Vasárnap, július 21-én ért véget az I. Martosi Szabadegyetem, ahol fiatalok és idősebbek közösen vitatták meg a kárpát-medencei magyarság sorskérdéseit.
A négynapos rendezvény elérte küldetését, legfőbb célja ugyanis az volt, hogy összehozza a generációkat – mondta portálunknak Samu István, akit arra kértünk, összegezze tapasztalatait.
„Olyan jellegű rendezvény, amely a szülőföldünkön való megmaradást, a magyar identitás felvállalását és a közösségépítés gondolatát hangsúlyozza, a Felvidéken nem létezett. Mindvégig ennek a szellemi irányvonalnak a jegyében gondolkodtunk, de nem csak a fiatalokat szerettük volna megszólítani, hanem az idősebb korosztályt is, hiszen nélkülük nem sokra megyünk, egyszerűen megkerülhetetlenek. Szerettük volna, ha generációk találkoznak egymással, és mivel ezt más táborokban nem tapasztaltuk, elkezdtünk dolgozni egy szabadegyetem megvalósításán” – mondta Samu István, aki elárulta: Tusványos volt a szellemi minta, „Tranzitos múltja” pedig megmutatta, hogyan lehet szélesíteni a kört, és az egyetemista fiatalokon kívül az idősebbek számára is vonzóvá tenni egy nyári tábort.
„Még csak most ért véget a tábor, de mind a fiatalok, mind az idősebbek részéről nagyon sok pozitív kritikát kaptunk, ami azt jelenti, hogy sikerült megtalálnunk azt a középutat, amely a két generáció számára járható volt” – fogalmazott. Majd hozzátette: „Mind a négy nap más-más célközönséget sikerült megszólítanunk. A Tankcsapdások pédául, akiket elsősorban az esti koncert érdekelt, beültek egy-egy előadásra is – ezt örömmel láttam.”
Ami pedig a szabadegyetem látogatóinak a számát illeti: minden előzetes számolgatás hibásnak bizonyult.
„Én voltam a legoptimistább, de még az én várokozásaimat is felülmúlták a számok. Csütörtökön több mint kétezren váltottak jegyet, de a pénteki belépők is hasonló mennyiségben fogytak, ezért a hétvégén már nem is számoltuk az eladott jegyeket. Úgy hallom, a Gombaszögi Nyári Tábor és a Kürti Pincefesztivál is rekordokat döntött. Azoknak tehát, akik konkurenciát emlegettek a Martosi Szabadegyetemmel kapcsolatban, üzenem: nemhogy nem konkuráltak egymással a táborok, hanem inkább erősítették egymást. Ez pedig azt mutatja, ha választási lehetőséget biztosítunk az embereknek, az csak jó. Remélem, hogy ennek a magas mércének a jövőben is meg fogunk tudni felelni.”
Felvidék.ma
