Dr. Schnitzer Ármin emlékezete
Száz évvel ezelőtt, a vérzivataros nagy háború első esztendejének az utolsó havában a helyi sajtó több méltató írásban adta hírül, hogy röviddel karácsony előtt, hosszas betegeskedés után elhunyt a komáromi zsidó hitközség köztiszteletben álló főrabbija, dr. Schnitzer Ármin, akinek az élete és munkássága szorosan kapcsolódott a városhoz. Az évforduló alkalmából az alábbiakban idézzük fel a jeles hitszónok, tudós és közéleti személyiség emlékét, aki életének jelentős részét töltötte Komáromban, amelynek történetében mély nyomokat hagyott.
Schnitzer Ármin 1836. december 8-án született a soknemzetiségű szepességi Hundsdorfban-Hunfalván, ahol gyermekkorát töltötte és hagyományos zsidó nevelésben részesült. Alig 12 évesen már elmélyült a biblikus és talmudista irodalomban, miközben Schiller-drámákat olvasott eredetiben. Mély nyomokat hagyott lelki világában és emlékeiben az 1848/49-es szabadságharc, amelyet gyermekként élt meg. Fiatalon hosszabb időt töltött egy Olomouc melletti kisvárosban, majd Nikolsburgban, a mai Mikulovban ismerkedett a rabbinikus irodalommal, miközben beiratkozott a helyi gimnáziumba. Az ötvenes évek végén Gyöngyösön, majd 
Liptószentmiklóson találjuk, ahol későbbi apósánál, M. Hirz rabbinál töltötte idejét. Később Breslauban (ma: Wroclaw) a rabbiképző intézetben folytatja tanulmányait, majd Liptószentmiklóson családot alapít. Miután első felesége fiatalon elhunyt, másodszor is megnősült és 1861 decemberében eleget tesz a komáromi zsidó hitközség meghívásának, ahol a huszonötéves fiatalember sikeres próbaszónoklatot tart, és meghívják az itteni idősödő rabbi mellé. Közel húsz év múlik el, amikor 1882-ben a hitközség főrabbija lesz. Kiváló szervezőkészségről tesz tanúbizonyságot. Jelentős érdemei vannak abban, hogy 1896-ban átadták a zsidó Menházat, 1897-ben kezdeményezte a Dunántúli Rabbi Egyesület megalakítását, miközben az Országos Rabbi Egyesület elnökévé választották, 1909-ben pedig megalakult a Zsidó Ifjúsági Egyesület. A városi képviselő-testület tagjaként sokat tett Komárom fejlődéséért, a közállapotok javításáért. Példaértékű barátság fűzte Pap Gábor 
(1828-1895) dunántúli református püspökhöz. Írásai megjelentek A Komáromi Lapok, Nemzet, Magyar Hírlap hasábjain, emlékezéseit 1904-ben írta meg német nyelven Zsidó kulturképek címmel. Ferenc József 1892-ben Schnitzer Ármint 40-éves munkássága elismeréseként koronás aranykereszttel tüntette ki. A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület alelnökévé választotta és ő adományozta a múzeumnak a ma is a gyűjteményben található értékes éggömböt. Schnitzer Ármin halálának a híre 1914 decemberében mélyen megrendítette tisztelőit. A Komáromi Lapok december 26-i számában többek között a következő szavakkal 
vesz tőle végső búcsút: „Mély megilletődéssel vettük a hírt mi is, mert hisz Schnitzer Ármin, ki a közügyek terén szintúgy nagyarányú áldásos munkásságot fejtett ki, nemcsak egy hitfelekezetnek a halottja, halottja ő mindazoknak, kik a becsületes munkásságot tisztelni tudják, halottja egész Komáromnak, mert hisz az az ötvenhárom esztendő, melyet körünkben töltött, hozzákapcsolta őt minden rendű és rangú lakosához.” A Komáromi Ujság december 31-i számában a következő megállapításra jutott nekrológjában: „Schnitzer Ármint, mint embert, mint városunk polgárát, mint társadalmunk egyik jelentékeny oszlopát ismerte mindenki, hiszen csak tisztelői voltak.” Sírjánál pályatársa, a székesfehérvári főrabbi, Steinherz Ármin mondott búcsúbeszédet, amelyben többek között megállapította: „A bölcsészet mélységeiben elmélyült ugyan, mert erre lángoló tudásvágya és éles esze ösztönözte, de vallásos hite nem szenvedett csorbát.” Schnitzer Ármin emlékét Komáromban a Menházban található zsidó mikromúzeum és a Selye Gimnáziumban egy ugyancsak róla elnevezett tanterem őrzi.
Németh István
DUNATÁJ HETILAP
