Napjainkban egymást érik a falunapok, hiszen a „Panem et circenses” jegyében szórakoztatni már mindenütt tudunk, csak éppen a kenyérosztásnál van baj. Ezeken a rendezvényeken sorban főnek a gulyások, készülnek a lecsók, sülnek a palacsinták. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy a szombat délutáni gútai első kattancsfesztiválon sem tudnak megújulni a szervezők. Kellemesen csalódtam.
Induljunk ki abból, hogy a gútai sortáncjáráson kívül a kisvárosnak nincs néphagyománya. Van azonban egy gasztronómiai különlegessége, amelynek szülőhazája tagadhatatlanul Gúta, hiszen innét terjedt el a magyarlakta vidékeken a kattancs, vagyis a paprikás hajtovány. Még a múlt század elején is két vásár volt Gútán, amikor messze földről is ide jöttek az árusok, a lócsiszárok. Itt ismerkedtek meg először a paprikás kattanccsal, s annak hírét vitték haza.
Gúta város önkormányzatának kulturális bizottsága élén Samu István áll, aki elhatározta, hogy ennek a nevezetes ételnek külön fesztivált szervez. Két célkitűzése volt ezzel, egyrészt egy családias jellegű versenyt szervez, másrészt a fiatalabb generációk számára is látványos formában szerette volna megmutatni ennek az ételkülönlegességnek a készítését. Kezdeményezése nem várt sikert hozott, hiszen 10 nőcsoport vállalta a dagasztás, csavarás, kenés műveletét. Azt azonban tudni kell, hogy a paprikás kattancs valójában az egytálételek speciális „körítése”, így hát a háttérben tíz csapat főzte a gulyást, a bablevest, babgulyást és halászlevet, hogy a nagyszámú érdeklődő teljes áttekintést kapjon az évszázadok gútai ízvilágából.
M.L.
DUNATÁJ
