A legtehetségesebb magyar hadvezérek népes panteonjában az elsők között szerepel a tizenötéves háború kimagasló alakja, gróf erdődi Pálffy Miklós (1552-1600), aki nagybirtokos köznemesi család sarjaként életét a törökellenes hadjáratoknak szentelte és rövid élete során egészen az országbírói főméltóságig vitte. Fényes győzelmeiről és haditetteiről sok bejegyzést olvashatunk Magyarország 16. századbeli történetében, melyek felsorolása is messze meghaladná a rendelkezésre álló terjedelmet, s ezért az alábbiakban csak azokra a hadieseményekre szorítkozom, amelyek Komárom várának főkapitányaként vezénylete alatt térségünkben, a Hódoltság és a királyi Magyarország akkori határvidékén zajlottak.
Pálffy Miklóst 1584-ben nevezték ki komáromi főkapitánnyá, s négy év múlva az érsekújvári főkapitányságot is megkapta. Számos csatában és ostromban vett részt, többek között elfoglalta Párkányt és Visegrádot, részt vett Esztergo
m ostromában, bevette Vácot, nevezetes haditettei között tartják számon a tatai vár 1597-es visszafoglalását a töröktől, amikor sikeresen alkalmazta korának új fegyverét, a patarát, azaz a petárdát, amellyel sikerült berobbantania a vár kapuját. Ugyanezt egy évvel később a győri vár visszavételekor is sikeresen alkalmazták Pálffy katonái. A komáromi végvári vitézek is számos sikeres cselt vetettek Pálffy itteni főkapitánysága idején. Erről többek között így ír a jeles komáromi történetíró, Takáts Sándor „Komáromi daliák a 16. században” című könyvében: „1584-ben a hős Pálffy Miklós neveztetvén ki komáromi kapitánnyá és Túry Márton vicefőkapitánnyá, a komáromi vitézek ismét szép napokat éltek. A budai basák leveleiből ugyanis azt olvassuk, hogy Pálffy gyakran ad
ott engedélyt a bajviadalra s a törököknek hitleveleket is küldözgetett, hogy bátran jöhetnek, semmi bántódásuk nem esik.” 1584 novemberében maga Pálffy vezette a komáromiakat a törökök uralta Esztergom alá. Akkori szokás szerint harminc vitézét a vár alá küldte, hogy a törököket kicsalja velük a mezőre, ám azok már tanultak a hasonló, és számukra nem éppen kedvezően végződött eseményekből, és nem rohantak a vesztükbe. A komáromiaknak azonban így is sikerült levágniuk a jó bajvívó hírében álló török vitézt, Deli Halilt. A cselvetések és az egymásra való rácsapások szinte napirenden voltak, s a törökök is gyakran tiszteletüket tették Komárom falai alatt. A kellemetlen meglepetések elkerülése végett ezért Pálffy többek között palánkkal vetette körül a komáromi révet, ahol a magyar naszádok horgonyoztak. Ez ellen Szinán budai basa, aki nagyvezérként később sikertelenül ostrom alá vette Komáromot, szép magyarsággal megírt levélben tiltakozott Pálffynál. Tudnivaló, hogy a basák magyar írnokokat tartottak, és a bécsi császárral is magyarul leveleztek, és a török császár előtt csakis a kor akkori szokása szerinti magyar viseletben jelenhettek meg a császár követei. Pálffy főkapitánysága idején a törökök három év alatt harmincszor támadták meg Komáromot, amit Pálffy is megelégelt és 1587-ben elhatározta, hogy személyesen vezeti a komáromiakat a török ellen. A budai törökök ellen indított hadivállalkozás azonban ezúttal a komáromiak számára balul ütött ki. A törökök – szokásuk szerint – ez alkalommal is jelentősen eltúlozták a komáromiak veszteségeit. Azt jelentették ugyanis, hogy 700 levágott fejet és 500 foglyot zsákmányoltak. Pálffynak – írásbeli beszámolója szerint – valójában 278 embere hiányzott a sikertelen vállalkozás után. Amikor Szinán nagyvezér 1594-ben ostrom alá fogta Komáromot, már nem Pálffy volt a vár főkapitánya. Az ostromlott várnak elsőként Pálffy sietett hadaival a segítségére, s amikor bevonult a várba, annak fokáról még látta a túlsó parton elvonuló, az ostromot feladó török had utóvédjét. Amikor a bécsi haditanács az ostrom után felmentette Braun Erazmust komáromi főkapitányi tisztsége alól, 1594. november 17-én ismét Pálffyra ruházták ezt a tisztséget, akinek a vicekapitánya Kiss Farkas lett. Mindez természetesen csak néhány kiragadott mozzanat egy kiváló magyar hadvezér életéből és tetteiből, akiről Tatán a hagyományőrzés jegyében minden évben megemlékeznek.
És Komáromban, amelynek
a végvárát védte?
NÉMETH ISTVÁN
(A szerző illusztrációs felvételei)
DUNATÁJ HETILAP 22/2016
