Egy szívünknek kedves jubileumot és a magyar kultúránk, népi hagyományaink továbbéltetését ünnepeltük július 16-án „a népi értékőrzők Komáromi járásbeli Mekkájában”, ahol 1959. június 28-án tartották meg az első „Csemadok-napot“. A folytatás1965-ben a nagy árvíz, 1968-ban a szovjet csapatok megszállása miatt, 2020-ban pedig a Covid-19 pandémia maradt el. Bár a 70-es évek végén a rendezvényt átköltöztették Örsújfalura, de mivel ott nem bizonyult túl sikeresnek, ezért a következő évben visszavitték Kolozsnémára, ahol azóta is nyaranta megrendezik.
E nagyszabású seregszemle más régiókbeli helyszínekhez hasonlóan, Kolozsnémán is a járás folklórcsoportjainak bemutatkozása céljából indult. Amíg a Csemadok élvezte az állam jelentős anyagi támogatását, kétnapos fesztiválok valósulhattak meg. Miután az állami támogatás egyre zsugorodott, a Kolozsnéma Önkormányzata társrendezőként, a terhek egy részét is átvállalva, csatlakozott e rendezvény továbbéltetéséhez. A megkérdőjelezhető színvonalú hakniműsorok helyett javarészt a magyarságunk, kultúránk és valós értékeink megmaradását is szolgáló hagyományőrzőknek ad helyet.
Az immár hatvanadik Járási Dal- és Táncünnepélyt a Csemadok Komáromi Területi Választmánya, Kolozsnéma Önkormányzata és a Csemadok Kolozsnémai Alapszervezete valósította meg. Annak gerincét is a már jól bevált forgatókönyv képezte, anyagilag pedig a Bethlen Gábor Alap és a Kisebbségi Kulturális Alap szintén támogatta. Az érdeklődőket a kánikula sem tartotta távol a közel kétszáz fellépő által bemutatott műsorfüzértől, ami tombolahúzással és a Republic együttes fergeteges koncertjével, éjjel zárult.
Bevezetőként a Glamour zenekar interaktív gyermekműsorával teremtett vidám hangulatot. Majd a házigazdák és szervezők nevében Szalay Rozália, Kolozsnéma polgármestere és Petheő Attila, a Csemadok Komáromi TV elnöke szólt a jelenlevőkhöz. Azután a vendégként meghívott Bárdos Gyulának, a Csemadok országos elnökének szívhez és észhez szóló gondolatai következtek.
A nemrég Csemadok-életműdíjjal megérdemelten jutalmazott polgármesterasszony hangsúlyozta: „Ez nem Kolozsnéma ünnepe, nem csak a községünk napja, mint amilyenek a másutt megrendezendő falunapok, hanem az egész Komáromi járásé, elsősorban annak összmagyarságáé, s erre a magyarságmegtartó rendezvényre továbbra is nagy szükségünk van. Ezáltal a csemadokos fáklyát közösen tovább visszük, s megmutatjuk, hogy itt vagyunk, és itt is akarunk maradni, a szülőföldünkön – magyarként. Bizonyítjuk, hogy még van felvidéki magyarság, és remélhetőleg még nagyon sokáig lesz is, mert mi a magyar nemzethez tartozunk”.
Jelképesen kalapot emelt mindazok előtt, akik e nehéz időkben, időt-erőt és sokszor saját anyagiakat sem sajnálva, éneklő- és néptánccsoportokat, népi zenekarokat…hoznak létre és éltetnek éveken, évtizedeken át. Bízik abban, hogy azoknak még sokáig lesz tagutánpótlásuk, mert az eleink által ránk hagyott kulturális értékekeket, a magyarságmegtartó anyanyelvünket és a szép hagyományainkat tovább kell adni a következő nemzedékeknek. Hozzátette: a túlparti testvértelepülésükön, Gönyűn pedig szombaton már ötödször tartották meg a Dunamenti Fesztivált, s a két község vezetői, lakosai az idén is szívesen vettek részt egymás rendezvényein.
