Lassan befejeződik a szabadföldi zöldségfélék és gyümölcsök betakarítása. A szedés, szüretelés után a kerti munkák, a növényvédelem azonban nem érnek véget. Lehetőleg még száraz, napos időben szedjük fel a sárgarépát, petrezselymet és a zellert. Erre a munkára azért jó száraz időt választani, mert a sárosan, nedvesen szedett gyökérfélék, gumók hajlamosabbak a raktározás alatti fertőzésre, mint a szárazak. Lehetőleg már szedés közben, vagy közvetlen utána válogassuk át a termést. A gondos válogatásra, majd a megfelelő körülmények közötti tárolásra azért van szükség, mert a hosszú raktározási idő alatt több, rothadást is előidéző kórokozó továbbfertőzésre képes, amelyek a tárolóhelyen megbetegíthetik és tönkretehetik az egészséges gyökereket, gumókat is. A baktériumos lágyrothadás (Erwinia carotovora ) a sárgarépa, a petrezselyem és a zeller legfőbb raktározási betegsége. Ritkábban a szántóföldön is fertőz. Fertőzése következtében a gyökerek rothadnak, a növény föld feletti részei sárgulnak, elszáradnak. Az elrothadt gyökérrész pépszerűvé válik. A baktérium a talajban telel át a fertőzött növénymaradványokon. A megbetegedés létrejöttéhez nedvesség és sérülés szükséges. A baktérium a fertőzött gyökerekkel, gumókkal kerül be a raktárakba, s ha fülledt, meleg körülmények között raktározunk, gyorsan szaporodik és jelentős kárt okoz. A baktérium elleni védekezés szempontjából legfontosabb a felszedett gyökerek gondos átválogatása és az egészségesek szakszerű tárolása. A sztemfiliumos feketerothadás (Stemphylium radicunum) főleg a sárgarépát károsítja. Őszi fertőzéskor a gyökéren belső szívrothadás vagy a répatest oldalán megjelenő változó nagyságú, néha besüppedő, fekete foltosodás jelzi a fertőzés jelenlétét. A kórokozó a fertőzött növénymaradványokon telel át. Tároláskor, leggyakrabban a felszedéskor keletkező sebzéseken keresztül fertőz. A csávázatlan vetőmaggal is terjed. A védekezés szempontjából – magcsávázáson kívül – a fertőzött növénymaradványok megsemmisítése és a betakarított termés gondos átválogatása a legfontosabb tennivalónk. Aki áttelelő hagymát kíván termeszteni, ügyeljen arra az őszi duggatáskor, illetve magvetéskor is, hogy az új hagymaágyás lehetőleg ne kerüljön a régi közelébe. Hagymát hagyma után semmiképpen ne rakjunk, mert ilyen körülmények között a következő évben fokozott mértékben támad a hagymaperonoszpóra. A felszedett zöldségfélék ágyásait folyamatosan hozzuk rendbe. Legfontosabb teendőnk a fertőzött növénymaradványok eltávolítása, a terület fellazítása vagy műtrágyával való ellátása. A legtöbb szőlőterületen a leveleken, hajtásokon szembetűnik a kései peronoszpóra- és lisztharmatfertőzés. Kertekben a mechanikai védekezést (a fertőzött, lehullott levelek összegyűjtése, komposztálása, talajba forgatása) javasoljuk.
A gyümölcsösökben a szüretet, betakarítást követően a gazdák növényvédőszeres kezelést már nem végeznek, így több kórokozó (varasodás, monília, lisztharmat, levéllikasztó gomba stb.) szaporodásnak indul és a következő évben erős megbetegedést indíthat el. Leghasznosabb megoldás, ha a hideg idő beállta előtt a fákat és a leveleket bő permetlével áztatásszerűen lemossuk. Ennek az optimális ideje akkor van, amikor a levelek mintegy 70 százaléka már lehullott. A permetezéshez réztartalmú készítményt használjunk. A fán maradt moníliás terméseket, „múmiákat” is gyűjtsük össze és semmisítsük meg. Ha elvégezzük ezeket a munkákat, a következő évi feladatainkat könnyítjük meg, hiszen egészségesebb termővesszők maradnak a fákon.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
