Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel Jókainé Kiss Éva, a komáromi Jókai Mór Alapiskola kreatív pedagógusának grafikai kiállítás-megnyitóján a Kossuth téri Csemadok Galéria. Stubendek László, a Csemadok VSZ elnökének köszöntője után Vörös Mária, az SZMPSZ alelnöke méltatta volt kollégája munkásságát. Kiemelte: a maradandó értékeket bemutató, részletgazdag rajzaiból a szülőföld szeretete is sugárzik, „megszólítva“ a szívünket. Közreműködött Fekete Éva, a Komáromi Művészeti Alapiskola zenepedagógusa a tanítványaival.
Az alkotóval elbeszélgettünk az eddigi életútjáról. Elárulta: már kisgyermekként is nagyon szeretett rajzolni, ezért a tárlatnyitón szintén jelen levő anyukája folyton temérdek színesceruzát vásárolt neki, hogy papírra vethesse az álmait. Azonkívül kockákból mutatós kis épületeket is varázsolt, így nem csak a síkban, hanem a térben is megvalósította az elképzeléseit. Majd a komáromi magyar gimnáziumban a nagyon kedves, ábrázoló geometriát oktató Rácz tanár úr óráin magával ragadta őt a térbeli formák síkbeli ábrázolása.
„Bár az építőmérnöki, majd a földrajz-képzőművészeti nevelés szakos tanári pálya is vonzott, az utóbbi megnyitása hiányában a nyitrai főiskola tanárképző karának alsótagozatos pedagógusokat képző szakán kötöttem ki, ahol a specializációk közül a képzőművészeti nevelés is választható volt. A diplomaszerzés után a szülővárosomban, Gútán, a mai Corvin Mátyás AI elődjében 9 évig tanítottam képzőművészeti és zenei nevelést, amit nagyon élveztem. Közel három évtizede pedig a jelenlegi Jókai Mór AI-ben főleg alsótagozatosokkal foglalkozom, képzőművészeti nevelést pedig már mindkét tagozaton tanítottam. Sajnálom, hogy e kreativitást fejlesztő tantárgyat Szlovákiában csak heti egy órában lehet oktatni“ – fejtette ki az interjúalany.
Miután 1990 tavaszán megalakult a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ), a hazai magyar tehetségek gondozása terén is új lehetőségek adódtak, amelyekkel Éva is szívesen élt. „A további pályám meghatározó egyéniségévé vált L. Ritók Nóra, a Berettyóújfalu-i Igazgyöngy Alapítvány alapító vezetőjének és munkatársainak a tevékenysége. Az SZMPSZ jóvoltából a továbbképzéseik aktív résztvevőjévé válhattam. Annak ellenére nagyon magával ragadott az élményszerű vizuális nevelésben általuk elénk tárt, gyermekeket elbűvölő, színes világ, hogy én grafikusként fekete-fehér és pasztell színárnyalatokkal dolgozom. A tőlük elsajátított, új ismereteket ugyanis nagyszerűen tudom alkalmazni az óráimon és a délutáni szakköri munkámban. Majd 2011-ben, szintén az SZMPSZ égisze alatt megrendeztük a Harmos Károly Képzőművészeti Alkotótábort, amely sajnos, 2020-ban, a pandémia miatt nem jubilálhatott. Két évnyi kényszerszünet miatt idén júliusban tartjuk meg a tizedik tábort, ahol mindig nagyon szívesen tanítom új technikákra a gyerkőcöket” – tudtuk meg.
A tanítványai közül sokan rendszerint az élvonalban végeznek a különféle bel- és külföldi alkotóversenyeken, s a rendszerváltás után több ilyen megmérettetés zsűritagjai közé is meghívták őt. „Pozsonyban, az SZNM – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában tavaly ősszel került sor a XIV. Harmos Károly Képzőművészeti Pályázat kiértékelésére és a kapcsolódó kiállítás megrendezésére. Arra a diákjaimat minden évben benevezem, és velük együtt örülök a sikereiknek. A tanév elején pedig hagyományteremtő céllal hirdetett vallási tematikájú rajzpályázatot a felvidéki Mária Rádió Mirjam. Megtisztelőnek tartottam, hogy meghívtak a zsűritagok közé. Úgy érzem, hogy sikerült jótanácsokkal és újszerű látószögön át nézve megtalálni a legjobban sikerült alkotásokat“ – magyarázta a továbbiakban.
