Mielőtt az alábbi történet első sorait papírra vetettem, hosszan elgondolkodtam azon, hol és miként is kezdjem az alábbiakban leírottakat, mert mesébe, de legalábbis egy hollywoodi filmbe illő „sztori” kerekedik ki belőle. Hogy mi sem természetesebb, mint a legelején kezdeni? Igen ám, de ahhoz hosszú évszázadokkal vissza kell pergetnem a történelem fonalát és így attól tartok, netán túllépem az ezen a helyen rendelkezésemre álló szűkös keretet, de nem feszítem tovább a húrt és az olvasók türelmét, ennek ellenére mégis megpróbálom. Íme, indulásként: Vajon gondoltak-e arra, hogy szomszédjuk, akit hosszú évtizedek óta szinte bizalmasan ismernek, egy hajdanvolt király, igazi uralkodó egyenesági leszármazottja is lehet? Ugye, mindennek rendkívül kicsi a valószínűsége…!
Ha felütjük Lengyelország történetének vaskos kötetét, és a 17-18. század mozgalmas eseményeit taglaló oldalakra lapozunk, bizton megtaláljuk rajtuk az I. Leszczynski Szaniszló (1677- 1766) király nevét és a személyéhez fűződő események sorát. Ha mindezeket tömören össze szeretném foglalni, annyit mindenképpen meg kell említenem, hogy a Leszczynskiek Lengyelország történelmi arisztokrata családja. Egyik ősapjuk még1473-ban kapta a német-római birodalmi gróf (Reichsgraf) rangot. Leszczynski Szaniszló (Stanislav) 1677. október 20-án született Galíciában, a ma Ukrajnában lévő Lwowban (Lwiw), amely az Első Lengyel Nemesi Köztársasághoz (Rzeczpospolita) tartozott Ruténiai Vajdaság fővárosa volt. Családjának egyetlen férfisarjaként fiatal korában III. (Sobieski) János lengyel király szolgálatába állt, aki fontos diplomáciai megbizatásokkal látta el. Huszonegyéves korában megnősült, feleségül véve a nálánál három évvel fiatalabb Katarzyna Opalinska grófnőt, akitől két lánya született. Egyikük, Maria Karolina Zsófia Leszczynska 1725-ben XV. Lajos francia király felesége lett. Leszczynski herceg hosszú pályafutása során Poznan vajdája volt, majd 1704-ben Lengyelország királyává és Litvánia nagyhercegévé választották. Első uralkodása mindössze öt évig tartott, mivel az 1700-ban kitört úgynevezett nagy északi háború Lengyelország számára balul ütött ki, amely polgárháborúba és trónviszályba torkollott és Leszczynskit 1709-ben száműzték. Később visszahívták a trónra és második uralkodása 1733-tól 1736-ig tartott. Két évvel később ismét lemondásra kényszerült és 1738-tól 1766-ig Lotaringia és Bas uralkodó hercege volt. XV. Lajos francia király apósaként hosszú életet ért meg, 88 éves volt, amikor a franciaországbeli lunévillei kastélyában a kandallóból kicsapódó lángoktól olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy 1766. február 3-án belehalt sérüléseibe. A Leszczynskiek nemzedékek hosszú során át fontos szerepet töltöttek be Lengyelország történetében. Amikor kitört a második világháború és a németek lerohanták Lengyelországot, százezrek menekültek külföldre, sok lengyel menekültet, köztük I. Szaniszló lengyel király egyik egyenesági leszármazottját, Danuta Leszczynski grófnőt Magyarország fogadta be. Ők is osztoztak a lengyel menekültek hányatott sorsában. Danuta férjhez ment, Budapesten született Krisztina lánya, Klarisza Salzburgban, Alexandra pedig Németországban, Rumburgban látta meg a napvilágot. A család vándorlása ezzel még nem ért véget, mert a sors valamilyen szeszélye folytán Komáromban telepedtek le, ahol a férj a hajógyárban dolgozott. A három lányuk 1968-ban Nyugatra disszidált, ketten ma is külföldön élnek. Egyikük Olaszországban, a másik pedig Svédországban telepedett le. Krisztina idővel hazatért Komáromba a korosodó szülőkhöz. Először meghalt az édesapja, aki a római katolikus temetőben alussza örök álmát, majd 2007-ben az egyik tömblakásban lánya karjaiban Danuta grófnő is visszaadta lelkét Teremtőjének. Az ő hamvait a lvovi családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Nehéz sorban élő lányuk kissé vonakodva egyezett bele, hogy mindezt papírra vessem. Egy történelmi lengyel család sarjaként Komáromban tengeti életét…
KISS JÁNOS
DUNATÁJ HETILAP
