Nem, kedves Olvasó, ön most nem egy utazási iroda hirdetését olvassa és nem is egy útleírást. A címet a városi önkormányzat digitalizációs és transzparencia bizottsága ez év szeptember 17-i ülésének jegyzőkönyve ihlette, amelyben a bizottsági tagok megállapították, hogy a 24 282 m2 telek eladása rendben zajlott. Mint már arról beszámoltunk, az MKP helyi szervezete is felhívással fordult a városvezetés felé, hogy az eladást vizsgálja meg a város főellenőre. Addig is míg erre várunk, vettük a fáradságot és elolvastuk a bizottsági ülésről készült jegyzőkönyvet. Nagyon tanulságos olvasmány, ugyanis az biztos kiderül belőle, hogy a digitalizációs bizottság bizonyára nagyon szakszerűen digitalizál, de az átláthatóságról (transzparencia) nem sok mindent tudnak. Legalábbis titkolják. Nyilvánvaló, hogy a bizottságnak nincs tudomása arról hogy, még 2009. szeptember 18-án a testület elfogadott egy, a városi vagyon eladását szabályozó előírást, melyben az 5. fejezet 12. pontja világosan kimondja, hogy telekeladásnál csak egyetlen kritériuma lehet az értékelésnek, mégpedig nem más, mint a vételár. Ennek ellenére a bizottság tagjai így érveltek:
Molnár Marian: – Nem csak az árra kell tekintettel lenni, hanem nem mindegy, hogy ott lakózóna lesz-e, lesz-e ott játszótér, vagy majd a városnak kell beruházni a játszótérbe. Tehát szó sincs az ár magasságáról, hanem a játszótér léte a fontos. A képviselő úr biztos nem ismeri tehát az idézett előírást, mert ha ismerné, nyilvánvalóan betartaná azt.(?)
Kertai Krisztián: – A versenytárgyalásba 3 fő kritériumot kellene belefoglalni: a kolaudáció dátumát, pontokat a bekínált vételárért, pontokat beruházás céljáért és a lakások számáért. Egy bizottsági tag veszi azt a bátorságot, hogy teljesen ignorálva az érvényes előírásokat, saját szabályokat állít fel. Teheti ezt, hisz ő sem ismeri az ide illő előírást. Ha ismerné, nyilván betartaná.
Kovács Dávid: – Ha valamilyen kommunikációs gond merülne fel, mint pld. egy céggel, amely a Seychelles szigeteken van regisztrálva, ami könnyen előfordulhat, akkor a városnak gondjai lehetnek. Ez nem történhet meg egy helyi vállalkozóval, aki már sok építkezést vitt végbe.
Ezzel nyilván azt akarta kinyilatkoztatni, hogy a helyi vállalkozók ellenében a messziről jött esélytelen. Ennyit a transzparenciáról digitalizáció módra. Ha egyébként átültetnék ezt az elvrendszert a gyakorlatba (ami már megtörtént) akkor például egy olyan komoly vállalat, mint a régi híres hajógyár utódja, több mint száz év hagyománnyal, és több száz alkalmazottal sem rúghatna labdába (vagy telekbe), mivel a részvényese egy ciprusi bejegyzésű cég. Akkor még nem is említettük a híres pozsonyi székhelyű hatalmas cégcsoportokat, melyek több milliárdos vagyonnal rendelkeznek, de urambocsá’ szinte kivétel nélkül Ciprus szigetén vannak regisztrálva. Az ilyenek Komáromba ne is jöjjenek, hiszen hiába hoznának például oly szükséges beruházásokat a fürdőbe, vagy a várba, akár gyomos kihasználatlan telkekbe, itt nincs helyük a nap alatt. Nagyon várjuk a főellenőri jelentést (már ha lesz ilyen), de illúzióink nincsenek. A főellenőr a jelentésében írhat amit akar, a testület maximum tudomásul veszi a benne foglaltakat. Ennyi.
Egyébként kíváncsiak volnánk, hogy mi mást is tehetnének, hisz nyilvánvalóan ők sem különbek a digitális és transzparencia bizottság tagjaitól. Ez mondjuk abból is látszik, hogy a 865/2020 számú döntés – ami az ominózus telekügyletről szól – tartalamaz egy apró elírást: a büntetést amelyet a vevőnek kellene fizetnie, ha nem veszi meg a telket, a telek értékéből tehát 918 049 euróból számolták ki. Elírás? Lehet. Nem számít. Legalábbis a képviselőknek. És Önöknek?
DUNATÁJ HETILAP 46/2020
kép: pixabay
