Gyémántlakodalmukat ünnepelték
Valójában nem is tudom, hogy én öregszem-e gyorsabban a kelleténél, vagy ők maradtak örökké fiatalok? Mindenesetre Annuska kedves bája és mosolya ugyanolyan, mint – leírni is nehéz – az ötven évvel ezelőtti, Oszkár bátyám sudár termetén pedig egyáltalán nem látszik a kor. Amikor beléptek a házasságkötő terembe, egy pillanatra könny szökött a szemükbe és talán ismét átélték a pillanatot, amikor örök hűséget esküdtek egymásnak. Hatvan évvel ezelőtt…
Mindkettőjük számára hosszú út vezetett addig a pillanatig, amíg egymára találtak. Gregorová Anna 1948-ban érkezett Gútára, miután két évet töltött a zsolnai óvónőképző padjaiban. A fiatal pedagógust pár hónappal később már kinevezték a község óvodájának igazgatójává. Közvetlenségével kivívta a gyerekek szeretetét, sok esetben szakított a hagyományos pedagógiai útmutatókkal, s az apróságokat sajátjainak tekintve egyfajta pótanyai szerepet is betöltött. Eredményeire hamarosan felfigyeltek az illetékesek, s felkérték, hogy a járási székhelyen is hozzon létre hasonló, családias jellegű óvodát. Anna eleget tett a felkérésnek, s olyan sikeresen végezte munkáját, hogy végül három komáromi óvoda kialakítása is az ő tevékenységének köszönhető. Elismerést soha nem várt, csak végezte a munkáját tisztességgel, becsülettel. Így azután az sem volt meglepő, hogy az 1965-ös nagy dunai árvizet követően akkor már alapiskolai pedagógusként a Hodoníni járásba áttelepített, Radejovban nyitott, kihelyezett iskolában foglalkozott a gyerekekkel. Amikor hazatértek, átköltöztek Komáromba, ahol 1985-ig végezte az óvónők felelősségteljes munkáját. Nagy Oszkár Illésházán született és az alapiskola felső tagozatát a győri gimnáziumban kezdte meg. Alig fejezte be az első évet, amikor elérte őket a második világháború szele és kétéves kényszerszünet kezdődött. A háború után a somorjai alapiskolában fejezte be tanulmányait, majd a Pozsony melletti Szentgyörgyön kezdte a gimnáziumot, amelyet Komáromban fejezett be. Az érettségi után a Pozsonyi Felsőfokú Pedagógiai Iskolában szerzett tanítói oklevelet és első munkahelye Gútára szólította. A Kassán letöltött tényleges katonai szolgálat után már nagyon várták haza a gútaiak, hiszen nemcsak elismert pedagógus, hanem a hazai focicsapat tagja is volt. Egyike volt azoknak, akik megalapozták a gútai „aranycsapat” hírnevét. Pedagógiai munkásságának elismeréseképpen három évig az Iskola utcai alapiskola igazgatóhelyettese volt, azután négy évig iskolaigazgatóként tevékenykedett. Innen hívták járási tanfelügyelőnek, s ezt a munkáját nyugdíjba vonulásáig, 1992-ig látta el. Már korábban is ismerték egymást. Igaz, csak látásból, a pedagógiai tanácskozásokról, valójában csak Gútán kerültek közelebb egymáshoz. Egy iskolai bálon azután Oszkár felkérte a csinos óvodaigazgatót táncolni. Azután már csak egymással táncoltak, mert mindketten érezték, hogy a kollegiális és baráti kapcsolatuk egy új dimenzióba lépett. Hatvan évvel ezelőtt, 1953. december 30-án kötöttek házasságot. Rövid időre a fiatalasszony szüleihez költöztek, később tanítói lakást kaptak. Házasságukból két kislány (Anna és Darina) született, s révükön mára Nagyék háromszoros nagyszülőkké, illetve dédszülőkké váltak. Bár mindketten egy kicsit komárominak vallják magukat, szívesen emlékeznek vissza a régi Gútára, a pedagógustársakra, fiatalságukra, házasságuk első napjaira. Igaz, most rendkívül izgatottak, hiszen a család hamarosan új jövevénnyel gazdagodik, várják a második dédunoka érkezését. Koczkás Beáta mérnök, Gúta alpolgármestere ünnepi köszöntőjében kiemelte, hogy mindketten oroszlánrészt vállaltak a mai középgeneráció neveléséből és jelentősen hozzájárultak a város szellemi és sportéletének fejlesztéséhez.
-ml-
DUNATÁJ HETILAP
