Szlovákia és az Európai Unió életében is lezárult egy időszak. A Szlovák Köztársaság 2004. május 1-jén teljes jogú tagállamává vált az EU-nak. Az idei évben tehát egy tízéves időszakot értékelhetünk az ország életében.
Az egyes kormányok és a sajtó által is közkedvelt témává vált az Európai Unió támogatáspolitikájának elemzése. A lakosság és a települési önkormányzatok bizakodva várták, hogy a csatlakozást követően az egyes támogatási formák valóban olyan mértékben nyújtanak majd segítséget az egyes régióknak, hogy azok az európai átlag szintjére emelkednek. A szlovákiai magyarság szempontjából is bizakodva tekintettünk a lehetőségekre, hiszen a közösségünk tagjai által lakott járások már évtizedek óta a leszakadó régiók közé tartoznak. Az egyes települési önkormányzataink és a polgármesterek igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni azokból a pályázatokból, melyek az ott lakók mindennapi életét könnyíthetnék és segíthetnék – riportereink „régióink” rovatunkban ennek jártak utána Dél-Szlovákia több településén, járásában.
A 2007 – 2013-as támogatáspolitika
Az Európai Unió támogatáspolitikájának egyik alapelve, hogy az egyes országok leszakadt régióit segítsék a felzárkózásban. Az egyes pályázati időszakok 7 éves ciklusokra vannak osztva, ami azt jelenti, hogy Szlovákia a csatlakozást követően, az első és nem előcsatlakozási projekt támogatási időszakát 2007-ben kezdte meg. A hétéves időszak így 2013. december 31-én ért véget, egy-egy időszak lezárását követően illő számot vetni annak sikerességéről és hiányosságairól is, a csatlakozás tíz évének összegzése mellett tehát napjainkban az első teljes programozási időszak eredményeinek kiértékelését is el kell végeznünk. A sajtóban és szakmai körökben számos kritika érte a 2007-13 programozási időszakot, hiszen nem egy operatív program pénzügyi keretének merítése – finoman fogalmazva – gyatrára sikeredett. Általános tény viszont, hogy az egyes támogatási formák, ha úgy tetszik programok merítésével kapcsolatos elemzések kizárólag az országos eredményekkel foglalkoznak, szinte lehetetlen olyan elemzéssel találkozni, amely az egyes programok sikerességét regionális vagy lokális szinten hasonlítja össze. Ennek okán felmerülhet a kérdés, hogy vajon szakmai vagy politikai döntések sorozatának eredményei-e az egyes pályázatok elbírálása, illetve a megítélt támogatások. Nem kívánunk – mert részletes lebontásban közölt adatok híján nem tudunk – egyértelmű választ adni a kérdésre, de arra így is fel tudjuk hívni a figyelmet, hogy jelentős különbségek tapasztalhatók az egyes járások támogatásában – legalább is az általunk megszerzett és feldolgozott adatok szerint.
Az összehasonlító kimutatások hiánya miatt döntöttünk úgy, hogy a Tt. 211/2000-es, az információhoz való szabad hozzáférésről szóló törvénye értelmében lekérjük az önkormányzatok életében meghatározhatónak tekinthető támogatási programok eredményeit. Az adatokat a 2007-2013-as időszakra vonatkozóan és járási bontásban kértük ki. A pontosság kedvéért le kell szögeznünk, hogy a járásokban felhasználásra kerülő összegek adatait kértük, mégpedig a Környezetvédelmi Operatív Program, a Vidékfejlesztési Operatív Program, valamint a Régiófejlesztési Operatív Program támogatásairól. Természetesen az egyes programok esetében a különböző alprogramokra vonatkozó bontás szerint, pl. a környezetvédelemnél a csatornázásra, a hulladékgazdálkodásra stb. nyújtott támogatásokat is vizsgáltuk, hiszen így kimutatható, hogy az egyes támogatási formák melyik programból, mely járásokban voltak a legsikeresebbek. Az összesített adatokat ezt követően az adott járás lakosságához is arányosítottuk, azaz nem kizárólag azt vizsgáltuk, hogy egy-egy járás milyen összegű támogatásban részesült, hanem azt is, hogy ez fejpénzben – egy lakosra bontva – mennyit jelent. Azért fontos kiemelnünk ezt a vizsgálati módszert, mert nagyon torz adatokat kapnánk akkor, ha egy 25000 lakosú járást egy 120 ezres lakosú járással kizárólag a támogatási összegek mértékének összehasonlításával vizsgálnánk meg. Természetes módon külön elemzést érdemelnek a dél-szlovákiai járások, melyekben a magyarság él.
