Ma arra a napra emlékezünk, amely 31 éve el indított egy meghatározóan fontos folyamatot, amely három évtized után fokozatosan eljutott abba a pontba, ahol a demokratikus berendezkedés és a tisztességes politikai verseny már nem csupán üres szólam, de a tettek szintjén is megmutatkozik. Hogy mire gondolok? Nos arra, hogy forradalom híján a szemfülesek és a titkosok az új, zavaros rendszerben megcsinálták maguknak azt a mesevilágot, amit az átkosban még ők sem mertek, mert ugye, jött az a fránya fekete Volga. Mára fehérgalléros szupergazdag megmondóemberekként szabják a gazdaság, a politika, a média és a közélet fazonját, és sokaknak fel sem tűnik, hogy ezek ugyanazok. Vagy ugyanazok fiatalabb, „remékelt”, „fészliftes” kivitelben! A proletár világpolgár ideológiát és a balliberális világlátást az anyatejjel magukba szívó leszármazottaikon keresztül. Az elmúlt években evilági (hozzáadott érték) adóparadicsomot hoztak létre. Maguknak. A közpénzének lenyúlási sémáit mesterszintre fejlesző rendszert működtettek, amit nevezhetünk oligarchorkáciának, vagy őszinte szókimondással akár gátlástalan aljasságnak is. Hát ennek a korlátlan világi hatalom bukásának élhetjük meg mostanság az első szívderítő pillanatait. Három évtized után talán tényleg befejeződhet arendszerváltás? Talán igen, de tennünk kell érte, hogy végre a tisztesség győzedelmeskedjen az összekacsintós, kéz kezet mosós világon. Közös a felelősségünk, hogy a jobb és szabadabb világ, amit az idősebbek és a középkorosztály a gyermekeiknek és unokáinknak harcolt ki három évtizede komoly veszélyek és nehézségek árán megmaradjon és egyre inkább közelítsen ahhoz a gazdasági és társadalmi idillhez, ami ezeddig csupán a remény szintjén létezett. A diákok, a polgárság és a munkásosztály haladó része 1989-ben résnyire megnyitotta az új ház ajtaját, de a küszöbön átlépve az áhított új lakhelyünket nekünk, tisztességes politikusoknak és közembereknek kell élhetővé és mindenki számára komfortossá tennünk.
Mgr. Králik Róbert,
az MKP komáromi szervezetének elnöke
DUNATÁJ HETILAP 48/2020