Jubilál a Helios Fotóklub: a nosztalgia hullámhosszán a komáromi tárlatnyitón

hirdetés

Örökség címmel május 15-én komáromi székhelyén, a Zichy-pontban nyílt meg az idén 65 éves Helios Fotóklub alapítóinak és tagjainak közös kiállítása. A nagycsaládias hangulatú emlékest során többen felidézték a klub „nagy öregjeihez“ fűződő emlékeiket, élményeiket, akik szívesen látták el szakmai tanácsokkal a közéjük kívánkozó tehetségeket, ekképp biztosítva a tagutánpótlást is.

Az 1959. II. 2-án id. Gráfel Lajos vezetésével, hajógyár melletti fotókör néven megalakult, s időközben többszörös országos díjnyertessé vált, jelenleg 22 tagú fotóklub Megye utcai székhelyén augusztus végéig láthatók a már elhunyt id. Gráfel Lajos, Ladislav Eliáš, Plekner István, Lojzo Zemanik, Karol Vlčko, Ján Lutring, valamint a még élő Dosi Dosev mérnök, František Mach, Nagy Tivadar mérnök MZSF és Varga Tibor AFIAP fényképei.

Az esti tárlatnyitón Holop Ferenc, a Helios Fotóklub jelenlegi elnöke magyar, Kopják Angelika alelnök pedig szlovák nyelven köszöntötte a résztvevők sorában a Gráfel család tagjait, továbbá Oroszlámos Györgyöt, az 1953-ban Dél-Komáromban létrejött Molaj Fotóstúdió és Prónay Istvánt, az 1962-ben Érsekújvárban alakult Hexagon Fotóklub vezetőjét, s nem utolsósorban Nagy Tivadar mérnököt, a jubiláns klub volt elnökét és örökös tiszteletbeli tagját.

Hangsúlyozták: igyekeznek méltóvá válni a jeles elődeik munkásságához. Azt is elmondták, hogy az egyetlen még élő alapítót, Dosi Dosevet is meghívták az eseményre, de az egészségi állapota már nem teszi lehetővé a jelenlétét. Üzenetében a klubtagoknak további sikereket kívánt, ők pedig neki több erőt-egészséget. Majd a jelenlevők egyperces néma felállással emlékeztek az „égi fotóklub“ tagjaira.

Azután Oroszlámos György az 1975-ben kezdődött „heliosos-molajos“ baráti-szakmai együttműködésük pár emlékezetes eseményét idézte fel. Mint mondta: míg ideát hajógyári dolgozók rakták le a Helios alapjait, odaát az olajfinomító munkatársai tették ugyanezt, majd mindkét oldalon további fotósok is csatlakoztak hozzájuk. Az észak-komáromi Szakszervezetek Házában helyi, dél-komáromi, szőnyi és tatai fotósok műveiből megrendezett első kiállításuk említése kapcsán egy hajdani csoportképpel is megörvendeztette a házigazdákat akiket meghívott a június 5-én Dél-Komáromban nyíló közös kiállításukra.

Egyebek mellett megemlítette Plekner Pista bácsi örökérvényű mondatát, miszerint „a fotózás során a fény és az árnyék a legfontosabb“. Ma is jóleső érzéssel gondol vissza az egykori közös rendezvényeikre, így a kirándulásokra, amelyek során szebbnél szebb tájakat, kuriózumokat is lencsevégre kaphattak. Akárcsak a legjobb barátjának nevezett Szűcs Jenő, felvidéki fotográfusra, aki a klub teoretikusa volt, és újításaival gazdagította az összetartó csapat életét. Együtt 1985/86-ban megrázó felvételeket készítettek az érsekléli templom gyalázatos pusztulásáról is. Tették ezt akkor, amikor a hatalom még rossz szemmel nézte a szocializmus bírálatának tartott szociofotók készítését…

Majd Prónay István a komáromi és az érsekújvári fotósok kapcsolatát így jellemezte: bár a fotóversenyeken mindig vetélytársaknak számítanak, de a vetélkedésük gyűlöletté sosem fajult, sőt! Azt tartják, hogy győzzön a jobbik! „Örülök annak, hogy a Helios Fotóklub nagyon jó, megérdemli a sok díjat. Mi tagadás, emiatt három volt tagunk átlépett a Heliosba, s ez fordítva még sosem történt meg, ami nívóemelésre sarkall minket. Gratulálok a jubilánsnak” – szögezte le, s meg is ajándékozta a rivális baráti klubot.