Az általunk vizsgált adatokat, a teljes táblázatokat természetesen közzé tesszük a www.onkormanyzas.sk honlapon, ezért jelen elemzésünkben csak kiragadott példákkal hasonlítjuk össze a magyarok által lakott járásokat.
Az egyik legnagyobb figyelemmel kísért támogatási program a Környezetvédelmi Operatív Program volt.
Elsőként vizsgáljuk meg a csatornázásra szánt támogatások mértékét. Az összesített adatok szerint a legsikeresebb járások a következők voltak:
• Malacka (Malacky) – 32,5 millió Eurós támogatás, azaz 480,19 € / lakos
• Breznóbánya (Brezno)- 23,9 millió, azaz 373,40 € / lakos
• Liptószentmiklós (Lipt. Mikuláš) – 29,3 millió, azaz 404,69 € / lakos
• Trencsénteplic (Turčianske Teplice) – 5,8 millió, azaz 355,–€ / lakos
• Szinna (Snina) – 13,6 millió, azaz 357,83 € / lakos
Az árvízvédelem esetében:
• Miava (Myjava) – 7,5 millió, azaz 273,36 € / lakos
• Bártfa (Bardejov) – 12,4millió, azaz 159,22€ / lakos
• Homonna (Humenné) – 2,9 millió, azaz 138,10 € / lakos
• Sztropkó (Stropkov) – 5,3 millió, azaz 256,43 € / lakos
• Felsővízköz (Svidník) – 7 millió, azaz 212,59 € / lakos
Megújúló energiahozdozók, levegővédelem:
• Gyetva (Detva) – 3,3 millió, azaz 102,56 € / lakos
• Zsarnóca (Žarnovica) – 3,1 millió, azaz 116,78 € / lakos
• Miava (Myjava) – 3,6 millió, azaz 131,32 € / lakos
• Kassa IV. (Košice IV.) – 12,3 millió, azaz 335,11 € / lakos
• Varannó (Vranov nad Topľou) – 11,4 millió, azaz 143,53 € / lakos
Hulladékgazdálkodás – hulladéktelepek megszüntetése, gyűjtőudvarok létesítése
• Selmecbánya (Banská Štiavnica) – 5 millió, azaz 305,35 € / lakos
• Garamszentkereszt (Žiar nad Hronom) – 27,3 millió, azaz 567,01 € / lakos
• Gölnicbánya (Gelnica) – 4,2 millió, azaz 291,25 € / lakos
• Szinna (Snina) – 8,3 millió, azaz 415,26 € / lakos
• Lőcse (Levoča) – 8 millió, azaz 240,52 € / lakos
Az első négy alprogram esetében a magyarok által lakott járásokban a támogatások mértékét az alábbi táblázatunk mutatja be: (Lásd 1. ábra)
Járás Csatorznázás Árvízvédelem Biomassza,levegő Gyújtőudvar hulladékgazd.
Külön figyelmet érdemel a szinte már abszurdnak mondható helyzet, hogy míg a Somorja – Dunaszerdahely – Komárom tengely mentén található az ország legnagyobb ivóvízkészlete, addig éppen az ezen a területen fekvő járások, a már említett 2007-2013-as időszakban a nagyon alacsony támogatásban részesültek. A támogatások mértékét az alábbi térképünk is jól tükrözi: (Lásd 2. ábra)
Hasonló helyzettel szembesülünk más támogatási alfejezetek esetében is, pl. az árvízvédelmi támogatások esetében is a legalacsonyabb kategóriában találjuk a Kis- és a Nagy-Duna , a Vág, a Garam, az Ipoly, valamint a Bodrog, az Ung és a Tisza árterületein fekvő, magyarok által lakott területeket. (Lásd 3. ábra)
A Környezetvédelmi Operatív Program ötödik és hatodik alprogramját (védett területek és implementáció) is természetesen feldolgoztuk és az összesítő táblázatokban szerepelnek, de mivel ezekben összesen 10 járás részesült támogatásban, külön elemzésbe nem bocsátkozunk.
