San Franciscot sújtották földrengések, tűzvész, ám a szörnyűrengések, tűzvész, ám a szörnyű csapások után korábbi szépségét felülmúlva született újjá. Itt létesítették a spanyol hittérítők a környék első misszióját, amely a mai napig létezik. Ezekből később több is létrejött a környéken, majd a missziók mellett települések, városok keletkeztek. A városok pedig általában a misszió nevét viselték. Egyes városnevek, mint San Rafael, Santa Venetia, San Anselmo, San Geronimo, Santa Rosa és mások ma is az alapító missziókra utalnak. Tudnunk kell, hogy Kalifornia egykor Mexikóhoz tartozott és a spanyol befolyás máig érezteti hatását. Remélem, hogy San Francisco szatelitvárosai továbbra is megtartják a nevüket, mert az amerikai demokrácia lassan anarchiává változik. Márpedig ezek a városnevek egyes katolikus szentek nevét viselik, s ez az itteni felfogás szerint egy vallást helyez előnybe a másikkal szemben. Itt persze a másképpen gondolkodók sok mindent másképpen is fognak föl. Az unokám tanárnője karácsony előtt egy mesekönyvből olvasott föl arról, mit is ünnepelünk ezen a napon, mire egy szülő kegyetlenül megtámadta, s meg is büntették, remélem nem került az állásába. Az indoklás szerint egy vallást propagált, bár tudomásom szerint a tanárnő ateista. Ez is Amerika. Megjegyzem, a felekezetek templomai szabadon működnek, csak az állami, vagy közösségi intézményekben vannak ilyen tilalmak. Remélem, végül ezen a téren is győz a józan ész. Obamáék tavaly a karácsonyfából békefát faragtak, ez pedig valamire emlékeztet. San Francisco nálunk is a Golden Gate-híd, vagy a jó pénzért látogatható Alcatraz börtönmúzeum által ismert, pedig sok egyéb is leköti a látogatók figyelmét. Egyes amerikai vagy európai nagyvárosok ajándékoztak San Francisco városának villamost, ezeket itt felújították, s most az ajándékozó város nevét viselve közlekednek, miközben mind más típus, melyek eredeti festésükkel színes látványt nyújtanak. Többek között láttam Prágából és Budapestről származót is. A régi, plakátragasztásra szolgáló hengerállványokat látva kissé otthon éreztem magamat, mert ilyenek Komáromban is voltak, sajnos csak voltak. Én a legérdekesebbnek a hajóállomás régi stílusban készült tornyos épületét tartom. Itt mintha két világ találkozott volna. A hajóállomás épületéből kilépve a modern felhőkarcolók tárulnak a szemünk elé. A két világot egy keskeny park választja el egymástól. A hajóállomás az öböl melletti városokból beérkező hajókat fogadja, az utasok pedig megspórolva a hídvámot és a parkolási díjat, a város szívébe kerülnek. A hajójegy és a hídvám között nincs nagy különbség. A nagy épületben és környékén pezsgő élet zajlik. Kávézók, üzletek, árusok, akik kóstolásra kínálják a termékeiket. Házi készítésű csokoládék, péksütemények, valamint babfőzelék is jutott a számba, persze a babot propagálva, amelyből készült. Az ember kétszer végigmegy, s vegyes kóstolgatással jóllakik. Megjegyzem, más helyeken is nagy divat a kötetlen kóstolgatás, még a piacokon is. Az épület körül naponta kispiac van gyümölccsel, élelmiszerekkel, sültekkel, ültetni való magokkal. Szombatonként pedig a farmok is itt értékesítik a termékeiket. A város érdekessége a kínai negyed, San Francisconak van állítólag a legnagyobb kínai negyede a világon, ez már teljesen más, itt nincs kóstolgatás, igaz akad, amit a számba se vennék. A japán negyed szintén egy kis város, itt minden japánul, vagyis japán betűkkel van feltüntetve, az árjegyzékeken kívül, mivel dollárban vannak megadva az árak. Közkedveltek a japán éttermek is, mindegyikben telt ház volt. A vendég fogadása úgy van megszervezve, hogy az ajtónál van egy füzet, ebbe a vendég beírja a nevét, és azt, hány helyre lesz szüksége. A vendégfogadó hölgy névsor és a helyfoglalás szerint szólítja a várakozókat. Az étlapon a japán betűkön kívül egy színes képpel is ábrázolva van az étel. Az ételválasztásnál kis szerencse is kell, ez nekem nemigen volt. Glória Victis – Dicsőség a legyőzötteknek ezen a néven ismert a magyar emlékmű San Francisco kellős közepén. Tavaly a magyar köztársasági elnök is meglátogatta az emlékművet. Legfontosabb célom a városlátogatásnál az volt, hogy az 1956-os magyar forradalom emlékművénél egy főhajtással lerójam kegyeletemet, magyarosan, bocskai öltözetben, vitézi nagyjelvénnyel hőseink emlékművénél. Talán sokan csodálkoznak azon, hogy túl az óceánon szobrot állítottak az 56-os magyar hősöknek. Elég nehéz volt megtalálni az emlékművet, amely Rózsa szobrászművész alkotása és 1986-ban avatták fel ünnepélyes keretek között, impozáns angol felirattal, miszerint: A MAGYAR SZELLEM HALHATATLAN, S ELJŐ MEGVÁLTANI MÉG AZ EMBERISÉGET! Megjegyzem, ezt nem egy magyar ember írta, hanem Watson Kirconen költő szavai. S hogy egyes nem magyarok, ezt várják tőlünk, mindenképpen elgondolkoztató, gondolom ehhez kellene tartani magunkat.
DUNATÁJ HETILAP
