Észak- és Dél-Komárom lakosai a város visszacsatolásának 85. évfordulójára emlékeztek november 6-án a túlparti Polgármesteri Hivatal dísztermében, majd az épülete főbejáratánál található Horthy-emléktáblánál, amit az ottani Endresz Csoport Egyesület és a Horthy Miklós Társaság a felvidéki Egy Jobb Komáromért Polgári Társulással együtt 2020-ban leplezett le. Végül pedig a két városrész összetartozását jelképező Turul-szoborhoz vonultak. Beszédet dr. Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja mondott.
Magyarország Kormányzója ugyanis 1938. november 6-án szemközt szállt lóra, majd ahogy az emléktáblán is olvasható: „a Magyar Honvédség csapatai élén bevonult a húszéves cseh rabság alól felszabadult Komáromba“.
Az esemény elején ifj. Gál László, Latinovits-díjas előadóművész köszöntötte a jelenlevőket. Köztük foglalt helyet Molnárné dr. Taár Izabella, dél-komáromi járási hivatalvezető, dr. Molnár Attila, Dél-Komárom polgármestere, továbbá a felvidéki Szövetséget képviselő Zink Vass Nóra országos és járási titkár, illetve Becse Norbert járási elnök, valamint a Felvidéki Értékőrzők és a Kárpátia Sport PT „színeiben” Mihacs Szilvia, Pallag György és ifj. Szénássy Zoltán, s nem utolsósorban az észak-komáromi önkormányzatból Bujna Zoltán és Korpás Péter képviselő is.
Azután dr. Köő Artúr történész, a Magyarságkutató Intézet munkatársa tartott előadást, amelyben a demográfiai adatok alakulása és a vonatkozó történelmi események közti összefüggéseket ecsetelte. Úgy véli, hogy Magyarország javára 1938-ban azért is valósulhatott meg határrevízió, mert e szándéknak megvolt a demográfiai vonatkozású hivatkozási alapja…
Majd a résztvevők a Szabadság téren elhelyezték koszorúikat a Horthy-emléktábla alatt és mécseseket gyújtottak.
Oláh Kálmán pedagógus-helytörténész a Kormányzó 1938. november 5-én elhangzott hadparancsát idézte: „Honvédek! A Trianon bilincsei alól felszabadult és újjászületett honvédség húsz esztendei nehéz várakozás után átlépi a magyar határt, amelyet mindenkor ideiglenesnek tekintettünk. Egymillió testvér vár rátok odaát. Az ő számukra két évtizedes megpróbáltatás után ti jelentitek minden reményük és vágyuk beteljesedését…“.
Mindezek után Arlett Tamás, az Endresz Csoport Egyesület elnöke felkérte dr. Somogyi Alfrédot ünnepi beszéde megtartására.
„Nem kívánom én senkinek megkérdőjelezni a területi egységét, szuverenitását, államiságát, csak annyit hagyok nyitva, hogy miként a nagyhatalmak adták, úgy hatalmak el is vehetik. Megéltünk mi már határmódosításokat Európában, sőt a néhai Csehszlovákia is kétszer pusztult el a 20. században… Nagyanyám, aki majdnem végigélte a 20. századot, gyerekkorát Léván, felnőtt korát Losoncon töltötte, nem nagyon volt máshol, mégis legalább 7 állam polgára volt, s ebből egyet érzett a hazájának. Hát várjuk türelemmel Isten kezének mozdulását, hogy egy nemzet tagjaiként, egyszer talán ugyanaz lesz a haza-érzetünk is. De nagy kegyelem volna! Addig pedig emlékezzünk és hagyjuk nyitva a lelkünkben a változás lehetőségét” – fogalmazott továbbgondolásra érdemes mondanivalója végén a felvidéki szónok.
Végül a jelenlevők a helyi „Kempelen-kadétok“ vezetésével, méltóságteljesen elsétáltak a két városrész összetartozását jelképező Turul-szoborig, ahol elhelyezték az emlékezés és hála virágait, majd közösen elénekelték a Himnuszt.
A megemlékezést az Endresz Csoport Egyesület, a Magyar Hatodosok Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, valamint a Tolma Baranta Egyesület közösen rendezte. Annak további részleteit a médiacsaládunkhoz tartozó Magyar 7 hetilap november 16-i számában olvashatják. Keressék a komáromi Jókai utcai Madách Könyvesboltban és az újságárusoknál!
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
