A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, valamint a Duna Menti Múzeum szervezésében, június 20-án a Kultúrpalotában tartott múltidéző előadást Csikós Gréta, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza. A Jókai 200 kutatócsoport ifjú szakembere által elmondottakból egyebek mellett megtudtuk, hogy egy évszázaddal ezelőtt Komáromban és Budapesten hogyan ünnepelték az írófejedelem 100. születésnapját…
Keszegh Margit, a „Jókai Egyesület” elnöke üdvözölte a jelenlevőket, köztük Jarábik Gabriellát, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatóját, továbbá Vass Laurát, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának titkárát és a Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület képviselőit, s nem utolsó sorban a múzeum munkatársait. Leszögezte: ez az előadás a Jókai-emlékév első felében egyesületük által megvalósított utolsó rendezvény, melyet majd a nyári szabadságidény után továbbiak követnek.
Az elnökasszony Jarábik Gabriella jelenléte kapcsán arról is beszámolt, hogy a Több mint szomszéd – Magyar Kulturális Hét rendezvénysorozat keretében, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a pozsonyi Liszt Intézet, valamint a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás szervezésében, az intézmény épületében került sor a Jókai jubilál című ünnepi akadémiára és a Jókai jubilál – Jókai Mór kultusza a szlovákiai magyar kultúrában (1918–2025) című kiállítás megnyitójára. A Jókai-kultusz folyamatosságát bemutató kiállítás kurátora és kutatója Nagy Zsófia Pozsonyba küldött üzenetében elhangzott: e kiállítás az írót nem hivatásának bemutatása felől közelíti meg, hanem az ő szlovákiai magyar kultusztörténetét szeretné bemutatni. Az sokat elárul magáról az íróról, élete indulásáról, komáromi éveiről, melyekből oly´ sokat merített a munkája során.
Keszegh Margit hozzátette: a „Jókai Egyesület” kellő érdeklődés esetén egynapos kiruccanást szervezne Komáromból Pozsonyba, ahol e nagyszabású kiállításon kívül az ottani Jókai-emlékhelyeket is megtekintenék az érdeklődők. Majd felkérte Csikós Grétát, a Szegedi Tudományegyetem doktoranduszát előadása megtartására. Ő is tagja a Jókai 200 kutatócsoportnak, mely munkáját Hansági Ágnes, ezen egyetem tanszékvezetője és oktatója vezeti. Rajta kívül már több tanítványa is tartott új ismeretekkel szolgáló előadásokat a Jókai-emlékév komáromi rendezvényein.
Csikós Gréta elöljáróban elmondta: ő alapvetően Jókai műveinek német nyelvű fordításaival foglalkozik. Kutatásai közben azonban feltűnt neki az 1925-ös évszám, amikor az írófejedelem nevével sokkal több dokumentumban és akkori esemény kapcsán találkozott, mint máskor. Ugyanis ez volt születésének centenáriumi éve, amikor sokan más-más úton-módon akarták alakítani a nemzeti írónkról a köztudatban addig kialakult képet. Egyre inkább érdekelni kezdte őt az, hogy a nemzeti hősnek tartott, jeles irodalmárt Budapesten és Komáromban kik és hogyan ünnepelték. A nyilvános jubileumi ünnepségek a hetekkel azelőtt megvalósított, beharangozó rendezvényekkel együtt a XX. században már médiaeseménnyé váltak, melyeket a fekete-fehér filmhíradók is közvetítettek.
A Jókai-centenárium méltó megünneplése kapcsán megalakult az eseményeket koordináló Centenáriumi Bizottság, s azok megvalósítására jelentős magyar állami támogatást fordítottak. E bizottság ügyvezető elnöke Rákosi Jenő, két díszelnöke Bethlen István és Csernoch János, három tiszteletbeli elnöke pedig Apponyi Albert gróf, Berzeviczky Albert és Klebelsberg Kuno volt, vagyis annak tevékenységét a korabeli társadalmi-kulturális élet személyiségeinek színe-java irányította.
Mint hallhattuk: 1925 februárjában az egész sajtó Jókai nevétől zengett, mindenütt szuperlatívuszokban beszéltek róla, az életművét kiadták, emlékcikkek és kiadványok tömkelege jelent meg, az illetékes minisztérium minden iskolában elrendelte Jókai-ünnepségek megtartását… Elkészült Zala György nagyobb és Istók János kisebb méretű Jókai-mellszobra, valamint Jókai portréjával emlékérmeket és bélyegeket bocsátottak ki. Miután a magyar állam visszavásárolta a legrégebbi magyar nyelvű, kézzel írott könyvet, az Ehrenfeld-kódexet, azt Jókai-kódexé nevezték át. E XIV. századból fennmaradt nyelvemlék Assisi Szent Ferenc legendáját tartalmazza.
Az előadó a továbbiakban a budapesti és komáromi centenáriumi ünnepségsorozat részleteit ecsetelte, amelyek során jeles személyiségek szónoklatai hangzottak el, dalárdák léptek fel, színházi előadásokat mutattak be, s a komáromi Jókai-bálra csak az ő arcképét ábrázoló kitűzővel lehetett belépni. Az itteni műsorfüzér iránt olyan hatalmas érdeklődés mutatkozott, hogy a komáromi szállásadók nem győzték befogadni a városban napokig időző sokaságot. Ezért a „Jókai Egyesület” elnöksége azzal a céllal intézett felhívást a szabad szobákkal vagy ágyakkal rendelkező magánszemélyekhez, hogy szállásolják el a városba érkezőket. Az ünnepség részleteiről már a februári bicentenáriumi megemlékezés alkalmából írtunk.
A pénteki előadás során szó esett a kalendáriumszerű, enciklopédikus tartalmú kiadványról, az Est hármaskönyvéről is, melyet 1923 és 1939 között az Est napilap a Magyarországgal és a Pesti Naplóval közreműködve, évente adott ki. Az Est hármaskönyve gazdag képi anyaggal is rendelkezett, és sokoldalú tájékoztatást nyújtott a korabeli Magyarország társadalmi, kulturális és tudományos életének fontos eseményeiről, személyiségeiről. 1925-ben külön figyelmet szentelt Jókai Mór hagyatékának, emlékezetének. E kiadványból is merített a jelenleg működő Jókai 200 kutatócsoport, amely célja a Jókai-bibliográfia és a Jókai-életművel kapcsolatos adatbázis létrehozása. Ennek kapcsán megemlítendő, hogy a már rendelkezésre álló adatbázisokból kulcsszavas kereséssel nyert adatok szerint, azokban Jókai nevét leggyakrabban a 60. születésnapja táján (1884/85-ben), majd az 50 éves írói jubileuma alkalmából (1893-ban), amikor a 100 kötetes életműkiadása is megjelent és az 1904-ben bekövetkezett halálakor említették.
A hallgatóság hozzászólásaival zárult, tartalmas est végén Keszegh Margit Jókai 200-es ajándékcsomaggal köszönte meg Csikós Gréta előadását, aki többedmagával együtt nemrég egy észtországi konferencia résztvevőivel is megosztotta a Jókai Mórral kapcsolatos ismereteit.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
