Ha az indiánokról akarok írni, ismét meg kell említenem földinket, Xantus Jánost, bár az előbbiekben elég bőven foglalkoztam vele. Nem mindenkinek adatik olyan színes és kalandos élet, mint neki. Röviden kitérnék életének egy bizonyos szakaszára. Önkéntes honvéd a Kossuth táborában, Komárom védője, osztrák fogoly, jenki katonatiszt, majd az Egyesült Államokat képviseli konzulként Mexikóban. Mind hazájában, mind Amerikában elismert és nagyra becsült tudós, a budapesti állatkert alapítója. May Károly részben róla formálta az Old Shatterhand alakját. Regényes életéről könyveket lehetne írni. Ehelyett foglaljuk össze, mi minden változott azóta, hogy itt járt és feltérképezte Kalifornia flóráját és faunáját, miközben mint csodaorvosnak tartott személy, gyógyítgatta az indiánokat.
Ahogy könyvében írja, 1857 júniusában hagyta el San Franciscót, én most 2013 decemberében érkeztem ide. Vajon mi minden
változott 156 év alatt errefelé? Eltűnt a vadnyugat, eltűntek a nagy bölénycsordák, bár kissé édeskés húsukból lehet kóstolgatni az itteni pazar éttermekben, sőt bölényhússal telítik a drágább hamburgereket, csak mostanában buffalonak nevezik. Elhagyta már a vidéket az utolsó aranyásó is, sőt az olyan regényesen épített vasútról itt, San Almóban csak a vasútállomás impozáns, bérlőre váró épülete tanúskodik, a síneket már rég felszedték. A vasút átadta a helyét a gondosan kiépített közúthálózatnak, melynek áldozatául esett. San Franciscóból nagyváros lett, a préri helyét pedig szatelitvároskái bitorolják. Ha nem is teljesen, de nyomuk veszett az őslakos indiánoknak. Mégis, amikor valamelyik napon az óceánhoz mentünk körülnézni, egy kis tábla ötlött a szemembe, INDIAN NATURE TRAIL felirattal, és hogy 0,8 kilométerre van az Indian Beach. Rátaláltam egy ösvényre, amely elvezet az indián tengerparthoz. Az ösvény egy magas dombon keresztül vezető szűk út, amelyről letérni lehetetlen volt, mert kétoldalt áthatolhatatlan őserdőféle szegélyezte. Az út mentén elhelyezett feliratokból sok mindent megtudhattam a számomra már ismert miwok indián törzsről, mely ezen a területen, az óceán melletti részeken 3500 évig élt. Tagjai húszcsaládos falvakban laktak, gyűjtögetéssel, vadászattal és halászattal foglalkoztak. Létfenntartásukhoz megelégedtek azzal, amit az erdőből és az óceánból beszereztek. Kitűnő ismerői voltak a természetnek, amely nemcsak az élelmükről gondoskodott, de gyógyító erejét is kihasználták. Például a kaliforniai babért, amely óriás babérfáknak a levele, és sokkal illatosabb annál, amit mi használunk, fejfájás ellen orrba dugva, vagy a fejre téve alkalmazták. Ugyanezt a levelet teának hasfájásra alkalmazták, a fürdővízbe téve pedig gyógyír volt ízületi bántalmakra, reumára. Rovarriasztóként is megállta a helyét, vadászatnál pedig bekenték a testüket, hogy ne riasszák el a vadat. Dióféle gyümölcsét megpörkölve, őrölve kalácsot készítettek belőle. Ebből látni, hogy egyfajta terményt hányféle módon, mi mindenre lehet felhasználni. Viszek is haza magammal fájó végtagjaim gyógyítására. Az indiánok fenyőgubacsok magvait ették, sőt a gubacsokból ragasztót is készítettek. Vadászni kaliforniai fekete szarvasra jártak (nem tudom jól fordítom-e ennek a vadnak a nevét). Hasonlóképpen jártak el az elejtett vad minden részével. Húsa élelemnek szolgált, bőrét kidolgozták, inait, patáját nyilak, más részét pedig hangszerek készítéséhez alkalmazták. Halat bőven szolgáltatott az óceán. A csónakokat nádból és gyékényből készítették, ezek egy vagy több személy szállítására voltak alkalmasak. Az indiánösvényen az imitált telephez értünk, ahol wigwamhoz hasonló, ipi nevezetű létesítmények álltak külső bőrtakaró nélkül. Minden szépen, a valósághoz hűen volt elrendezve, de indiánt itt sem láttam. Persze nem adom fel, remélem sikerül ismét találkoznom a miwok törzzsel, amellyel múltkori kaliforniai látogatásom alkalmával már megbarátkoztam, és az élményeimet ismét megoszthatnom a Dunatáj olvasóival. Van egy kis problémám is, igaz megszöktem a hazai tél elől a napsugaras Kaliforniába, ezzel szemben sajnos csak déltájban látni napsugarat, egyébként hideg van. Az itteniek nem is emlékeznek ilyen hűvös időkre. Megfagytak a citrom- és narancsfák levelei, míg otthon, ahogy arról értesültem, szokatlanul enyhe az időjárás.
DUNATÁJ HETILAP