A Régiófejlesztési Operatív Programban esetében újabb hat alfejezettel találkozhatunk, mégpedig: az oktatási beruházásokkal – iskolák tatarozása, a szociális infrastruktúrával, a régiók kulturális értékeivel, a települések regenerációjával, a közlekedésüggyel, valamint a technikai segítségnyújtással. Ebből a támogatási programból a magyarok által lakott települések esetében a legfontosabbnak tekinthetőt elemezzük.
Elsőként a Régiófejlesztési Operatív Programban első alprogramját, az oktatási intézményekbe szánt beruházásokat. Az összesített adatok szerint a legsikeresebb járások a következők voltak:
• Kiszucaújhely (Kysucké Nové Mesto) – 10 millió € támogatás, azaz 302,53 € / lakos
• Námesztó (Námestovo)- 15,9 millió, azaz 265,99 € / lakos
• Ólubló (Stará Ľubovňa) – 14,3 millió, azaz 270,33 € / lakos
• Mezőlaborc (Medzilaborce) – 3,1 millió, azaz 255,19 € / lakos
• Csaca (Čadca ) – 22 millió, azaz 240,35 € / lakos
További járások, ahol a megítélt támogatások mértéke egy lakosra vetítve meghaladta a 200 eurót: Szabinov (Sabinov), Bitcsa (Bytča), Miava (Myjava), Alsókubín (Dolný Kubín), Nagytapolcsány (Topoľčany) és Turdossin (Tvrdošín).
A települési központok revitalizációja esetében, már szinte meglepő módon két, magyarok által is lakott járást is találunk. Igaz viszont, hogy a legjobban támogatott rőcei járásban a magyarok aránya 19 százalék. A járások nagyjából felében, az általános mutatók szerint, a 130-150 euró / lakos támogatással találkozhattunk.
• Nagyrőce (Revúca) – 12,6 millió, azaz 314,08 € / lakos
• Korompa (Krupina) – 4,2 millió, azaz 182,89 € / lakos
• Kassa-vidék (Košice okolie) – 24,2 millió, azaz 201,85 € / lakos
• Szobránc (Sobrance) – 4,8 millió, azaz 211,91 € / lakos
(Lásd 4. ábra)
A harmadik támogatási forma, melynek adatai kikértük, a Vidékfejlesztési Operatív Program volt. Ennek kilenc alfejezetét is vizsgáltuk, de mivel a települési önkormányzatok működésére itt kisebb lehetőségek voltak, ezeket az adatokat csak az összesített adatok között elemezzük majd. Tényként kell viszont leszögeznünk, hogy ezen programból, a mezőgazdasági támogatásoknak köszönhetően, a néhány magyarok által lakott járás az átlagnál jobban szerepelt (Nagykürtös, Dunaszerdahely, Galánta és Komárom). Ez jól áttekinthető az alábbi térképen: (Lásd 5. ábra)
A Környezetvédelmi Operatív Program, a Vidékfejlesztési Operatív Program, valamint a Régiófejlesztési Operatív Program támogatásainak összesítését az adott járásban a magyarok arányának megfelelően is elvégeztük, mégpedig úgy, ahogy az eddigi adatokat is vizsgáltuk. A támogatások mértékénél nem 2007-13-as időszakban merített, hanem a megítélt támogatásokat vettük alapul. Finoman fogalmazva is érdekes tényként jeleníti meg az arányosítás, hogy a két legmarkánsabban magyarnak tartott járás (Dunaszerdahely és Komárom) szerepel az egy főre jutó és az összértékben megítélt támogatásoknál is a rangsor végén. Nagy általánosságban látható, ahogy növekszik a magyarság aránya, úgy csökken a támogatások mértéke: (Lásd 6. ábra)
Mint a fentiekből is kitűnik, sajnálatos tényként kell kezelnünk, hogy a 2007-13-as támogatási időszakban a tömbmagyarság által lakott régiók támogatása elmaradt az országos átlagtól. Érdemes lenne megvizsgálni azt a tényt is, hogy azokon a helyeken, ahol alacsonyabb a magyarság aránya, mely települések voltak a pályázatokon a sikeresek, hiszen valószínűleg itt is „érdekes” adatokat kapnánk. Más kérdés, hogy a további operatív programok esetében (pl. közlekedési vagy egészségügyi), melyik régiók fejlesztését célozták meg az egyes minisztériumok és más központi államigazgatási szervek.
Őry Péter, Felvidék.ma
(A képek kattintással nagyíthatók!)
1. ábra, 2. ábra, 3. ábra, 4. ábra, 5. ábra, 6. ábra
