Elég egy szikra, és minden lángra lobban, s elég egyetlen nap ahhoz, hogy megváltozzon a magyar nemzet történelme. Erről a sorsfordító napról, 1848. március 15-ről és annak bécsi, valamint pesti előzményeiről szól a stílszerűen tegnaptól már Kárpát-medence-szerte vetített, „ahogy lehetett volna” – fikcióval színesített mozifilm, a Most vagy soha!, ami tegnap este a komáromi Tátra moziban is telt házat eredményezett. A hiánypótló produkcióhoz mi, komáromiak azért is felettébb kötődhetünk, mert egyes budai várjelenteket a túlparti Monostori Erődben vettek fel.
A két és negyed órás, akciókban bővelkedő, nagyszabású történelmi kalandfilm költségvetésével kiérdemelte a minden idők legdrágább magyar filmje címet: megkapta a Nemzeti Filmintézet (NFI) 4,7 milliárd forintos állami támogatását, emellett a gyártó Pilvax Film Kft. 1,4 milliárd forintért vehetett igénybe adókedvezményt, vagyis az összesen 6,1 milliárd forintba került (producerei: Fülöp Péter, Csincsi Zoltán, Kriskó László, Rákay Philip). A 2022 nyarán 86 napig forgatott gigaprodukció forgatókönyvét Kis-Szabó Márk írta Rákay Philip és Szente Vajk kreatív produceri közreműködésével, rendezője pedig az a Lóth Balázs, akinek a Pesti balhé után ez a második egész estés filmje. Lóth és Rákay korábban azt nyilatkozta, hogy filmjük stílusát a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes-filmek és a Birmingham bandája című angol sorozat alapján alakították ki.
A budapesti Aréna Pláza mozijának három termében, kilencszáz meghívott vendég jelenlétében, szerdán tartott filmbemutató után a médiát elárasztott dicsérő és bíráló kritikák után, nemzeti ünnepünk előestéjén nagy várakozással ültem be a komáromi Tátra mozi különböző korú érdeklődőkkel megtelt nézőterére. Rövid időn belül rabul ejtett a film lenyűgöző látványvilága (operatőr: Dobos Tamás) és a magyar filmek esetében megszokottnak nem nevezhető monumentalitása, amely képi világának és a háttértörténeteinek köszönhetően az egész kor felrajzolódott. Sok jelenetet a Magyar Nemzeti Múzeumnál, az Andrássy úton, a Budai Várban, valamint Sopronban, Esztergomban és Komáromban rögzítettek. Az NFI Stúdió fóti filmgyártó bázisán pedig a reformkori Pest-Budaként egy másfél hektáros, valósághű díszletvárost hoztak létre, amelyben több korabeli fontos helyszín, így a Pilvax kávéház, Landerer nyomdája, a Kálvin téri, sáros piaci forgatag – a körülötte lévő utcákkal, illetve a bárkákkal, gőzhajókkal teli Duna, háttérben a már születendő Lánchíddal és az akkori dunai hajóhíd hiteles mása is megépült. Az egyedi időutazásunk során betekintést nyertünk a hajdani polgári lakások és a fővárosi jogi egyetemének sajátos világába, hangulatába is. A szakemberek hihetetlen részletességgel dolgozták ki a belső helyszínek berendezését, korhű tárgyakat használva. Állítólag a Pilvax kávéház pontosan így nézett ki annak idején.
Magyarországi hírforrások szerint mintegy tízezer statiszta közreműködött a valós történéseket és személyeket fiktív karakterekkel és cselekményszálakkal ötvöző filmben, amelyben a magyar színjátszás több „nagyájúja” mellett kevésbé ismert, ifjú tehetségek is helyet kaptak. Petőfit a Csíksomlyói passióban Jézust kiválóan alakított Berettyán Nándor, a Nemzeti Színház színésze és a Karinthy Színház művészeti vezetője, a párját, az akciójelenetekben harcos amazonnak tűnő Szendrey Júliát pedig Mosolygó Sára, a márciusi ifjak közül Jókai Mórt Koltai-Nagy Balázs, a nőimádó Vasvári Pált Fehér Tibor, a dadogó Sükey Károlyt Szabó Sebestyén László, Irinyi Józsefet Ertl Zsombor, a vérpezsdítő napon magának párt is szerző Bulyovszky Gyulát Bordás Roland alakítja… Az előzőleg a korabeli huszonévesek gondtalan életét élt ifik egyszer csak forradalmat akartak csinálni, de maguk sem képzelték, hogy az mekkora hatással lesz a történelemre A filmbeli Petőfi egyszemélyben konok, önfejű, lánglelkű forradalmár és érzékeny, lírai alakító költő, aki a forradalmi események hevében, „Szabadságért föláldozom Szerelmemet” alapon a gyermeküket váró párjáról is megfeledkezik…
A filmbeli forradalmárok fő ellenlábasa, a császári titkosrendőrséghez tartozó, már-már örökös túlélőlnek látszó Farkasch szerepében a nemrég súlyos munkahelyi balesetet szenvedő Horváth Lajos Ottó, Jászai Mari-díjas színművészt láthatjuk. A magyarországi császári-királyi főhadparancsnokságot vezető Léderer Ignácot a Kossuth-díjas és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választott Lukács Sándor testesíti meg. A pesti nyomdatulajdonost, Landerer Lajost Szerednyey Béla játssza, míg a szintén a tüntetők közé sodródó, Petőfi verseit is kiadó Emich Gusztávot Nagy Sándor személyesíti meg. A forradalmárok ellen felbérelt helyi alvilági figurák életre keltői közül kiemelendő Júlia részben jó útra tért megmentőjének, Jászberényi Gábornak az alakítása.
Nos, mindehhez egyebek mellett 6000 jelmez, 1000 fős stáb, 70 tagú zenekar, számtalan kaszkadőr bravúr és digitális filmtrükk, valamint drónok, esőztető rendszerek, lánctalpas gépek és szürkemarha-csordák is kellettek. Csak az előkészületek is egy évnél tovább tartottak, miközben minden jelenetet számítógépes 3D modellben terveztek meg, az utómunkákat pedig másfél évig végezték. Megemlítendő Gulya Róbert hatásfokozó filmzenéje is.
Azok közül, akik patetikus hangvételű, dokumentáris filmre vágytak, többen kissé csalódottan távoztak a nézőtérről. Pedig a hollywoodi közönségfilmekre jellemző, izgalmas akciójelenetekben bővelkedő, sodró lendületű produkció is alkalmas magyarságtudatunk és a nemzeti összetartozás érzésének erősítésére. Talán az ifjú nemzedékre ilyen formában még nagyobb hatással lehet, mint egyébként lenne. A puding próbája az evés, ezért ki-ki alkosson saját véleményt a látottakról-hallottakról, a filmújdonság ugyanis még március 15-én és 16-án is látható az észak-komáromi Tátra és a dél-komáromi Jókai moziban!
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