A továbbiakban Nagy Tivadar, kezében a „nagy öregeket” ábrázoló fotóval, idézte fel személyes „heliosos” élményeit, amelyek 1980-ban kezdődtek, amikor a katonaévei után belépett e klubba. „Akkoriban a Lojzo Zemanik-Ladislav Eliáš-Karol Vlčko-trió számított a versenyeket nyerő helyi hármasnak, s rájuk mindnyájan felnéztünk! – árulta el. Miután a hajógyár fotósa, Vlčko klubelnök elköltözött Komáromból, elnökként egymás után többen váltották egymást, s köztük volt ő is.

Mint mondta: sokáig a volt Szakszervezetek Háza 115-ös termében lelkesen tevékenykedtek abban az általa szépnek nevezett, 90-es évek végéig tartott korszakban, amikor a tagsági kiállítások anyagát zsűri értékelte és díjazta. Akkoriban Szűcs Jenő volt az intézmény fotósa, akivel jó volt együttműködni… Trabantokkal utazgattak a kiállításmegnyitókra és közös kirándulásokra. Saját első sikerének azt nevezte, amikor az egyik kiállított koncertfotója valakinek annyira megtetszett, hogy azt ellopta. Többedmagával együtt sokat tanult az alapítóktól, főleg Plekner Pista bácsitól, amiért máig hálásak lehetnek nekik.

A Heliosba 1982-ben belépett, „mai nagy öreg klubtagnak” számító Varga Tibor AFIAP is szólt a jelenlevőkhöz: „Amikor felraktuk e kiállítás képeit, megérintett a nosztalgia szele. Bizony, minden kezdet nehéz…”. Elmondta, hogy középiskolásként, de még nem a Helios tagjaként, kissé félve jelentkezett be a Szakszervezetek Házában megrendezett egyik fotóversenyre. Nagyon sok jótanácsot kapott Plekner Istvántól, aki részletezte, hogy miként lehetnének még jobbak a fényképei. Nos, a versenyeredményei láttán hozzáteszem: azokat érdemes volt megfogadnia.

Majd az ifjabb klubtagok közül Martin Kučera a hajógyári látogatásaikról beszélt, amelyek során tudatosodott bennük az is, hogy a különféle, méretes úszócsodákról milyen nagyszerű fotók készíthetők.

Utána Prezmeczky „Prézi” Péter azt sem tagadta, hogy először megszeppenve érkezett a fotóklubba, a szigorúnak hitt „nagy öregek” közé, s madarat lehetett volna fogatni vele akkor, amikor valamelyik fotóját megdicsérték. Egyre jobban érezte magát a közös kerti partokon, kiállításmegnyitókon, valamint a versenyek rózsahegyi és nyitrai díjkiosztóin is. Ján Lutring nevét említette, aki nemcsak finomat szeretett enni, hanem azokat a partikra kiválóan meg is tudta főzni, továbbá Ladislav Eliášét, akinek a mondása szállóigévé vált: „a legjobb borom a söröm”…

Id. Gráfel Lajos két fia, Lajos és László is mesélt édesapjától, aki jó amatőrként az élete végéig fotózott, de sosem vágyott fotóművészi babérokra, viszont vitathatatlan a klubalapítással kapcsolatos érdeme. Elmondták, hogy mindkettőjüket jól megtanította fényképezni, ami Lajosnak műemlékvédőként, az egyes értékeink dokumentálásakor az előnyére vált. Örömüket fejezték ki a spontán múltidézéssel egybekötött, jubileumi tárlatnyitó megvalósulásáért.

A szavaikhoz kötődve Holop Ferenc klubelnök megjegyezte: mivel Lajos bácsi nagyon kedves, közvetlen ember volt, ezért a személye is bevonzotta az újabb tagokat a klubba. Végül mindenkinek megköszönte a részvételét, s kifejezte reményét, hogy az alapítók, akikre a jelenlegi klubtagok felettébb büszkék, mindezt az égi fotókörből hallgatták végig. Azután a nosztalgiázás nagycsaládias légkörben, a „terülj, terülj asztalkám” mellett, kötetlen beszélgetéssel folytatódott. Olvasóink nevében is gratulálunk, és további sikeres tevékenykedést kívánunk a szülinaposnak!

Nagy-Miskó Ildikó, muzsa.sk

hirdetés