HAZA KULTÚRA Hangulatjelentés a Komáromi Kamarazenekar XVIII. Nemzetközi Mesterkurzusa záróhangversenyéről

Hangulatjelentés a Komáromi Kamarazenekar XVIII. Nemzetközi Mesterkurzusa záróhangversenyéről

1095
hirdetés

Megint egy csodálatosan szép esténk volt

„A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni.”                                                                          

hirdetés

(Kodály Zoltán)

hangulatjelentes1

Bizonyára – csakúgy, mint jómagam – sokan voltak, akik a hangversenyre invitáló meghívón lévő cím „A roma művészet felvirágoztatása” olvasatán – feltéve magukban a kérdést: vajon majd mit látunk – hallunk? – a szokottnál is kíváncsibban várták a komáromi kamarazenekar 2016. augusztus 27-ére meghirdetett hangversenyét.

Jól ismerve a „projekt” megálmodójának, a helyi művészeti alapiskola lelkes, ifjú hegedűtanárának, Kulin Eduárdnak, a zenekar tagjának, egyre eredményesebb, sokrétű tevékenységét, továbbá Medveczky Szabolcs, a zenekar művészeti vezetője, egyben karmestere, minden újdonságra való nyitottságát és Harmat Rudolfnak, a zenekar élete sok éven át szervezőjének fáradthatatlanságát, feltételeztem, hogy ismét valami „csoda” fog történni. Nem tévedtem: a nagyérdemű végig vastapsolta a rendkívül hangulatos, nemesen szórakoztató estet – a javából való nyári hangversenyt. Már a színre érkező zenekar – azzal is, hogy tagjai a szokástól eltérően nem zenekari formaruhában, hanem ízléses tarka nyári öltözékekben vonultak be a Kultúrpalota patinás dísztermébe, jelezte a szórakoztató szándékot – ahhoz illő atmoszférát teremtett.

A hangverseny nyitószámaként A. Vivaldi: Négy évszak c. concertojából Kulin Eduárd stílusos szólójával a Nyár hangzott el. A szólista szép tónusa kiváltképpen a mű tételeinek lassú tempójú szakaszaiban érvényesült: szólt hangszere meggyőzően, volt játéka hatásos.

A hegedűszót énekszó váltotta fel: Molnár Angelika – a Nagytapolcsányi Konzervatórium opera tanszakán végzett, Gútán élő „szabadúszó” – aratott hatalmas sikert G. Puccini: Gianni Schicci c. operájából Lauretta áriáját és Vince Zs.-Medveczky Sz.: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország c. dalát énekelve, ritka természetességgel, könnyedén, csodálatosan szépen csengő szoprán hangon. A szépen gradáló műsorba kellemes színfoltként simult bele C. Gardel: Por una Cabera c. kompozíciója, Eduard Kulin és Mátesz Éva színvonalas hegedűszólójával. Majd ismét Molnár Angelika énekelt, Lehár F.: Giuditta c. operettjének, az Oly forró ajkamról… c. „slágerét” adta elő, újfent nagy sikerrel. Az ifjú énekesnőt hallgatva, mindvégig a „mester” – Kodály Zoltán kinyilatkoztatása járt az eszemben, miszerint: „Az emberi hang… a legszebb hangszer.”

Az éneket hangszeres muzsika váltotta fel, újabb meglepetés következett. Miroslav Rác – aki szintén a Nagytapolcsányi Konzervatóriumban tanult zongorázni –, akit társai egyszerűen „univerzális zenésznek” tartanak, mert a zene minden ágazatát műveli, most Svätý Bože c. dzsessz felé hajló, kellemesen hangzó saját szerzeményét adta elő, a zenekar nagyszerű kíséretével.

A modern zenét, a szó legszorosabb értelmében klasszikus zene követte. A nagyszombati Miloš Biháry, a Pozsonyi Konzervatórium ötödéves növendéke W. A. Mozart: c-moll, K 491 zongoraversenyének első tételét játszotta, fölényes magabiztossággal; de a műhöz és a zenésztársakhoz illő alázattal – mintha naponta együttmuzsikálnának – maximálisan együttműködve a zenekarral és a karmesterrel. A vastaps most sem maradt el, és azalatt is szólt, míg az esten való közreműködését befejező zenekar vonult ki a teremből. Zenekarunk ezen a hangversenyen is bizonyított: Medveczky Szabolcs keze alatt szépen, tisztán muzsikáló valódi együttessé kovácsolódott össze; méltán érdemelte ki az elismerő sok tapsot.

Mozart akkor írt versenyműveket, amikor zongorajátékával el akarta kápráztatni polgárokból és főurakból álló, „műkedvelő” közönségét. Mint azt 1782 decemberében apjához írt levelében olvashatjuk: „A versenyművek valamilyen középmegoldást jelentenek a túl nehéz s a túl könnyű között … esetenként még a komolyabb műértők is élvezetet találhatnak bennük.” Az elhangzott mű viszont azok közül való „…amelyek már levetettek magukról minden szórakoztató jelleget…” – írja a zenetudomány.

A következő műsorszám C. Velasquez: Besame Mucho c. dalának – Kulin E (hegedű) M. Rác (zongora), M. Taraj (basszusgitár), M. Skácel (dob) formáció előadásával a klasszikus zenét a dallamos dzsessz váltotta fel. J. Kozma Autumn Leaves (Hulló falevél…) c. örökzöldje volt a következő műsorszám, amelyet a Miloš Biháry and Jazz Funk Brothers trió szólaltatta meg, az az együttes, amely a 2013 Nové tváre slovenského džezu (A szlovák dzsessz-zene új arcai) elnevezésű verseny egyik felfedezettje, díjazottja volt; 2014-ben pedig a Pozsonyi Dzsessz-napok keretében meghívottja volt, az Ifjú Zenekarok Pódiumának.

A hangverseny záróakkordjaként a Gelem gelem (Gypsy Hymn) zendült fel a Miroslav Rác, Milos Biháry, Eduard Kulin, Marek Taraj, Michal Skácel – „ad hoc” dzsessz-kvintett előadásában. A témát a hegedű mutatta be – feltételezhető, hogy a himnusznak van szövege is, kár, hogy nem énekelték el – majd, csak úgy mind az előző két dal megszólaltatásakor is, bravúrosabbnál bravúrosabb improvizációkat hallhatott az ifjú zenészek tudását csodáló, muzsikálásukat láthatóan élvező publikum. Ezúton is köszönjük és gratulálunk!

Érthetetlen, hogy a magát „Komáromi Városi Televíziónak” tituláló és mindmáig Pozsonyból „vezérelt akármi” szerkesztősége számára – minősítve ezáltal is saját magát – a „Komáromi Kamarazenekar” tevékenysége továbbra sem téma.

A szervezők és a szereplők viszont ezúton is köszönik Stubendek László polgármester úrnak, hogy jelenlétével megtisztelte ezt a rendezvényt is.

Sokak véleménye: csakúgy, mint a zenekar előbbi műsorainak többsége, ez a hangverseny is sikert arathatna bárhol az országban, de határain túl is: mindenütt, ahol igény van a nemesebb zenére, a nemesebb szórakoztatásra. A zenekar örömmel venné a meghívást!

Stirber Lajos
a zenekar alapító tagja

hirdetés