A lisztharmat az uborka és még más kabakos növények föld feletti részein fehér, lisztes bevonatot képez, amely a kórokozó gomba tenyészfonálzatából – micéliumából – és a rajta láncokbanképződő ivartalan szaporítósejtek – konídiumok – tömegéből áll. A lisztharmatgombák a levél felületén élő parazita szervezetek. A gombafonalak tapadókoronggal tapadnak a növény felületéhez, nem hatolnak be a növényi szövetekbe, csak szívókorongokat bocsátanak a felső sejtekbe. Innen szívja fel a gomba a számára szükséges tápanyagokat.. Hatására a megtámadott levelek lankadni, hervadni kezdenek és idő előtt elpusztulnak. A lombfelület csökkenése folytán csökken a termés mennyisége, minősége is. Minél korábban, minél fiatalabb korban támadja meg a lisztharamat a növényeket, annál súlyosabb a kár. Kezdetben az apró foltok napról napra növekednek, végül összefüggő lisztes bevonatot képeznek a levelek színén, fonákján, a levélnyélen és a hajtásokon. Erős fertőzések esetén a fiatal bimbókon, terméseken is. Az idősebb levelek fogékonyabbak a fertőzésre, mint a fiatalabbak. Szabadföldön a nyár derekán jelennek meg az első tünetek az uborkán, a tökféléken, majd a sárgadinnyén, végül a görögdinnyén. Mivel csak július végétől számítunk a lisztharmat elhatalmasodására, a korai termesztésű szabadföldi uborkát gyakorlatilag alig veszélyezteti. A másodtermesztésben azonban komoly gondot okoz a gazdáknak, mert már fiatal korban megtámadja, legyengíti a növényeket. Nemcsak a termés mennyisége, hanem a minősége is romlik. A sárgadinnyét szabadföldön a tenyészidőszak végén támadja meg a lisztharmat. A görögdinnyét csak járványos években károsítja. A spárgatök és közeli rokona, a patisszon vagy csillagtök igen erősen fertőződik minden évben. Azonban ennek ellenére is bőségesen teremnek. A hajtatásban azonban a lisztharmat nemcsak nálunk, de világszerte is az uborkának és a sárgadinnyének a legjelentősebb gombabetegsége. A kabakos növények lisztharmatát két gombafaj okozza, az Erysiphe cichoracearum a száraz időben, a Sphaerotheca fuliginea a párás, esős időben szaporodik fel. Azonos károsítási tüneteket idéznek elő. Hajtatásban, ahol nagy a levegő páratartalma, a Sphaerotheca fuliginea az egyedüli kórokozó. E két gomba eltérő környezeti igénye ad magyarázatot arra, hogy szabadföldön száraz és nedves nyáron öntözött és öntözetlen területeken és hajtatásban egyaránt gondot okoz a lisztharamat. A várható temés megmentéséhez – az ellenálló fajták hiányában – szükséges a lisztharmat elleni rendszeres védekezés. Mikor permetezzünk? Egyértelműen azonnal az első foltok megjelenésekor. Ezt nem könnyű észrevenni, de arra a sokéves megfigyelésre támaszkodunk, hogy szabadföldön legkésőbb augusztus elején már rendseresen megjelenik a lisztharmat. Ilyenkor tehát szükséges elkezdeni a permetezést és ezt 7 – 10 naponként kellene ismételni. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy – egy szaporító lisztharmatsejtből újra meginduljon a konídiumképződés. A lisztharmattól erősen belepett leveleket már hiába permetezzük, nem tudjuk a vastag gombabevonatot kellően átnedvesíteni permetszerrel. A célunk, hogy a gombát, elsősorban a szaporítósejtjeit, a konídiumokat pusztítsuk el. Ezért kell olyankor kezdeni a permetezést, amikor még csak néhány folt észlelhető, és ezután sem szabad megvárni az erős gombabevonatosodást. Mivel és hogyan? Nagyon fontos mind a levelek színének, mind a fonákjának a megvédése. Gombaölő szerek közül már csak a kéntartalmú Thiovit Jet 0,3 – 0,5 % töménységben engedélyezett Szlovákiában, várakozási ideje 3 nap, ezért a szedés idején is használható, azonkívül hátráltatja az atkák felszaporodását. A kéntartalmú szerek hátránya azonban, hogy 25 C fok fölött perzselő hatásúak, ezért a nagy melegben nem használhatók.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