Kérdésünkre, hogy számára mit jelent a tehetséggondozás, így válaszolt: „Az újszerű, „igazgyöngyös“ vizuális nevelés maximális mértékben biztosítja a gyerekek kreativitásának, képzelőerejének a fejlesztését. Aki korábban azt még sosem próbálta ki, de például az iskolánkban vagy a versenyeken megismeri a részleteit, rácsodálkozik a látványos technikákra, amelyek alkalmazása során hatalmas pozitív energiák szabadulnak fel a kis alkotókból. Nem csak nagyon élvezik azokat, hanem a jóvoltukból kitágul a fantáziaviláguk. A rajzóráimat mindig azzal a kérdéssel fejezzük be, hogy őszintén érdeklődnek: legközelebb mi lesz a folytatás, mert azt már nagyon várják. A visszajelzésük engem is új erővel tölt fel, s megerősít abban, hogy igen, ezt így érdemes csinálni. Ráadásul a hátrányos helyzetű, megfelelő családi háttérrel nem bíró gyerekeknek ugyan nehezebben megy az elméleti ismeretek elsajátítása, de az ő kreativitásuk is szárnyal a rajzolás, festés során – csodaszép művek kerülnek ki a kezük közül. Az alkotóversenyeken szintén sikerélményekkel gazdagodhatnak, ekképp nyer értelmet az általam is végzett tehetséggondozás“.
Évának mindezek mellett marad ideje a saját művek készítésére is. „A néhai férjem, Tibor sarkallt arra, hogy miután a rendszerváltás táján elkezdtem rajzolgatni, azokat mutassam meg a nyilvánosságnak. E célból elutaztunk Balatonfüredre, ahol kiállítottuk két tucat képemet a szabad ég alatt, amelyek elnyerték a turisták tetszését. Ez a kezdeti siker még intenzívebb folytatásra ösztönzött, így amikor a párom át tudta vállalni az otthoni teendőket, egyre többet rajzoltam. Majd egyéni kiállításaim voltak Mosonmagyaróváron, Gútán, Hetényen és a komáromi Madách Könyvesboltban. A Csemadok Galériában most megnyílt, és egy hónapig látható tárlatomra a legelső és a legújabb munkáim közül beválogattam 28 darabot. Azokon többynyire régi épületeket, így komáromi, dunaszerdahelyi, pozsonyi, ekeli, perbetei, búcsi, izsai templomokat és utcarészleteket örökítettem meg. Persze, minden nap nem jut időm az alkotásra, s ahhoz ihlet is kell, de amikor tehetem, szívesen rajzolgatok, akár eladásra, megrendelt műveket is. Másoknak is örömet szerzek azzal, ha lerajzolom a szülői házukat, a kedvenc utcájuk részleteit vagy egyebet. Egyes magángyűjtők erre a kiállításomra kölcsönadták a tőlem korábban megvásárolt képeket, a többi mű pedig a magántulajdonomat képezi“ – ecsetelte az eddigi alkotói útját.
Végül a rokonai, barátai és további tisztelői sokasága által virágözönben részesített Jókai Éva az általa tervezett folytatásról elárulta: „Elég konzervatív ember vagyok, aki nehezen változtat, így kijelenthetem, hogy az alkotói utamat továbbra is grafikusként, a már bemutatott technikákkal és témákkal kívánom folytatni. Ebben el tudok mélyedni, nagyon jól érzem magam, ám a kiválasztott technikákon belül mindig találok újabb lehetőségeket, amiket szívesen kipróbálok. Ha elkap az ihlet – akár az olvasmányaim vagy a velem történtek által, ki kell rajzolni magamból mindazt, ami éppen bennem van. Bízom abban, hogy a műveimmel a tárlatlátogatók lelkét is gazdagítom“.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
