E kérdés legutóbb akkor vetődött fel komolyabban, amikor hosszas és keserves öklendezés után az MKP keserű tajtékot vetett, amiből aztán nem sokkal később testet öltött a Most-Híd nevezetű formáció. Választ azonban a kérdésünkre nem adott, miután a bugári alakulat vegyespártként definiálta önmagát. Mindössze a janicsárok átcsoportosítása ment végbe, aminek köszönhetően legalább tisztán láthattuk végre, kivel hányadán is állunk (már aki addig nem látta volna).
No de mi a helyzet ezzel a mostanság alakulgató Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel? A név patinásan cseng, az alakulás tempója is higgadt, megfontolt, konzervatív szellemet sejtet: az októberi búcsi moteles zászlóbontó óta ötezer aláírást sikerült összegyűjteni. A pohár tehát éppen félig van: hogy ez kinek félig tele, kinek pedig félig üres poharat jelent, csupán nézőpont kérdése. Azt meg kell hagyni, nem egyszerű dolog autogramot kérni a felvidéki magyaroktól, pláne nem politikai ügyben – éppenséggel pártalapításhoz. Még bajom lehet belőle – szólal meg a beépített önvédelem, s ez már korántsem az átkos rendszer átkos öröksége. Természetes ez a félelem abban az országban, ahol az állampolgárnak attól is rettegnie kell, ha levelet kap egy másik állam (melynek szintén polgára) valamelyik hivatalos szervétől. Satöbbi. Mindenesetre a bejegyzéshez kell még egyszer ennyi támogató aláírás, ami miatt azonban egy pillanatig sem aggódom: azok, akik a címben feltett kérdésre ilyen-olyan okból határozott igennel válaszolnak, gondoskodni fognak arról, hogy meglegyen…
No de vissza az eredeti kérdésre: kell-e nekünk újabb magyar párt? A válasz kizárólag attól függ, mit értünk „nekünk” alatt. Ha az MKDSZ előkészítő bizottságának tagjait s esetleg azok közeli hozzátartozóit, akkor nyilván egyértelmű a válasz.
Annál bonyolultabb, ha a felvidéki magyar közösség felől próbáljuk megközelíteni, ami viszont azért embert próbáló feladat, mert sajnos afelől is erős kétségek merülhetnek fel, hogy létezik-e még egyáltalán olyan, ahogy felvidéki magyar közösség. A szlovák nemzetállami törekvések legnagyobb eredményeként értékelhető ugyanis, hogy már ezt is sikerült megkérdőjelezni. A rómaiak óta kevesen művelték olyan kifinomultan és eredményesen a divide et impera taktikáját, mint épp a szlovákok.
Ilyen körülmények között akár természetesnek is tekinthetnénk, hogy időnként vitorlát bontanak újabb és újabb (politikai) szerveződések, mozgalmak, esetleg pártok. A szétaprózott társadalomnak ez is a sajátja, s egy igaz demokrata igazán nem szólhat e jelenségre egy rossz szót sem.
Csakhogy ez a kereszténydemokrata öntet, amit a volt komáromi múzeumigazgató neve által fémjelzett alakulat magára löttyintett, kissé elbizonytalanít. Egészen annyira, hogy a címben is látható kérdés felvetésére késztet. Attól most mindjárt tekintsünk is el, hogy milyen politikai hagyományai és főleg emlékei vannak a közelmúltból a felvidéki magyar kereszténydemokráciának. Mondjuk úgy: egyszer már sikerült valakinek csúnyán kisiklatnia ezt a szerelvényt.
Hanem a kérdés az, miért gondolják a felvidéki magyar közéletben egyáltalán nem járatlan emberek – Fehér, Sárközi – hogy éppen ez az, amire most a legnagyobb szüksége van a felvidéki magyarnak, avagy megfordítva: az MKDSZ egy tátongó űrt hivatott betölteni a felvidéki magyar politikai mezőben? „A keresztény értékeknek helyük van a politikai életben” – érvel Fehér Csaba az új politikai alakulat életre hívása mellett. Amiben természetesen igaza van, valóban helyük van ezen értékeknek politikai életünkben, csakhogy ez tárva-nyitva álló kapu, nem sok értelme van rajta ekkora hangerővel dörömbölni. Az MKP például – amely nyilván számos tekintetben messze van még a tökéletestől – valamennyi kereszténydemokrata értéket és törekvést zászlaján hordozza. Más kérdés, hogy ezeket milyen hatékonyan tudja érvényesíteni, ami viszont megannyi egyéb tényező függvénye. Újat tehát ezzel aligha tud nekünk mondani a leendő MKDSZ, egyelőre nincs semmilyen eredeti, újszerű üzenete ami miatt érdemes lenne komolyan venni.
Márpedig mindez csak azoknak az elméleteknek ad termékeny táptalajt, melyek szerint itt nem másról, mint a Most-Híd szalámigyáráról van szó s amelynek célja a felvidéki magyar választók további felszalámizása, vagyis egy újabb réteg bőr lenyúzása az MKP-ról.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
