Az Európai Unió elmúlt hétéves, 2007-2013 közötti fejlesztési és költségvetési időszakában az egyes operatív programok Pozsonyban székelő irányító hatóságai nem szenteltek kellő figyelmet az ország déli járásaiból benyújtott pályázatoknak, támogatásuknak és megvalósításuknak.
Számos elemzés és tanulmány ezt igazolta, különösen azok, amelyek az elmúlt néhány hónapban láttak napvilágot. Legyen az a Pro Civis Polgári Társulás elemzése, vagy éppen a Baross Gábor Tervbe foglalt helyzetértékelő elemzés. Térségünket hátrányos megkülönböztetés érte.
Bosszúhadjárat a déli régiókban
Ami a köztársaságielnök-választás második fordulója óta zajlik, az minden eddigi diszkriminációt felülmúl. Mivel a választás második fordulójában a déli járásokban élők közül nagyon kevesen választották a kezdetben esélyesebbnek látszó jelöltet, a kormányfőt, azóta az őt körülvevő alkalmazottak bosszúhadjáratot intéznek a déli járásokkal szemben. A folyamatban levő, jóváhagyásra váró pályázatokat és projekteket a felelős hivatalvezetők asztalán heverő kupac legaljára sorolták, vagy egyenesen visszahelyezték a fiók mélyére. Pedig sok minden elő volt készítve, csupán az i betűre kellene feltenni a pontot. Legyen szó vízvezeték- vagy csatornahálózat építéséről, utak felújításáról vagy éppen árvízvédelmi beruházásról. Olyan esetekről is tudunk, ahol a szerződés aláírásra került, a megvalósítást pedig hátráltatják vagy ellehetetlenítik. Minden esetben arra hivatkoznak, hogy ilyen utasítást kaptak a legfelsőbb szintről. Igaz ez az állami költségvetésből származó támogatásokra csakúgy, mint az Európai Unió fejlesztési alapjainak pályázataira. Megdöbbentő hozzáállás, a kormány ilyen módon bünteti Dél-Szlovákia lakosságát azért, mert közülük kevesen szavaztak a kormányfőre. Annak ellenére büntetik régióinkat, hogy legnagyobb részük leszakadó, hátrányos helyzetű térség, amely azonnali fejlesztésre szorul. Teszik ezt úgy, hogy a félmilliónyi magyar mellett térségünkben jóval több szlovák ajkú polgár él.
Milyen tanulságokat szűrhetünk le mindebből?
Elsősorban azt, hogy mennyire káros, ha köztársasági elnöknek, vagy más tisztségbe jelölteti magát az, akinek a kezében található a kormányrúd. Mert balsiker esetén csúnyán visszaélhet hatalmával. Tájainkon ma az történik, ami csupán ebben az országban történhet meg. Másik tanulság, hogy „idehaza” csupán magunkra számíthatunk. Létezik egyáltalán idehaza? Mivel Szlovákia az Európai Unió tagja, ilyen döbbenetes esetben vajon segíthet-e rajtunk az Unió? Minden bizonnyal, csak legyen, aki ennek Brüsszelben hangot ad. Tisztelt olvasó, erről is szól a szombati európai parlamenti választás. Amennyiben otthon maradunk, azzal elmélyítjük mindazt, ami velünk történik. Társadalmi támogatottságot kap a mai kormány ahhoz, amit velünk tesz. Azt érezheti, hogy a déli járások lakossága beletörődött sorsába, nem hallatja a hangját, nem védi meg saját érdekeit sőt, sajátjait meg sem választja. Ez kell nekünk? Ha otthon maradunk, végleg lemondunk a változás, a változtatás lehetőségéről.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
