Mondanivalómat egy rövid visszaemlékezéssel kezdem, a nem is olyan távoli múltra. Édesapám gyermekkori karácsonyi élményeire emlékezve, a család a karácsonyt fagyönggyel díszített asztal mellett ünnepelte meg. Nem voltak nagy értékű ajándékok, csillogás, kápráztatás, csupán az egyszerű fehér gyertya pislákoló fénye díszítette a petróleumlámpa lágy fényétől sejtelmesnek tűnő puszta fehérre meszelt kis szoba falát. Az ünnep lényegét akkoriban nem a külsöségek adták, hanem az emberi szivekből a család ünnepén a szokottnal is nagyobb hévvel áradó szeretet. A gyertya nyugodt, békés lángá fénye afféle kapocsként, szoros köteléket képzett lélektől lélekig. Az emberek szívét a közös együttlét, a feltétel nélküli ragaszkodás és szeretet melegséggel és örömmel töltötte meg. Régen nem volt le- hetőségük az embereknek drága, a tényleges igényeket felülmúló és sokszor felesleges ajándékokkal elhalmozni egymást. De nem is volt erre szükségük, mert az egyszerű kis figyelmességeiket, ajandékaikat sokszor saját kézzel készátették. Csillogó csomagolópapír vagy díszdoboz hiján olykor pusztán, mégis a lehető legszebb köritéssel, a szív legmélyébőll fakadó, őszinte és odaadó szeretettel adtak át egymásnak. Ma már sajnos nem az igazi emberi értékek a mérvadók. A szeretet, a becsület, a tisztesség, az igazságosság erénye kiveszőben van. A helyükbe az akarnokság, a gatlástalanság és a embertelenség lépett a gyors meggazdagodás és a hatalomvágy reményében. Az értékválság a politikában és a médiában is egyre kézzelfoghatóbban tapasztalható. Hozzáteszem, azért tisztelet a kivételnek. Mégis javarészt a közélet számos síkján érezhetjük a klasszikus értékek háttérbe szorulását, a felszínesség és a képmutatás térnyerését, amely az igazi, értékelvű alapokon nyugvó közösségi létet is veszélyezteti. Ne dőljünk be a ferdítéseknek, a kis és nagy hazugságoknak, igyekezzünk visszatérni — a karácsonyi ünnepek kapcsán is — a korábbi erényekhez és tiszta kútfőböl táplálkozni. Mi is tehát a Karácsony üzenete? Az, hogy a tévutak helyett az igaz utat kutassuk, a feltétel nélküli szeretet útját. Az adventi, karácsonyi időszak igazán alkalmas arra, hogy magunkba nézzünk, ha kell, újragomboljuk a kabátot és tiszta fejjel és lélekkel induljunk tovább az egymás iránti szeretet, tisztelet és közösségformálás útján. A mai világ egyik nagy tévedése a kicsinyesség és a kivagyiság. Elobb-utóbb rájövünk, hogy az önzés kalodába zár, elszigetel és az anyagi bőség dacára nyugtalanná, elégedetlenné és mélabússá tesz, majd idővel rádöbbenünk, hogy az életünk bizony üres és sivár mások közelsége és szeretete nélkül. Forduljunk tehát magunkba, és forduljunk egymás felé! Az ünnep üzenetét átgondolva, átérezve gyűjtsünk erőt és igyekezzünk az örök emberi értékeket keresni: a család gyógyító szeretét, a hit támaszadó erejét és a közösség értékteremtő képességét!
Viola Miklós
