilyenkor a legérzékenyebbek a védekezésekkel szemben, így kora tavasszal könnyen elpusztíthatók. Másrészt a tél által lombjuktól megfosztott fák koronája jól áttekinthető. Könnyen észrevehető rajtuk az áttelelt károsítók jelenléte, az általuk okozott sérülések, rákos sebek, gyümölcsmúmiák, hernyófészkek, pajzstetvek és takácsatkák tömeges tojásai, szúbogarak, szitkárok kártételének nyomai, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Már a metszés során figyelni kell a következő növényvédelmi szempontokra:
– A szakszerű metszés során a korona ritkítása is megelőző növényvédelem. A szellős, napjárta korona nem kedvez a károsítóknak, akadályozza elszaporodásukat, ugyanakkor biztosítja a fák jobb permetezhetőségét, így jobban érvényesül a növényvédőszerek hatása.
– A metszés során vágjuk le és távolítsuk el a száradó, beteg, rákos sebekkel tarkított, vagy pajzstetvekkel rétegesen borított legyengült ágrészeket és semmisítsük meg azokat.
– Egyes almafajtákon, elsősorban a Jonathánon és rokonfajtáin szükséges a vesszők kurtítása is. Ezzel megakadályozzuk a lisztharmatfertőzés megindulását és továbbterjedését.
– Az őszibarackfákon a barackmoly és a levélfodrosodás (tafrina) elhatalmasodása is csökkenthető hasonló módon. A levélfodrosodást előidéző gomba először a szálvesszők leghamarabb kihajtó csúcsrügyeinek hajtását fertőzi, ezért érdemes azokat metszéskor mindig lecsípni. Akkor legerősebb a fertőzés, ha tavaszi fakadáskor hideg, 2-6 fokos a hőmérséklet, gyakori az eső és a havas eső és magas a levegő páratartalma.
– Meggyen, kajszin különösen fontos metszéskor az elmúlt évben a moníliától elszáradt ágrészek eltávolítása. A moníliától évközben elhalt vesszőket, hajtásokat, elszáradt virágmaradványokat néhány centiméteres egészséges résszel együtt vágjuk le és semmisítsük meg.
Nagyon fontos a metszéssel és fűrészeléssel ejtett nagyobb sebek kezelése. A fűrészeléssel ejtett vágásfelületet éles késsel, szerszámmal faragjuk simára, majd a sebeket fasebkezelő készítménnyel vonjuk be. Az is fontos, hogy a munkaeszközeinkkel ne vigyük tovább a fertőzést, ezért fertőtlenítsük azokat például Savo oldatban. Figyeljünk arra is, hogy a kajszit és őszibarackot ne korán, hanem lehetőleg a vegetáció megindulása és a piros bimbós állapot közti időben metsszük. Ilyenkor a legkisebb az ágelhalást előidéző kórokozók fertőzési lehetősége. Minden gyümölcsfajtánál elengedhetetlen az elhalt fák kiásása, gyökereinek és ágrészeinek eltávolítás, megsemmisítése. A fatisztogatás főbb tennivalói közé tartozik még a kéregkaparóval és drótkefével való tisztogatás, amelyet nem pótolhatunk semmiféle vegyszerrel. A kéregkaparót a fák vastagabb részeire, törzsére használjuk, utána drótkefével távolítsuk el a felcserepesedett, elhalt kérget és az alatta megbújt kártevőket, kórokozókat (almamoly, aknázómolyok, sodrómolyok, kéregmolyok, almafaszitkár, szb.) lárváit, bábjait, pajzstetvek, takácsatkák és egyebek áttelelő alakjait. Ennek során figyelni kell arra, hogy ne okozzunk sérüléseket, mert különösen a csonthéjasokon ez komoly következményekkel jár.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
