hirdetés
Amikor Rárósmúlyadon és Petőn az új Ipoly-hidak átadásra kerültek, a ceremónián jelen levők és a hidakon azóta áthaladók megtapasztalhatták azt, amit a környéken lakók már évek óta kénytelenek elviselni. Az új hidak környékén húzódó, az országhatár és a 75-ös számú első osztályú út közötti alacsonyabb rendű utak katasztrofális állapotát. A kátyúk olyan sűrűséggel hálózzák be a közutak felületét, mintha a gépkocsivezető járgányával egy jókora, kiterített szitán közlekedne.
Az idei év elejére Dél-Szlovákia-szerte általánossá vált a kátyúkkal teletűzdelt utak látványa. A megyék hatáskörében levő másod- és harmadosztályú utak állapota a legrosszabb. A megyék többsége az utóbbi években az Európai Fejlesztési Bank (EFB) kedvezményes kamatozású hiteléből vagy uniós támogatással felújította közútjai egy részét. A maradék viszont siralmas állapotban van. Nyitra megye nem járta be ezt az utat, saját forrásaiból próbálta közútjait felújítani, új burkolattal ellátni. Ebben az évben itt 81 km hosszúságban kapnak a másod- és harmadosztályú közutak új burkolatot. Több ez, mint a tavalyi 58 km, de csak akkor kimagasló teljesítmény, ha összevetjük a 2006-2011 közötti időszak tempójával. Az akkori hat év folyamán összesen 85 km hosszúságban újították fel a Nyitra megyei közutakat. Ideje volt felgyorsítani, hiszen a megyei utak teljes hossza 2040 km, s a korábbi ütemben 145 évig tartana az utak felújítása. Mivel Nyitra megye más megyékkel ellentétben európai uniós forrásokból és EFB-hitelből nem újította fel közútjait, azok jelentős része rossz állapotban van. A másrészt igaz, hogy a legkevésbé eladósodott megyéről beszélhetünk. Jelen helyzetben mi az előnyösebb?
hirdetés
A vállalkozók által befizetett útadó a megyei önkormányzatok kasszáját gazdagítja, ám a megyék az adóbevételekből korántsem tudják fedezni az utak karbantartásának költségigényét. A hosszúra nyúlt, csapadékban gazdag tél folyamán az utak szórása és karbantartása a megyék forrásait felemésztette. Néhány napja a közlekedési tárca igyekezett a megyéken segíteni, tartalékalapjából összesen 8 millió eurót osztott szét a közöttük a legszükségesebb javításra, amelyből csupán kátyúzásra futja. Az útburkolat felújítására nem. A kátyúk foltozása pedig nem tartós javítás, sokszor még egy évre sem jelent megoldást. Hasonló cipőben járnak a helyi önkormányzatok helyi jellegű útjaikkal. Minden pénzüket az utak megtisztítása emésztette fel, nem maradt forrásuk a kátyúzásra, a burkolat felújításáról nem is beszélve. Róluk azonban a közlekedési tárca megfeledkezett, nekik nem nyújtott segítő kezet.
Novemberben megyei választások lesznek. A következő választási időszakban a közutak karbantartása mindenképpen fő prioritás kell, hogy legyen. Meg kell találni az eddigieknél sokkal szélesebb körű burkolat-felújítás lehetőségeit, forrásait. Akár az adóbevételek átcsoportosításával vagy célirányos uniós támogatással. Máskülönben Szlovákia a kátyúk országává válik, járműveink pedig tönkremennek. Ezen kívül az eddigiektől eltérő, korszerűbb felújítási technológiát kell alkalmazni. Elég, ha átlépjük az országhatárt, Ausztriában vagy Svájcban, vagyis a zord téli időjárással még inkább sújtott országokban nem találkozunk kátyúk sokaságával. Ott az utak felülete egyenletes, toldozás-foltozásmentes. Nem lesz más megoldás, idehaza is a legkorszerűbb eljárások alkalmazását kell elsajátítani. Vagy mindez csupán anyagi lehetőségek kérdése?
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
hirdetés
Amikor Rárósmúlyadon és Petőn az új Ipoly-hidak átadásra kerültek, a ceremónián jelen levők és a hidakon azóta áthaladók megtapasztalhatták azt, amit a környéken lakók már évek óta kénytelenek elviselni. Az új hidak környékén húzódó, az országhatár és a 75-ös számú első osztályú út közötti alacsonyabb rendű utak katasztrofális állapotát. A kátyúk olyan sűrűséggel hálózzák be a közutak felületét, mintha a gépkocsivezető járgányával egy jókora, kiterített szitán közlekedne.
