Pünkösdvasárnap, június 8-án, idén is hangos volt Gúta, a Kikelet néptáncegyüttes tagjai meglátogatták a város néhány családját, civil szervezeteit, a közéletben résztvevőket, az intézményeket, a talpalávalót a Pósfa zenekar húzta, akiket az állomások közt lovaskocsin szállítottak. Az összes helyszínen barátsággal és finomságokkal várták a táncosokat, minden állomáson sok kíváncsiskodó volt, így tényleg elmondható, hogy az egész városnak fontos az esemény. Ugyan az időjárás nem kedvezett a táncosoknak, de az eső ellenére kitartottak és jó kedvvel járták sorra az állomásokat.
A pünkösd a Szentlélek eljövetelének, és az egyház megalakulásának ünnepe, az ehhez kapcsolódó néphagyományok a tavaszról, örömről, a párválasztásról szólnak. Pünkösd napját a keresztény világ a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeli.
Ugyan régen a pünkösdi sortáncjárás több csallóközi községben, faluban és városban volt hagyomány, de mára tájainkon már csak Gútán járják, itt őrizték meg, mint néphagyományt, folklorizmust.
A gútaiakazt vallják, hogy a 19. század második felében már járták a sortáncot, csak a II. világháború és a jogfosztottság évei szakították meg a hagyományt, de a Csemadok megalakulása óta, az 1950-es évektől ismét megszervezik, az ünnepség része a vámkerék állítás is, de azt csak az 1990-es évektől állítják fel újra a fiatalok, a vízi malom területén. Egykor csakis legények és hajadonok vehettek részt benne, aki megházasodott, az a következő évben átadta a helyét a fiatalabbaknak, ma már ilyen megkötés nincs, azonban jellemzően tizenéves fiatalok, felső tagozatos és középiskolás diákok táncolják.
A sortáncjárás történetét kutatva, ráakadtunk egy beszámolóra, amely a Csallóközi Hírlap 1927. június 12-iki számában jelent meg, ez alapján:
„Gúta régi szokása Pünkösdkor a vámkerék állítás, úgy az évben is a gútai ifjúság több helyen állított fel vámkereket. ( a vámkerék áll egy hosszú fenyőből, hozzá tolnak egy vékonyabb fenyőt ennek végéhez kereket tesznek egy nagy topolja jegenye ágat a kerék után hozzáerősítenek melyen többszínű szalagok zsebkendők és itallal telt üvegek vannak).
Pünkösd hétfőn a délutáni órákban a fiatalságba megállapított órarendben elkezdi a táncot több ezer nézőközönség jelenlétében.
Ezután elindul a táncsereg a nézőkkel együtt folytonosan keringő sortáncot járva a plébániára és más érdemesebb helyekre. Ott már a nézőközönség több ezer. Ellepik az udvart, utcát. A legények bírája a háziurat felköszönti. Ezután a tánc megkezdődik s több darabot táncolnak. A táncmesterek felkérik a háziurat és úrnőjét a táncra, mit ők többnyire elfogadnak. Tánc után a táncmesterek a megtisztelttől jutalomban részesülnek, ezek után a táncsereg a nézőközönséggel együtt visszamegy, ki-ki a maga vámkerekéhez, folytonosan táncolva. Ott újra megkezdődik a hajnalig tartó tánc. Belépődíj nincs, mivel a vámkerék az utcán van felállatva. A költségek fedezése a táncoló legényeket egyenkint a zenekar 2 tagja odakíséri a vámkerékhez, ott valóságos vaslánccal a legény lábát a vámkerékhez kötözik. A táncosa 3-5 koronával a legényt megválthatja. A legény így szabad lesz. Ez ismét egy másik leányt hív fel táncolni, kivel ugyan ily eljárás történik. A vámkerék fennáll aratási vásárig. Vásár napján zeneszó mellett döntik le.”
Mára a sortánc menete egy kicsit megváltozott, a fiatal táncosok a templomban meghallgatták a szentmisét, majd családok és szervezetek fogadták őket, összesen 14 helyszínre táncoltak el, Alvégtől egészen Purukig, vagyis szó szerint végig táncolták a várost. A városközpontban a Városi Hivatal előtt az óvodások és iskolások is eljárták a táncot, ehhez most már 4 éve bárki csatlakazhatott, itt tartották meg a mindenki sortáncát, ahol több százan vettek részt az eseményen, kicsiktől a nyugdíjasokig, sokan olyanok is, akik nosztalgiából táncoltak, hiszen fiatalabb korukban ők is a sortáncosok közé tartoztak. Egyébként az eltáncolt koreográfia után a fiatalok a házigazdákat is megtáncoltatták, minden helyszínen.
A sortáncnak közösségépítő ereje is van, egyrészt egy-egy állomásom rengetegen várják a szervezőkön kívül is a táncosokat, másrészt mivel sok gútai táncolta már, jó barátságok, kellemes emlékek fűződnek hozzá.
Az idei vámkerékfalállításkor, szombaton a táncosfiúk és a csőszök megkeresték a legszebb lombú fát, és elmentek azt levágni, addig a lányok előkészítették a szalagokat rá. A vámkerékfa állítás is közösségi élményt ad, mai kifejezéssel csapat építésnek is hívhatnánk, ami után táncra is perdültek a Kikelet tagjai.
A sortáncosok idén is ellátogattak többek közt a Kis-Duna Panzióba, ahol Viola Miklós a táncosoknak és a Csemadoknak is megköszönte, hogy fenn tartják ezt a hosszú múltú eseményt, név szerint is megköszönte a táncot tanító fiataloknak a munkát, Mészáros Dórának, Markovics Dávidnak és Ibos Vermes Orsolyának. Purukban, ahol a Szeretlek Gúta fogadta a csapatot, Hájas Tamás köszöntötte őket, örömét fejezte ki, hogy ismét elfogadták a meghívást, és az eső nem állította meg őket. A Szeretlek Gúta a Wakeup kávézó és a Millers étterem előtt várta a csapatot, közben helyi szavalók és mesemondók emelték a kulturális élményt, majd DJ Szomi szórakoztatta a várakozó közönséget. A sortáncjárás idén is a tájháznál ért véget, ahol a Sajó Banda kíséretében tartottak táncházat azoknak, akik az egész napos séta és tánc után még bírták szusszal.
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
