Nem Knyirs Imrének kell szégyenkeznie. Ő az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás egyik alapító tagjaként mindenkor felvállalja, hogy megszervezi, szponzorálja és mindenki számára elfogadhatóvá teszi azokat a politikai és történelmi rendezvényeket, amelyek 
részét képezik a járási székhely életének. ăldozatkészsége nélkül nem kerülhetett volna felszerelésre Nagy János szobrászművész méltón híressé vált Esterházy-emléktáblája a Nádor utcában, igaz, a saját kávéháza falára, mert másutt, máshová nem tehették a mírovi börtönben mártírhalált halt és a katolikus egyház boldoggá avatási szertartására váró gróf emlékművét. Másutt ezt egyfajta zarándokhelyként tisztelnék, Komáromban csak eltűrik, hiszen kis hazánkban Esterházy Jánost, aki a Tiso-féle szlovák parlamentben egyedül szólalt fel a zsidóság koncentrációs táborba való hurcolása ellen, a mai napig háborús bűnösként kezelik. Ez jellemző hazánkra és parlamentünkre
Kevesen voltunk a téren. Ha a Klapka Dalkör nem vonul fel, talán két kezünk tíz ujja elég lett volna a résztvevők megszámlálásához. Ám ez a kis létszám egyben arról is árulkodik, hogy Komáromban is kiveszőben van az öntudatosság, a hazafiasság. Ami mindenképpen 
elszomorító, hogy az oly büszke egyetemi városi rangot meg sem érdemli Komárom, illetve az egyetem nem érdemli meg Komáromot (ezt döntse el az olvasó maga), hiszen csak a HÖK vezetősége képviselte a fiatalságot, amelynek bizonyára más, fontosabb ok miatt kellett távol maradnia. Mi, akik ott voltunk, Vitay Sinkovits András és a Klapka Dalkör jóvoltából maradandó kulturális élményben részesültünk, nem szólva Martényi ărpádnak, a Rákóczi Szövetség alelnökének, a magyarországi Esterházy János Emlékbizottság elnökének a hagyományostól eltérő ünnepi beszédéről, aki a Felvidék politikai mártírjának életével, útmutatásával párhuzamot vonva napjaink tespedtségének várható következményeire hívta fel a figyelmet. – Esterházy akkor maradt Szlovákiában, amikor a magyar parlamentben nyugodtan végezhette volna munkáját. Ő mégis hű volt szülőföldjéhez és szót emelt minden üldözött érdekében – mondta végezetül Martényi Árpád.
DUNATÁJ HETILAP
