A képzeletem játszik velem, beültem egy irodalmi kávézóba és kihallgattam, ahogy íróink, nagyjaink a karácsonyról beszélgettek. Bizony van, akinél az ajándék volt a fontosabb, van akinél, a hangulat, vagy Jézus születése, de nagy örömömre, mindegyikük várta a karácsonyt.
– Palotákban s kunyhókban egyaránt a karácsonyfa arra int, hogy a világot csakis a béke s a szeretet teheti jóvá s nemessé. – mondta a katolikus író Prohászka Ottokár.
– Hetek óta készültünk erre a napra. A szeretet ünnepére. Most itt van. Együtt vagyunk a mieinkkel. Szép ez az ünnep, de törékeny, kényes, mint a finom üveg. Megkarcolhatja, összetörheti egy fintor, egy rossz szó, egy akaratlan mozdulat. Vigyázzunk rá. Mosolyogni tessék! Szívből, igazán. – örvendezett Janikovszky Éva.
– A karácsonyfa alá mindig gyermekörömmel, gyermekhittel s gyermekszívvel s szeretettel kell állanunk. Akinek ez nincs, s mégis odaáll, az ott úgy fest, mint virágos májusi réten a kiégett kormos s hamvas pásztortűz helye. – értett egyet a meséket író királynővel Prohászka.
– Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni / Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát / Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem / Adogattam olcsón, még nekem is maradt, /Gondoltam ezekből csinálok most valamit / Komponálok egy szép karácsonyi korált /Amit aztán majd együtt fogunk énekelni… – szólt Karinthy Frigyes.
– A kis Jézuska itt van a közelben, / Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen / S ne csak így decemberben. – hívta fel a többiek figyelmét Juhász Gyula a Jézuska jelenlétére.
– Jézus születése idején szeretet és békesség legyen köztünk és egész bolygónkon. S ez az óhajunk ne csak karácsonyra vonatkozzék, hanem múló életünk minden napjára. – értett egyet az előtte szólóval Mács József.
– Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma? – kérdezte a többieket Márai Sándor.
– Az ember élete Istentől jön, az Ő ajándéka, az Ő képmása és lábnyoma, az Ő eleven lelkében való részesedés. Ennek az életnek éppen ezért Isten az egyetlen ura: az ember nem rendelkezhet fölötte. – válaszolta II. János Pál pápa.
– Merjünk karácsonykor mi magunk ajándékká válni! – figyelmeztette az írókat Böjte Csaba.
– Harang csendül, / Ének zendül, / Messze zsong a hálaének, / Az én kedves kis falumban / Karácsonykor / Magába száll minden lélek.
– Karácsony készül, emberek! / Szépek és tiszták legyetek! / Súroljátok föl lelketek, / csillogtassátok kedvetek, / legyetek újra gyermekek / hogy emberek lehessetek! – intette beszélgetőtársait Wass Albert
– Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni. – válaszolta Márai Sándor, és az asztaltársaság mindenkinek áldott ünnepeket kívánt, a jókívánságokhoz pedig mi is csatlakozunk. Jó volt egy kicsit belehallgatni íróink és egyházi nagyjaink beszélgetésébe.
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
