Az alma-, körte- és a birstermésen rovarrágás vagy egyéb sérülés körül gyakran találunk rothadó foltokat, amely az almatermésűek moníliájának fertőzésére utal. A betegség a fejlett, érő gyümölcsökön jelentkezik és mindig az egész gyümölcs rothadását okozza. A gyümölcsök rothadását okozó „monília fructigena” csaknem valamennyi gyümölcsfánkon előforduló, súlyos károkat okozó, nagyon elterjedt gombabetegség. Tüneteivel szabadföldön már a gyümölcsösökben találkozunk, ahol a seb körül a gyümölcsön egyre nagyobbodó rothadó folt látható, amely végül az egész gyümölcsre kiterjed. A rothadó folton később körkörösen okkersárga, 2–3 mm átmérőjű ún. exogén sztrómák alakulnak ki. A gyümölcskocsány megbarnul, a gyümölcsök legtöbbször lehullanak, ritkán a fán is maradnak. A lehullott gyümölcs talajjal érintkező része elfeketedik. Az alma, körte a talajon később barna, szürkésfekete múmiává – álszkleróciummá – aszalódik össze. A fertőzési források tehát a talajban levő gyümölcsmúmiák – ún. álszkleróciumok. Ezek később légmozgással, vagy víz segítségével a gyümölcsre kerülnek, ott csíráznak és csíratömlőjük seben keresztül jut a gyümölcsbe. A gyümölcs szövetébe a micélium – gombafonálzat – gyorsan szétterjed, és a gyümölcs felületén körkörösen exogén sztrómák jönnek létre. Ha a gyümölcsök összeérnek, akkor a micélium seb nélkül, a kutikula feloldásával vagy a paraszemölcsön keresztül jut át a beteg almából az egészségesbe. A kórokozó elszaporodására a mély fekvésű, nedves környezetben, sok csapadék, illetve a molykártétel, egyéb rovarrágás, sérülés vagy jégverés esetén számíthatunk nagyobb mértékben. Tehát leggyakrabban akkor jön létre gyümölcsfertőzés, ha a konídiumok a sérülés, rovarrágás helyén be tudnak hatolni a gyümölcsbe. Vegetációs időben a rovarkártevők elleni védekezés a monília elleni védekezés alapja. A rovarkártevők közül elsősorban a sodró– és a gyümölcsmolyok rágása teremt fertőzési kaput. Az egészséges gyümölcsöt tehát nem tudja megfertőzni. A kórokozók elleni védekezés érdekében fontos szüret közben és szüret után a gyümölcsmúmiák megsemmisítése. Vegetációban és főleg szüret előtt a varasodás elleni permetezések a monília ellen is védelmet nyújtanak. Az utolsó permetezésre azokat a permetszereket használjuk, melyeknek hatékonyak nemcsak a varasodás, de a monília ellen is. Eredményesen alkalmazható gombaölő szerek – az élelmezésegészségügyi várakozási idő betartásával – a következők Folpan 48 WDG 0,2 % (10), Signum 0,075 % (15), Switch 62,5 WG 0,05 % (3). Ezek a jégverés után azonnal kipermetezve megvédik a sérült gyümölcsöt a moníliás fertőzéstől, s az alma színeződését is kedvezően befolyásolják. Még folytassuk a kései alma termésfoltossága elleni védekezést is. Kiemelt helyen említem a Lamag Ca 0,5 % használatát, melynek rendszeres alkalmazása magas magnéziumtartalma miatt tartósan, 10–14 napig serkenti a fotoszintézist, lúgos kémhatása pedig meggátolja a gombafonalak fejlődését, ezáltal csökkenhetjük a gombabetegségek, így a monília, illetve varasodás elleni védekezést is.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
