A második világháborút követően Gúta város neves komolyzenészei, az iskolák képzett tanítói kénytelenek voltak elhagyni a kisvárost. Két kántortanító, Hideghéthy Antal és Valgon Dezső a politikai üldöztetések áldozata lett. Az elsőt fatelepre küldték, nem taníthatott, Dezső bácsit pedig vallásossága miatt űzték el a katedráról. Ők voltak azok, akik titokban a „jó fülű” parasztgyerekeket is sokszor ingyen tanították délutánonként hangszeren játszani.
A hatvanas években kulturális és népművelői központok irányításával zenei tanfolyamok indultak a kisebb településeken és városokban. 1966. november 1-jén egy ilyen tanfolyam keretein belül Selský Zoltán, Csáp Gizella és Ľudovít Benkovič jóvoltából alakult meg a művészeti alapiskola is. A diáklétszám 62 volt, és csupán zenei tagozat működött. Az intézmény igazgatásával Selský Zoltánt bízták meg, aki azt 1975-ig irányította. Mivel akkoriban, 1966 és 1970 között több helyszínen zajlott az oktatás, sok nehézséggel kellett szembenézni. Az 1970/71-es tanév már saját épületben kezdődhetett meg, melyet a KNB ajándékozott az iskolának. A megszaporodott diákság – a képzőművészeti és táncszakkal bővült intézmény – egy fedél alatt elfért. A mai napig itt zajlik az oktatás. Ekkor kezdett megmutatkozni a lelkiismeretes pedagógiai munka eredménye is, mivel három tanuló is felvételt nyert valamilyen művészeti szakközépiskolába, vagyis konzervatóriumba. A 120-130-as diáklétszám mellett ez nagyon szép sikernek számított. 1975-ben az iskola élén váltás következett be, Selský Zoltán helyére Járošiov Irenát nevezték ki igazgatónak, aki 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig irányította az iskolát. A diáklétszám ekkor 200-250 körül mozgott, a növendékek pedig zenét, képzőművészetet, táncot és színjátszást is tanulhattak. A múlt század 80-as éveinek elején – hála a fiatal, szakképzett tanerőnek –, nagyon sikeres időszak kezdődött az iskola életében. Több frissen diplomázott pedagógus került az iskolánkba, akiknek köszönhetően a diákok jelentős versenyekre juthattak el, és mindig értékes helyezésekkel tértek haza. Közülük azóta többen is művészi pályára léptek. 1990-ben a szomszédságában lévő korábbi óvoda épületével bővült az intézmény, így a művészeti oktatás minden tagozata elegendő helyiséget kapott. 1991-ben Járošiová Irena nyugdíjba vonulása után az igazgató Paszmár János lett, akinek kezdetben sok nehézséggel kellett megbirkóznia a szakképzett pedagógusok hiánya miatt. Ekkor csupán zene- és képzőművészeti oktatás folyt az intézményben (utóbbi részmunkaidőben). A következő időszakot a fokozatos fejlődés jellemezte: tehetséges, szakképzett pedagógusok, 1992-től bővülő képzőművészeti tagozat (teljes munkaviszony) és újdonságként táncoktatás. 1991-ben az iskolát 180 diák látogatta, ez a létszám az 1995/96-os tanévkezdésre 293-ra gyarapodott. A nem zenei tagozatok néhány év elteltével nagy sikereket hoztak az iskolának. Képzőművészeink alkotásai országos és nemzetközi versenyekre jutottak el, ahonnan sorra díjakkal tértek haza, táncosaink is egyre magasabb színvonalon mutatták be koreográfiáikat és egyre értékesebb díjakkal jutalmazták őket a versenyeken. Emellett megerősödött a zenei tagozat: ugyancsak sikert sikerre halmozva képviselték a diákok az iskolát és városunkat. Nagy volt az érdeklődés a művészeti oktatás iránt, az itt tanulók közül többen választottak művészeti irányzatot a továbbtanuláskor: zenei, képző- és táncművészeti szakközépiskolákban folytatták tanulmányaikat. Továbbá sokan döntöttek olyan pálya mellett, ahol kamatoztathatták az iskolánkban tanultakat (pedagógusok, óvónők). Néhányan műkedvelő zenészként kamatoztatták az itt szerzett ismereteket. A diáklétszám a 2000-es évek elejére 355-re növekedett. Több alkalommal rendeztek nyilvános hangversenyt az intézmény épületén kívül is. Elkezdődött a templomi koncertek sorozata a pedagógusok hangversenyeivel és a gyerekek karácsonyi műsorával. Később vendégszereplőket is hívtak ezekre a rendezvényekre. A hagyományt a mai napig hűségesen ápolják, gazdagítva városuk kulturális életét. Az iskola kis zenészeinek házi versenyt – fesztivált – szerveztek, és a legjobbakat felléptették a győztesek hangversenyén a művelődési központ körtermében. Minden koncertjük képzőművészeti kiállítással együtt zajlik. Később a táncosok is elkezdték szervezni saját iskolai versenyüket, a táncfesztivált. A győztes koreográfiák nagy táncbemutató alkalmával kerültek bemutatásra a helyi kultúrházban. A házi versenyeket követően a diákok közül többen is kedvet kaptak magasabb szintű megmérettetésekhez, országos, sőt nemzetközi versenyekre is neveztek. Joggal mondhatjuk, hogy a Gútai Művészeti Alapiskola 50. születésnapja alkalmából november 11-én, 17 órakor, a VMK nagytermében megtartandó a jubileumi műsorban egy kiváló művészekből álló csapat szerepel, akik valamennyien az iskola volt diákjai. Csak bízhatunk abban, hogy ezután is ilyen magas színvonalú oktatás zajlik majd intézményben és tanulóik továbbra is sikeresen öregbítik majd a művészeti alapiskola és Gúta városának hírnevét.
DUNATÁJ HETILAP 45/2016
