Amikor hallottuk halálod hírét, nem tudtunk mást kinyögni csak a részvét elcsépelt szavait. Hisz a halál általában mindig váratlanul, bejelentés nélkül érkezik. Marad utána az üresség, a döbbenet és a tanácstalanság. Hogyan tovább nélküled?
Neved fogalom a régió újságíró berkeiben, hisz egész életed ennek a hivatásnak szentelted. Nem túlzás kijelenteni, hogy a Dunatáj nélküled nem élte volna túl a rendszerváltás utáni éveket. Mikor 1981-ben beléptél az akkor még Dunaj cím alatt megjelenő újság szerkesztőségébe, talán még Te magad sem sejtetted, hogy ez egy életre való szerelem lesz. Mert kétségkívül szeretted az újságot és az újságírást. Az egyszerű emberek nyelvén írtál az egyszerű emberek gondjairól. Kínosan ügyeltél arra, hogy mindig csak tényszerűen írj. Ezt bizonyítja a megnyert sajtóperek sora is, amelyeken még a bíróság is elismerte, hogy a Dunatáj cikkei mind valós tényeket taglaltak. Nem féltél semmilyen helyi vagy akár országos politikustól, kiskirálytól. Megírtad a Bástyák urának összes viselt dolgát. A Dunatáj volt az első aki rámutatott a vízművek szétrablására vagy a városi telekmutyikra, hogy a csak a jelentősebb ügyeket említsük. Megpróbáltak lejáratni, kaptál hideget meleget. Vádoltak mindennel, amivel csak lehet. Csak mosolyogva legyintettél, fogtad a cigarettád és egy csésze méregerős kávéval elvonultál. Ellenfeleid pedig dühödten csaholtak tovább ,de hiába. Jöttek az újabb témák, cikkek, pengeváltások, melyekből újfent az újság jött ki győztesen.
Az érintettek késöbb már felszólalásaikban is a Dunatájt idézték vagy hivatkoztak rá. Idővel elkezdték Isztertájnak csúfolni. Viszont olvasták. Szinte rettegtek a szerdai megjelenésétől. Megpróbálták felvásárolni az újságot, hogy aztán elhallgattassák. Nem ismertek elég jól. Elküldted a kufárokat és tovább nevettél meg írtál. Nem volt pardon, ha valaki el akarta herdálni a városi vagyont vagy ártani akart a régió lakosságának. Vitriolos tollad mindig célbatalált és néha nagyon fájt.
Nagyságodat talán ellenfeleid kicsisége szemlélteti a legjobban. Pont halálod napján ülésezett a komáromi önkormányzat, ahol is Less Károly képviselő vélt ügynöki múltad emlegette és perre akarta buzdítani a tesületet az újság ellen. Régi recept: nem a cikkben leírtakra reagál, hanem áskálódik, mint tették ezt sokan a múltban. Igen Lajos, ilyenek voltak ellenfeleid és kár, hogy már nem tudod folytatni velük a harcot ezen a világon. Ha jól ismerünk, akkor hamarosan megjelenik a túlvilági Dunatáj és ott majd tovább írsz.
Nyugodj békében, Lajos.
barátaid, „harcostársaid”