Petheő Attila megköszönte Szalay Rozália polgármesternek és a kolozsnémaiknak azt, hogy e rendezvénynek évtizedeken át hangulatos helyszínt, megfelelő feltételeket biztosítottak, és sokrétű segítséget nyújtottak. Továbbá Vass Laura járási Csemadok-titkárnak is hálálkodott, aki minden évben oroszlánrészt vállal a szervezőmunkából. Elégedetten szólt arról, hogy a Komáromi járásban továbbra is erős a Csemadok által biztosított magyar érdekképviselet, ám bíráló hangon szólt a hasonlóan egységes politikai képviselet hiányáról…
Véleménye szerint tájainkon a csemadokos az utolsó olyan közösség, amely tagjai rendszeresen összejárnak, verseket hallgatnak, színjátszó és folklórcsoportokat alakítanak – éltetnek, Csemadok-bérlet birtokában együtt tekintik meg a Komáromi Jókai Színház előadásait, jól érzik magukat együtt, s az egymás iránti tiszteletüket azzal is bizonyítják, hogy a nagy hőség ellenére ismét végignézték – megtapsolták egymás fellépéseit.
Kérdésemre, hogy mennyire derűlátó e dal- és táncünnepély jövőjét illetően, így felelt: „A folytatás elsősorban rajtunk múlik. Amíg a járásunkban van tettre kész magyar közösség, amely mindezt a szívügyének tartja, s a szabadidejében a csoportok éltetése helyett nem akar belesüppedni az online világba, lesz járási dal- és táncünnepély Kolozsnémán”.
Bárdos Gyula köszöntőjében kiemelte: „Nagyon fontos a folytonosság, hiszen akkor, ha a szülőföldünkön magyarként akarunk érvényesülni, nekünk állandó jelleggel, bármilyen társadalmi-politikai rendszerben, akármilyen körülmények között is a saját értékeinkkel, így az anyanyelvünk, kultúránk, hagyományaink megőrzésével és a következő nemzedékeknek való továbbadásával kell foglalkoznunk. Erre nagyszerű, követendő példa ez az esemény, amely immár 60. jubileumát ünnepli, bizonyítva: e tájon mindig voltak olyan járási és helyi Csemadok-vezetők, akik tudatosítottak a Csemadok-munka, illetve áldozatkész szolgálat lényegét”.
Nagyszerű dolognak tartja, hogy a hagyományőrző és kultúrcsoportok, amelyekből ez alkalommal mintegy húsz szerepelt, önmegvalósítási, fellépési lehetőségeket teremtenek azok különböző korú tagjainak. Azért jár minden évben vissza e kolozsnémai és további hasonló eseményekre is, mert számára nem csak az országos Csemadok-rendezvényeink fontosak, hanem ugyanannyira értékeli a sikeres regionális, illetve helyi rendezvények megtartását is. „Hiszen azok is bizonyítják, hogy a Felvidéken, azon belül pedig a Komáromi járásban is él-virágzik a magyar kultúra, valamint a magyarságmegtartó Csemadok-szellemiség” – hangsúlyozta. Ahogy azt is, hogy az aktív Csemadok-munkásokra és tagokra továbbra is nagy szükség van, akárcsak a Szalay Rozáliához hasonló polgármesterekre, akik mindig tudják, hogy hová tartoznak, mit kell tenniük és vállalniuk a magyar közösségünk érdekében.
„A többirányú, széleskörű összefogás egyik gyümölcse ez a járási dal- és táncünnepély, amely továbbéltetéséhez sok kitartást és töretlen kedvet is kívánok!” – hangzott Bárdos Gyula jókívánsága.A jubileumi rendezvényt, amelyen ismét Panyi Ágota pedagógus vállalta a műsorvezető szerepét, több kísérőprogram, így gulyásfőző verseny, motoros találkozó, jópár gyermekfoglalkozás és a Dunamente védjegyet viselő termékek vására is színesítette.
Végül, de nem utolsó sorban lássuk, hogy idei műsorban mely´ hagyományőrző- és kultúrcsoportok léptek fel: Jázmin Éneklőcsoport (Bátorkeszi), Jácint Népdalkör (Lakszakállas), Margaret Mazsorett Csoport (Perbete), Fagyöngy Vegyes Éneklőcsoport (Ímely), Búzavirág Éneklőcsoport (vegyes, illetve külön női és férfi, Naszvad), Napraforgó Néptáncegyüttes (külön felnőttek és nagyok, Perbete), Érsekkújvári Csemadok Népdalköre, RITMIC TEAM tánccsoport (Győr), VeszTaRetro Duo (Ógyalla), Gyöngyösbokréta Néptánccsoport (Szentpéter), Sústya Cieterazenekar (Naszvad), valamint Bödők Benjamin és Sára (Dunaradványi MAGokból – operett és musical). Mivel nélkülük e jubileumi esemény sem valósulhatott volna meg, ezúton is köszönjük a nemzettudaterősítő és magyarságmegtartó szolgálatukat!
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
további fotók itt is láthatók:
