Múltunk fakuló emlékei
(Befejezés)
Klapka komáromi hadipénzének rövid történetét néhány hete ott hagytuk abba, hogy a helyi váltópénz hiánya pótlásának ügyében 1849 júliusában végre megszületett a döntés, s ezt a rendeletet a megszűnt Komáromi Értesítőt felváltó Komáromi Lapok is közölte. Klapka a papír váltópénz megtervezésével és annak nyomtatásával egyik bizalmában álló tisztjét, a magyar karikatúra megteremtőjét, a kiváló grafikust és litográfust, Szerelmey Miklóst (eredeti nevén Nicolaus Carl Liebe, született Győrben 1803-ban, elhunyt Budapesten 1875-ben) bízta meg. Erről Klapka a következőképpen emlékezik meg a Franklin Társulat kiadásában 1886-ban megjelent „Emlékeimből” című emlékiratában: „Szerelmey vezérkari őrnagy, kitűnő litográf készítette az ehhez szükséges lapokat és vezette a sajtó működését.”
A szükségpénz öt- és tízkrajcáros címletekben készült „Komáromi váltópénz” felirattal és Ujházy László kormánybiztos aláírásával. A bankjegyek nyomtatása 1849. július 13-tól szeptember végéig tartott, és – mint korábban is említettük –, forgalma szigorúan mindössze Komárom városára korlátozódott. Egykorú források szerint a váltópénzekből ez időszak alatt összesen 89 226 forint és 20 krajcárnyit nyomtattak. Fehér papíron fekete nyomással készült a 41×40 mm-es ötkrajcáros címletű, amelynek a hátlapja üres volt. A tízkrajcáros is fehér alapon fekete kőnyomással készült 62×60 mm-es méretben, s a hátlapja ennek is üresen maradt. Szerelmeyn kívül a pénz kiadásában Kardhordó József pénzkezelő, Adams Adolf nyomdász, Asserman Ferenc ezredes és Ujházy László kormánybiztos is közreműködött. Id. Szinnyei József, aki maga is a komáromi honvédseregben szolgált, 1848/49-es Naplójegyzeteiben a következéképpen emlékezett meg a komáromi váltópénzről: „Nagyobb bankjegyeknek apróbbra váltásánál a kisebb pénznem hiányából származó bajokon is segíteni akart a várkormány, – s ezen célból könyvnyomtató sajtót állítottak fel és annak vezetését Szeremley (hibásan írta a nevét, bár a Komáromi Lapokban is ezen a néven említették! – a szerző megjegyzése) táborkari alezredesre bízták, aki aztán 5 és 10 kr-os papírpénzt nyomtatott a következő felirattal: „5/vagy 10/ pengő kr. álladalmi pénzjegyekért beváltható minden szombaton a várbeli hivatalnál Komárom jul. 13. 1849. Kormánybiztos Ujházy László Kétoldalt pedig: „Komáromi helybeli váltópénz” körirattal” A komáromi vár, illetve védőseregének kapitulációja 1849 őszének beköszöntével már előrevetette árnyékát. Amikor bizonyossá vált a fegyverletétel, illetve folytak az arról szóló tárgyalások, a Komáromi Lapok 1849. szeptember 21-én megjelent 60. számában már a vár átadásának feltételei is megjelentek, s annak hetedik pontjában szerepelt a várkormány által kibocsájtott pénzjegyek teljes értékbeni beváltása is. Hamarosan megjelent azonban Ujházy kormánybiztos bejelentése, miszerint a várkormányzat által kibocsátott kincstári utalványok nem teljes értékükben lesznek beváltva osztrák nemzeti 
pénzjegyekre, mert nyolc forintért csak ötöt fognak adni. Bár ez is jóval több volt a semminél, a bejelentés nagy felzúdulást keltett a városban, s tény, hogy a fegyverletétel után sokan koldusbotra jutottak. A beváltáskor összegyűlt tetemes mennyiségű kincstári utalványt, Kossuth-bankót és helybeli váltópénzt a komáromi vár újsütetű osztrák parancsnoka, gróf Nobili máglyára rakatta és nyilvánosan elégette a vár előterében álló parkban. Ezzel egy időre leáldozott a magyar szabadság ügyének és elhamvadt a komáromi hadipénz, amelyből csak nagyon kevés példány maradt fenn. Egy internetes aukción például egyetlen komáromi öt-, illetve tízkrajcáros kikiáltási ára csillagászati összegekre rúgott. Amikor a hetvenes években a városrendezés során lebontották a Rákóczi utca házait, sok érdekes dolog előkerült a padlásokról. Néhai újságíró barátom, Hegedűs József hívta fel a figyelmem például a Komáromi Értesítő, Kossuth-bankó és helyi váltópénz egy-egy példányára. A Komáromi Értesítőt ma is őrzöm, a bankjegyek azonban sajnos már nincsenek a tulajdonomban. Talán nem lesz érdektelen néhány szót ejteni a nyomdáról és főleg a sajtóról, amelyen a két helyi lapot, Klapka falragaszait és nem utolsósorban a komáromi váltópénzt nyomtatták. Baranyay Józseftől (A komáromi nyomdászat és sajtó története) tudjuk, hogy az első magyar vasszerkezetű kézisajtót 1848-ban készítette Pesten Wankó Dániel gépész a pesti József hengermalom gépgyárában és vasöntődéjében, amelyet a szemfüles komáromi nyomdatulajdonos Szigler (Siegler)-testvérek megvásároltak. Ez a sajtó az 1848 szeptemberében kitört hatalmas komáromi tűzvészkor csaknem teljesen tönkrement és csak nagy összeg fejében sikerült újra működőképessé tenni. A komáromi Jókai könyvnyomda még a 19. és 20. század fordulóján is őrizte ezt a technikatörténeti ereklyét, amelyet ún. lehúzógépként használtak. Hollétéről, további sorsáról nincs tudomásom. Végezetül álljon itt néhány szó a komáromi váltópénz tervezőjéről és nyomtatójáról. A fegyverletétel előtt kiadott hadiparancsában Klapka érdemei elismeréseként őrnagyból alezredessé léptette elő Szerelmey Miklóst, aki parancsnokával és sok más tiszttársával együtt az emigrációt választotta. Az önkéntes száműzetés keserű kenyerét ette előbb Németországban, majd Franciaországban, később Londonban telepedett le. A szíve, honvágya azonban őt is hazahúzta. Itthoni pályafutása után hetvenkét éves korában hunyt el Budapesten, ahol a Kerepesi úti nemzeti sírkertben, a család sírboltjában alussza örök álmát.
Tisztelet emlékének!
NÉMETH ISTVÁN
DUNATÁJ HETILAP 2/2016
