„A tartalmat vizsgáld, ne az üveget!”
Szlovákia szeptember 9-ét határozta meg a Holokauszt és a Rasszista Erőszak Áldozatainak Napjaként. 2003-tól minden év szeptember 9. a Holokauszt Emléknapja az alap- és középiskolákban. Közös kötelességünk az áldozatokra való emlékezés, valamint az ellene kiállók előtti tisztelgés. 2003 áprilisától ezen a napon a Selye János Gimnázium igazgatója, Andruskó Imre kezdeményezésére iskolánk a Komáromi Zsidó Hitközséggel együtt Holokauszt-emléknapot tart. Sok évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni a holokauszt kutatásának a módszertani tanulmányozásával, igyekeztem a tudásomat hazai és külföldi továbbképzéseken egyaránt bővíteni. A holokauszt történetét tanítanunk kell, mert soha többet nem szabad, hogy megtörténjen ehhez hasonló tragédia. Idén is szeptember 9-én iskolánk udvarán gyűltek össze a 2. évfolyam diákja PhDr. Deák Irén tanárnővel, hogy közösen emlékezzünk meg az áldozatokról. Először a komáromi menházba mentünk, ahol már vártak minket, az előadók: dr. Novák Tamás és a Paszternák házaspár, a Hitközség elnöke és felesége. Paszternák Antal előadásában bemutatta a komáromi zsidó menház rövid történetét, elmesélte, mi maradt az elhurcolt komáromi zsidó közösségből, zsinagógákból. A Komáromi Zsidó Hitközség közel 215 éve színtere a településen és a régióban élő zsidó vallású polgárok közösségi-, hit- és kulturális életének. A Holokauszt előtt több mint 2000 tagot számláló, mára jócskán megfogyatkozott gyülekezet 2001-ben indította útjára CHALON-ABLAK programját, melynek keretében szélesre tárta kapuit a Dél-Szlovákiában és Nyugat-Magyarországon élő hittestvéreik előtt. A mikromúzeum megtekintése után, átsétáltunk a zsinagógába, ahol a gyerekek betekintést kaptak a zsidó nép történelmébe, megismerték a zsidó időszámítást, ünnepeiket, majd az előadó válaszolt a diákok kérdéseire. Visszatérve az iskolába gimnáziumunk aulájában egy rövid ismeretterjesztő filmet, a Holokauszt szemeit néztük meg, majd a film után beszélgettünk. Iskolánkban kiemelt jelentőséggel bír a holokauszt történetének tanítása és az áldozatokra méltó módon való megemlékezés. Nem az a célunk, hogy síró gyerekek legyenek az emléknap végén, de miközben a diákok a holokausztról és más népirtásról tanulnak, rá kell ébredniük, hogy ilyen – emberek által elkövetett bűntettek – újra előfordulhatnak, ahogy ez megtörtént a zsidókkal, megtörténhet másokkal is. Véleményem szerint a máskor hallgatag és passzív tanulók is ilyenkor megnyílnak és véleményt nyilvánítanak. A holokausztról beszélni kell, mert a mostani embereknek is meg kell tudniuk, hogy hová visz el a gyűlölet a különböző féle emberek iránt. A fiatalok egyre kevesebbet tudnak a zsidókról és a holokausztról, ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetni a történelemórákon több információ átadására, mert akkor talán nem lenne olyan népszerű az antiszemitizmus a fiatalok között…
PaedDr. Králik Zsuzsanna főszervező
