Gondolatok a Víz Világnapján
„Egy kanál víz a tengerből, szintén csekélység, de az az egy kanál víz elárulja, ha az egész tenger keserű.“
(Gárdonyi Géza)
A Víz Világnapjáról minden évben március 22-én emlékezünk meg, melyről az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencia javaslata alapján még ugyanebben az évben az ENSZ 47. közgyűlése döntött Dublinban. Vajon Komáromban hogyan ügyelünk vizeink tisztaságának, minőségének megőrzésére? Hogyan sáfárkodunk ezzel a természet adta kinccsel?
Méltán nevezhetjük Komáromot a vizek városának. Hiszen a szlovákiai (felvidéki) nagy folyók, a Nyitra és a Vág éppen városunk szívében találkozik a fél Európát átszelő hatalmas folyammal, a vén Dunával. A széles környék kitűnő ivóvizét az északi részek felé az Erzsébet-szigeti ivóvízkutak, míg a déli vidékek ellátását a koppánymonostori Szent Pál-sziget kútjai szolgáltatják. Mindkét városrészben több közkút található. Ezek közül a leghíresebb az a szép kivitelű kőcímeres ivókút az Erzsébet-híd déli lejárójánál, amelyet „szolgáljon ez a víz mindenkit egészséggel“ felirattal Dél-Komárom város önkormányzata újíttatott fel a közelmúltban.
Felszíni vizeink evezős bajnokainak, a kajakos komáromi fiúknak az olimpiai és világversenyek teszik ismertté a nevét. A mélységekből feltörő termálvíz pedig ugyancsak messze földön teszi híressé az amúgy is „híres Komárom“ városunkat. Ez az utóbbi bátor kijelentés azonban már némiképp sántít, ugyanis csak félig igaz. Míg a dél-komáromi strandok a nagy pénztelenség ellenére is szépen fejlődnek és rengeteg turistát vonzanak, addig mi, észak-komáromiak a városi strand körül mára kialakult (miért is?) áldatlan állapotokat csak ápolgatjuk, a foltokat csak tapasztgatjuk. A nem is oly rég még sport-szabadidős idegenforgalmi városi vállalkozás mára szétdarabolva már csak a „rongyos gazda beteges lovát“ juttatja eszünkbe. S legújabban az uniós pályázat segítségével felújított városi szennyvíztísztító rendszer kivitelezése, méretezése körüli egyre nyilvávalóbb problémák aggasztják a komáromi polgárokat. Pedig milyen bizakodóak voltunk pár évvel ezelőtt, mikor több ezer petíciós aláírást gyűjtve éppen a komáromi polgárokkal összefogva mentettük meg az eladástól Komárom ivóvízkészletének kezelését. Nagy fegyvertény volt ez Komárom lakossága részéről!
Így látszik tehát, a vízért a vizek városában is meg kell küzdeni. Komárom arannyal felérő kincse a tiszta, iható forrásvíz. Vigyázzunk rá!
STUBENDEK LÁSZLÓ
DUNATÁJ HETILAP
